Szász Károly 1878-ban 108 verssornyi szemelvényt fordított le, teljes verset nem, de a Tűnt idők asszonyait és az Apró képek balladáját majdnem egészében.
Tóth Árpád 1919-ben a két leghíresebb balladát (Miasszonyunk, Epitáfium) lefordította a Nyugat számára, majd ezeket kiadta 23-as műfordításkötetében is.
József Attila 1929-ben a Tollban megjelenteti a Vastag Margot-t, később (ugyanebben az évben, ugyanitt) a Miasszonyunkat és a Tűnt idők asszonyait. 31-ben saját kötetében adta ki az Akasztottak balladáját és a Négysorost. Lefordította még a Nagy Testamentum 1-3. versszakát.
Kosztolányi Dezső 1933-ban lefordította a Tűnt idők asszonyait és az Ellentéteket
Szabó Lőrinc 1931-ben kiadja az első magyar Villon-kötetet (A Szép Fegyverkovácsné panasza és tíz ballada); 1930 és 40 között két kisebb ballade híján az egész Nagy Testamentumot lefordította, valamint a Vegyes balladák nagy részét is.
Faludy György 1934 és 37 között fordította-írta a Villon-kötetét, amely 37-ben jelent meg először.
Térey Sándor, 1936: Kis Testamentum és még jó néhány Villon-vers
Vas István 1940-ben adta ki a Nagy Testamentumot.
Mészöly Dezső a Villon-fordításokból írta doktori dolgozatát 1942-ben, és 43-ban megjelentette a maga Nagy Testamentum-fordítását is; 1966-ban Villon és a többiek; 1977-re elkészült a teljes Villon-életmű fordításával.
Kálnoky László először az Európa Kiadó 1958-as összkiadása számára fordított Villon-verset; 1983-ban kiadta a Kis Testamentumot.
Vikár Béla: egy vers
Horváth Béla: több vers
Weöres Sándor
Illyés Gyula az 58-as összkiadás számára fordított