Szent Ferenc prédikál a madaraknak (Jókai-kódex)

A kódex 138-140. oldalán szereplő fordítás, amely "sokszor az érthetetlenségig tapad a latinhoz, a latin eredetitől függetlenül értelmezni gyakran nem is lehet."

És a tartományon általmenvén az mondott buzgóságban eleve mondott társival, tekénte az út mellett való némi fákra, kiken áll vala kölönb-kölönb madaraknak ezenne sokasága, hogy sonha azfélékben nem volt láttatott olyan sokaság.

Még annak felette ez felöl mondott fáknak mellette való mezőben lakozik vala kölönb-kölönb madaraknak nagy sokasága.

Mely sokaságot nézvén Szent Ferenc és csudálkodván Istennek ihlésével rajta löttet, mondá társinak: „Várjatok meg engemet ez úton, elmegyek és prédikálok én húgimnak, madaracskáknak.” És mene az mezőbe. Ki madarak lakoznak vala az földön, legottan, hogy prédikálni kezde, mend az fán lakozó madarak leszállónak őhozzá, és egyetlenbe velek az mezőn megmaradának.

De mikoron menne Szent Ferenc őköztök, sokat ő szoknyájával illet vala, sem egyik mendenestől fogván indoltatik vala, – miképpen mondá massai fráter Jakab, az szent ember, ki mind ez felöl mondottakot vallotta vala fráter Masseusnak szájából, ki az csudában volt Szent Ferencnek társa, az szent atyának.

Ki madaraknak Szent Ferenc mondá: „Igen tartoztok Istennek, én húgim, madarak, és tartozzatok mendenkoron őtet gyicsérni az szabadságért, kit vallotok mendenött röpölést, kettős ruháért avagy hármazotért,

Noénak bárkájában Istentől ti magatoknak megtartásért, égnek élete nektek adásáért.

Ti nem vettek, sem arattok, és Isten titeket eléltet és ad folyóvizet és kútforrásokot innotok, fészekre hegyet és halmot. És mer sem fonni nem tudtok, sem szőni, de maga ad tinektek és ti fiaitoknak kellemetes öltözést.

Azért igent szeret titeket Teremtő, ki tinektek ezenne jót adott.

Azért ódjátok magatokot, én húgim, madaracskák, hogy ne legyetek hálátlanok, de mendenkoron kellemetest gyicsérjétek Istent.”

Ez bódogságos atyának beszédire mend az madarak kendék megnyitni orrokot, kiterjeszteni szárnyokot, kinyújtani nyakokot, és tisztesen fejeket lehajták földiglen, és ő éneklésekvel és mívelkedésekvel mutaták, hogy az beszédek, kiket szent atya mondott vala nekik, sokképpen örvendeznek vala.

De szent atya azonképpen, mikor ezeket őrizné, csudálatost örüle és csudálkodik vala madaraknak ezenne sokaságáral és őnekik kölönb-kölönb szépségéről, és igyekezésekről, és nyájas sokaságokról, és őköt Teremtőnek gyicséretire édesen hívja vala, és azért őköztök Szent Ferenc csudálatost gyicséri vala Teremtőt.

A magyar szöveg latin megfelelője a Speculum vitae beati Francisci et sociorum eiusból (Boldog Ferenc és társai életének tükre):

Et transiens per territorium illud in dicto fervore cum sociis antedictis, respexit quasdam arbores iuxta viam, in quibus residebat tanta multitudo avium diversarum, quod nunquam in partibus illis fuit visa similis multitudo. In campo insuper iuxta praedictas arbores etiam multitudo maxima residebat.

Quam multitudinem sanctus Franciscus respiciens et admirans facto super eum Spiritu Dei dixit sociis: „Exspectate me in via, ibo et praedicabo sororibus meis aviculis.”

Et intravit in campum ad aves, quae residebant in terra.

Et statim cum praedicare incepit, omnes aves in arboribus residentes descenderunt ad eum, et simul cum illis in campo immobiles permanserunt.

Cum tamen ipse inter eas iret, plurimas tunica contingendo, et nulla earum penitus movebatur, sicut recitavit frater Jacobus de Massa, sanctus homo, qui omnia supradicta habuit ab ore fratris Massei, qui in illo miraculo erat socius sancti patris.

Quibus avibus Sanctus Franciscus ait: „Multum tenemini Deo, sorores meae, aves, et debetis eum semper et ubique laudare propter liberum, quem ubique habetis, volatum, propter vestitum duplicatum et triplicatum ...

propter semen vestrum a Deo in archa reservatum, propter elementum aeris vobis deputatum.

Vos non seminatis neque metetis, et Deus vos pascit et dedit vobis flumina et fontes ad potandum, montes et colles… ad nidificandum. Et cum nec filare, nec texere sciatis, praebet tam vobis quam vestris filiis necessarium indumentum.

Unde multum diligit vos Creator, qui tot beneficia vobis contulit. Quapropter cavete, sorores meae aviculae, ne sitis ingratae, sed semper laudare Deum studete.”

Ad haec sanctissimi patris verba omnes illae aves coeperunt aperire rostra, expandere alas et extendere colla, et reverenter usque ad terram flectere capita, et suis cantibus et gestibus demonstrare, quod verba, quae dixerat sanctus Franciscus, multipliciter delectabant. Sanctus vero Franciscus similiter cum hoc aspiceret mirabiliter, in spiritu exsultabat et mirabatur de tanta multitudine avium et de varietate earum pulcherrima, de ipsa autem attentione et concordi familiaritate, et propterea ipse in eis laudabat mirabilem Creatorem, et ipsas ad Creatoris laudem dulciter invitabat.