Közzététel dátuma: Dec 10, 2013 6:0:51 AM
Levelet, virágot lát szemem
a fákon, s érő gyümölcs-sor
forr a gallyak közt. Dalol bennem
madár, patak, mesél ekkor
a zengő erdő, s szerelmes méhraj mézsört
áraszt rám, frissít az ég kinyílt virága:
felébred szívem, míg másnak él mély álma.
Kastélyba zár a Szerelem,
nincs adó, s papi misebor;
gazdaggá tesz, úr lesz belőlem –
nem kapom ezt mástól, s máskor.
Hűség és Odaadás kéri a gyönyört,
hogy a kiharcolt Érdem erején még ma
megtörjön a tétovázás gyötrő kínja.
Régóta őrizlek, Szerelem
őszintén, hűséggel, sokszor
te védtél, veled menekültem –
az örömből sosem lett tor.
Hozzád fordulok mert nyomorúság gyötört,
segíts nekem! Rád tekintek, Szánalom, ha
a nap fényét elhalasztja az éjszaka.
Csalástól és bánattól szöktem,
szerelemben nincs hazug por:
a szavakból gyöngyöt fontam, nem
érdekel már a sok lator.
Szeretem ki körém varázsolta e kört,
hogy szerelmes számat gúzsba kösse szava,
s érzelmem indája őt el ne oldozza.
Hogy elhidd nekem, elmesélem:
az Öröm felébreszt százszor
is éjjel, s zeng az éjben szívem
mert e szép és csodás mámor
vadul lazítja várakozásom; kitört
vágyam hibát is kockáztat, jól vigyázva –
de neki sem rideg, s ellenséges vágya.
Hízelgők, képmutatók tőlem
már távol állnak, fáj, mikor
ál-ragyogásuk gőgjét érzem.
Igaz kedvesemhez bátor
s gyöngéd vagyok, úgy ő utcára nem söpört;
s tiszta csillogású csodához vezet a
Szerelem és Öröm engem kézenfogva.
Fuss dal hozzá, kiért Arnault összetört
minden más szerelmet szívében, és soha
nem érzett gyengédséggel magát elhagyta.
(Kötél Emőke fordítása és átdolgozása)
Lancan vei fueill'e flor e frug
parer des arbres el ramel
e aug lo chan que fan e'l brug
ranas el riu, el bosc l'auzel,
adonc mi fueill'e'm flor'e'm fruch'Amors
el cor tan gen qe la nueg mi ressida
can autra gen dorm e pauz'e sojorna.
Er sai eu c'Amors m'a condug
el sieus plus seguran castel
don non dei renda ni trahug,
anz men fag don e chapdel;
non ai poder ni cor qe'm vir aillors,
q'enseniamenz e feeutatz plevida
lai pren estar, car bon pretz s'i adorna.
Amors de vos ai fag estug
lonjamen verai e fizel,
c'anc non fiz ganda no esdug
d'amar anz m'era bon e bel:
e vos faitz me dels gran afans secors,
Merces d'aitan qe'l miels aia eslida
don par soleils jusqu'al ser que s'ajorna.
D'enjan mi tuel e d'enuech fug
per Amor ab que m'atropel,
don ai un tal ver dir adug
re no sai qe mentirs espel:
oimais pres eu ben pauc lauzenjadors
per so q'eu voil m'en vol sil c'ai cobida
e eu sol soi qe'ls sieus ditz non trastorna.
Si l'auzes dir ben saubron tug
qe Jois mi monta'l cor en cel,
car deport mi creis e desdug
la bela qe d'amor apel:
mon bon esper mi dobla sa valors
car qi mais val mais dopta far faillida,
ez il non es de re trista ne morna.
D'aqest amor so loin fordug
domneador feinen fradel;
pero si's n'an main pretz destrug
tal qe's fan coinde ez isnel;
et eu qe soi dels leials amadors
estau jauzens, c'Amors e Jois mi guida
lo cor en joi, qe aillors no's trastorna.
Vai t'en chanzos, a la bela de cors
e dijas li c'Arnautz met en oblida
tot'autr'amor per leis vas cui s'atorna.