Barátaim, ez a vers tetszeni fog

Barátaim, ez a vers tetszeni fog:

nagy badarság, értelem nincs benne sok,

szerelmes, fiatalos, és igen vidám dolog.

Paraszt, aki félreért, és mind azok,

akik meg nem szívlelik jól ezt a szót:

válni rossz, ha dalban a szerelem kedvedre volt.

Van két jó lovam, nyereg alá valók,

tüzesek és harcra is jól foghatók,

de egymást nem kedvelik, s így együtt nem tarthatók.

Bár volnának kedvemért szófogadók!

Szerszámot se váltanék, jó lovagok,

s akkor mennék el velük, amikor csak akarok.

Egyik virgonc hegyi ló, szépen futott,

mostanság viszont olyan vad és konok:

rúgkapál, hogy rajta már ülni is alig tudok.

Másik Confolens-beli, ott nőtt nagyot,

nála szebbet, esküszöm, nem láttatok:

nincs az a pénz, hogy ezen valaha én túladok.

Urának engedtem át, még mint csikót,

magamnak nem tartva fenn, csak egy jogot:

nála egy évet lehet, nálam egy évszázadot.

Uraim, hadd kérjem a tanácsotok,

választanon illenék, s bajban vagyok:

Ágnest tartsam meg vajon, vagy Arsent, mi volna jobb?

Gimel az enyém, a vár s a birtokok,

Nieul népének is én parancsolok -

mind a kettő esküvel örökös hitet adott.

Companho, farai un vers qu'er covinen,

Et aura-i mais de foudatz no-y a de sen,

Et er totz mesclatz d'amor e de joy e de joven.

E tenguatz lo per vilan qui no-l enten,

O dins son cor voluntiers non l'apren:

Greu partir si fai d'amor qui la troba a talen.

Dos cavalhs ai a ma sselha, ben e gen,

Bon son et adreg per armas e valen,

E no-ls puesc amdos tener, que l'us l'autre non cossen.

Si-ls pogues adomesjar a mon talen,

Ja no volgr'alhors mudar mon garnimen,

Que meils for'encavalguatz de nuill ome viven.

Launs fon dels montaniers lo plus corren,

Mas aitan fer' estranhez'a longuamen

Et es tan fers e salvatges, que del bailar si defen.

L'autre fon noyritz sa jus part Cofolen

Ez anc no-n vis bellazor, mon escien:

Aquest non er ja camjatz ni per aur ni per argen.

Qu'ie-l donei a son senhor polin payssen,

Pero si-m retinc ieu tan de covenen

Que, s'ilh lo tenia un an, qu'ieu lo tengues mais de cen.

Cavalier, datz mi cosselh d'un pessamen:

-Anc mays no fuy issaratz de cauzimen- :

Res non sai ab qual me tengua, de n'Agnes o de n'Arsen.

De Gimel ai lo castel e-l mandamen,

E per Niol fauc ergueill a tota gen:

C'ambedui me son jurat e plevit per sagramen.