Közzététel dátuma: Apr 26, 2016 8:52:46 AM
Ballade de Villon a s'amye
Faulse beaulté, qui tant me couste cher,
Rude en effect, hypocrite doulceur ;
Amour dure, plus que fer, à mascher ;
Nommer que puis de ma deffaçon sœur,
Cherme felon, la mort d’ung povre cueur,
Orgueil mussé, qui gens met au mourir ;
Yeulx sans pitié ! ne veult droicte rigueur,
Sans empirer, ung pauvre secourir ?
Mieulx m’eust valu avoir esté crier
Ailleurs secours, c’eust esté mon bonheur :
Rien ne m’eust sceu hors de ce fait chasser ;
Trotter m’en fault en fuyte à deshonneur.
Haro, haro, le grand et le mineur !
Et qu’est cecy ? mourray, sans coup ferir,
Ou pitié veult, selon ceste teneur,
Sans empirer, ung povre secourir.
Ung temps viendra, qui fera desseicher,
Jaulnir, flestrir, vostre espanie fleur :
Je m’en risse, se tant peusse marcher,
Mais nenny : lors (ce seroit donc foleur)
Vieil je seray ; vous, laide, et sans couleur.
Or, beuvez fort, tant que ru peult courir.
Ne donnez pas à tous ceste douleur,
Sans empirer, ung povre secourir.
Envoi
Prince amoureux, des amans le greigneur,
Vostre mal gré ne vouldroye encourir ;
Mais tout franc cueur doit, par Nostre Seigneur,
Sans empirer, ung povre secourir.
Villon éneke szeretőjéhez
Félelmes szépség, ravasz, mint a tőr!
Rózsállik arcod, de szíved kopár,
A te keménységed kerékbe tör:
Nyomodban a halálnak szele jár;
Csalárdságod gyilkos csapdába zár –
Oh, hideg fényü, gőgös szemsugár!
Igy veszted el – hisz érte úgyse kár –
Szegény legényt, ki irgalomra vár?
Másnak szivén zörgettem volna bár!
Akkor gyalázat biztosan nem ér.
Régen boldog volnék azóta már,
Túl árkon-bokron kerget most a vér…
Hahó! Segítsetek az Istenér!
Elpusztuljak? Nincs egy reménysugár?
Vagy jön segítség, melyet esdve kér
Szegény legény, ki irgalomra vár?
Várj csak, virágom, megcsíp még a dér!
Int majd a hervadás; időd lejár!
Lásd, kinevetlek, ha ez utolér;
Lásd… Eh, de mit beszélek, én szamár!
Oh, balgaság! Hisz énrám is mi vár?
Ne kérdezzük, míg benne tart a nyár!
Senkit többé ne tégy így tönkre már,
Szegény legényt, ki irgalomra vár!
Ajánlás
Herceg, szerelmesek közt fővezér,
Látod, költőd nem ellenedre jár;
De meg kell szánni – ehhez szó se fér –
Szegény legényt, ki irgalomra vár.
Mészöly Dezső fordítása
Villon éneke szeretőjéhez
Félelmes szépség, ravasz, mint a tőr!
Rózsállik arcod, de szíved kopár,
A te keménységed kerékbe tör:
Nyomodban a halálnak szele jár;
Csalárdságod gyilkos csapdába zár –
Oh, hideg fényü, gőgös szemsugár!
Igy veszted el – hisz érte úgyse kár –
Szegény legényt, ki irgalomra vár?
Másnak szivén zörgettem volna bár!
Akkor gyalázat biztosan nem ér.
Régen boldog volnék azóta már,
Túl árkon-bokron kerget most a vér…
Hahó! Segítsetek az Istenér!
Elpusztuljak? Nincs egy reménysugár?
Vagy jön segítség, melyet esdve kér
Szegény legény, ki irgalomra vár?
Várj csak, virágom, megcsíp még a dér!
Int majd a hervadás; időd lejár!
Lásd, kinevetlek, ha ez utolér;
Lásd… Eh, de mit beszélek, én szamár!
Oh, balgaság! Hisz énrám is mi vár?
Ne kérdezzük, míg benne tart a nyár!
Senkit többé ne tégy így tönkre már,
Szegény legényt, ki irgalomra vár!
Ajánlás
Herceg, szerelmesek közt fővezér,
Látod, költőd nem ellenedre jár;
De meg kell szánni – ehhez szó se fér –
Szegény legényt, ki irgalomra vár.
Mészöly Dezső fordítása
Villon éneke szeretőjéhez (átdolgozott változat)
Fondorlatos lány, néked hinni kár!
Rám mosolyogsz, de mosolyod mit ér?
A te szerelmed vas-bilincsbe zár.
Neved hallatán halál szele ér.
Csalárdságodtól megdermed az ér.
Oh, titkon sebző, gőgös szemsugár!
Így veszted el, ha közeledbe fér,
Szegény legényt, ki irgalomra vár?
Másnak szívén zörgettem volna bár!
Akkor gyalázat, jól tudom, nem ér.
Régen boldog volnék azóta már…
Túl árkon-bokron kerget most a vér.
Hahó, segítsen, aki erre tér!
Ez hát a végem? Elnyel a mocsár?
Vagy lesz megváltás, melyet esdve kér
Szegény legény, ki irgalomra vár?
Várj csak virágom, szép időd lejár!
Int majd a hervadás, megcsíp a dér.
Látlak s nevetlek majd… Eh, én szamár!
Lám, vén leszek, mint te! Jövőnk sivár,
Orcád fakó lesz s hajam hófehér…
Ne bánd! Igyál, míg benne tart a nyár!
S ne kínozd meg, ha árnyékként kísér,
Szegény legényt, ki irgalomra vár!
Ajánlás
Herceg, szerelmesek közt fővezér,
Látod, költőd nem ellenedre jár,
De meg kell szánni – ehhez szó se fér –
Szegény legényt, ki irgalomra vár.
Mészöly Dezső fordítása