Hamvas Gábor: Világfa szövegek
A tudatosság egy hozzáállás, így eszköz aminek az eredménye, hogy beavatódsz a teremtés valóságába, tudásod lesz róla. Vagy ha a tudatosságon a tudást érted, azzal meg senki nem tud mit kezdeni és csak azt érzi, hogy hülye ehhez a világhoz.
Eszköz, rendszer, intézmény..., mindegyik lehet rossz, mert félkész, mert változnak a körülmények, mert mi hoztuk létre, hogy tanuljunk belőle. Nem jó ezt a tiszta és érthető helyzetet elrejteni ködösen megfogalmazott tudatosság, spiritualitás, vallás, hit, hierarchia mögé úgy, hogy azt nem tesszük érthetővé, vagy olyanoknak mondjuk, akiknek esélye sincs ezeket megérteni, ezzel építve egyfajta nem bizalmon alapuló vak hitet.
Sütő Zoltán után szabadon: a gyermekednek meghatározod a mozgásterét, meghatározod mivel, milyen sorban és hogyan találkozzon a világból. Talán ezt is rendszernek hívnám, amit te alkotsz meg a fejedben és működteted, akár fizikai szabályokat is teremtesz, a lelkieken túl. Nekem ez is rendszer.
Mi a tudatosság? Ezt egy nagyobb tudatos, beavatott közösség megtervezett rendszerei határozzák meg, mert mindenki csak abból tud gazdálkodni, amit kapott; a waldorfos másból, mint a rabszolgaképzős. A tudatosság itt az, ha én alap igazságként elfogadom, hogy az a rendszer amit kapok, nem biztos hogy jó, az aki rám hat mint beavatott, nem biztos, hogy jó úton avatódott be, amitől ő nem rossz, hanem egy nagyon fontos lehetőséget próbál ki, hogy másnak már ne keljen.
Arról, hogy melyik út jó, csak úgy tudok meggyőződni, ha modellezem, és a modellt kipróbálom, így beavatódom a tudásba, a teremtésben leszek jelen, és ha a rendszer rossz, képes leszek továbbfejleszteni. Ebből a szempontból minden rendszer rossz vagy tökéletlen, félkész, elavult. Tehát a tudatosság mindenkinek elmagyarázható, és attól kezdve nem áll értetlenül, ha erre hivatkoznak, hogy mit is kell csinálnom, ha tudatos akarok lenni.
Itt egyetlen intézményt tudok elképzelni, ami jó irányba segíti a világot, ha azok a beavatódott emberek akik gyermekükként viszonyulnak a még tudatlanokhoz, mint a teremtő hozzánk, a bizalom útján lesznek kiválasztottak, mert ezt a szeretetet minden gyermek felismeri. Ennek kéne intézményt adni, vagy tudtok jobbat?
A tudatos és a nem tudatos emberek mindig vegyesen lesznek, senki nem születik azzal a bölcsességgel, ami neked már megvan. A mi felelősségünk, hogy megalkossunk egy új rendszert, ha bebizonyosodott számunkra, hogy ez rosszul működik. Ma ennek a tétje elég súlyos, sok dobásunk már nincs, és nagyon kevesen vannak akiknek erre szabadságfokuk is van.
A rendszerépítés szerves folyamat, ez a teremtés: ha együtt működünk, és én tudtomon kívül napi kellemetlenséget okozok neked, akkor megállítasz megbeszéljük, és hozunk egy szabályt, hogy többet ne történjen, és mindketten jól érezzük magunkat és egymást. Ez is rendszerépítés.
Ha netán rengeteg fiatallal dolgozol együtt, olyanokkal, akiknek fogalmuk sincs mondjuk nagyobb rendszerek létéről sem, nem hogy annak hatásmechanizmusáról, nyilván szabályokat hozol, amitől működni tud a közösség, és nyilván mindent úgy alakítotok, hogy idővel mindenki beavatódjon ezen tudásokba, és nem tartom őket tudatlanságban, és cserélgetem le, ha netán rájönnek a csízióra, esetleg éppen taníthatnának, hogy jobb legyen a rendszer, mert elmondanák, hogy mi fáj nekik. Mi ez, ha nem rendszerépítés. Sőt ez a megtestesülés, a teremtés folyamata!! Ha a rendszer létszükségét (a testünk is egy rendszer, elég magas szintű és stabil, de ha újabb kommunikációs síkra lesz szükség, változni fog), vagy a hierarchia létét tagadnánk, a teremtőt is és a teremtést is tagadnánk. Voltak már nagyon magas szinten teremtett társadalmi rendszerek, amik sok ezer év alatt érlelődtek ki, tehát még azt sem mondhatjuk, hogy nincs meg a segítség megérteni, mi hibás ma, és a mi felelősségünk változtatni, rendszert építeni, helyreállítani.
Bármennyi tudatos ember sokaságát veszem, az még csak egy massza, ha egyének maradnak, olyan mint a nyű a dögön, akik a léggyé válást sem ismerik. Ahhoz, hogy bármit közösen alkossanak, létüket fenntartsák, rendszerre van szükség, mint ahogy a testünkben is, egymást stabilizáló rendszerek tömegére van szükség, és ez akkor is igaz, ha mindenki maga is teremtő minőség. Egyébként a sejtjeimnek esélye sincs tudatában lenni a társadalmi létfeltételeinek, de még azzal sem, hogy miért nem jut vér a lábujjamba, szóval a te felelősséged most a teremtés, rendszertervezés, mert a sejtek, a gyermekek és a tudatosságtól megfosztottak nem fognak. Ha pedig elhessegetünk valakit amikor épp arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy itt meg ott nagyon fáj és az valós, biztos, hogy virtuális rendszert építünk. Antropozóf körökben is rendszert terveznek, és próbálnak ki, azért, hogy a tudatosodás lehetséges, könnyebb legyen, hogy valós gazdálkodáshoz valami halvány élményt adjanak.Az is rendszer tervezés, modellezés, hogy etikus termékekkel, intézményekkel próbát teszünk és megtapasztaljuk mi a valós, képes-e kiutat mutatni, vagy csak lassítja a romlást. (ami csak lassít, az a tökéleteset viszont ugyanúgy lerombolja)
A világ olyan mint a mi tudatunk. Ez tény, de mi végre is a teremtés? Talán ez itt egy játszótér, hogy jó és rossz között választva megtapasztaljuk mindkettőt, és ezzel a valóságról fogalmunk legyen. Ha tudatára ébredünk a jónak és kizárjuk a rossz lehetőségét, megszüntetünk egy helyzetet, amikor a rossz döntésnek lehetőség volt. Ezzel részt vettünk a teremtésben, mert az egyén szabadságát, egy társadalmi testben egységgé alakítottuk, a játszótér törvényszerűen magasabb szintre fog költözni. Ha netán eme léttestbe véletlen puskaport is beépítünk, akkor a gyufa feltalálásával kicsit visszalépünk a játékpályán addig a pontig, amikor a puskaport felhasználtuk.
Szóval a mi tudatosságunk, most erősen kérdéses, mert az olaj már nem csak a szakrális testet égeti, hanem az életformák fizikai létét is, már több dimenzióban pusztít. Nincs gond, mert fogytán van az olaj, de beláthatjuk, hogy tűzoltóként gyorsan kell tűzoltási tervet, rendszereket, menekülési terveket készíteni, mert kurvára fáj már, és még többet veszthetünk. Néha az a hülye kép ugrik be, hogy az égő házban becsukott szemű spiritiszták, imádkoznak, meg tudatosodnak, hogy ne legyen olyan meleg. Gyertek ki, itt a szabadban jobb imádkozni, és akadályoztok a tűz oltásában. Ettől a tűzoltó lehet jobb érzékeléssel is a magasabb tudatosságok felé, és a valóságba biztos, hogy jobban be volt avatva.
Szeretem túlspirázni a dolgot:) Mindig előbb van a gondolat, és aztán, ha a gondolatból jól építünk rendszert, lesz valami. Viszont az, ami a gondolatot közvetíteni tudja a teremtés következő szintjéhez, szükségszerűen annál alacsonyabb létszabadságú, mert még csak az van. Mi következik ebből? Az, hogy a következő szakrális szint testét nekünk kell megteremteni, megtervezni, és életre hívni, és létünkkel alkotni, úgy, hogy annak tudatosságát aligha fogod tudni lefordítani saját létedre, mégis csak ez az egységben levés az, amire az emberiség mindig vágyott. Ezt nevezem tudatosságnak.
Szóval van fejletlen tudatosság és van rossz rendszer. Sőt olyan rossz is van, ahol a tudatosság fogy. Nem bírom elképzelni, hogy egy olyan rendszer, ami mára beteljesedés előtt van, nagyon magas szintű tudatosságokat elpusztítva, végletesen csökkentve a valós létben tudatosodott embereket, megfosztja ettől a többséget, és ez a tendencia nagyon határozott vonulat ezer éveken keresztül, akkor arra számítani, hogy ha elég tudatosak leszünk, meg elég sokan, majd minden rendbe jön, nem tűnik jó ötletnek, ennek esélyét lehetővé kell tennünk és lehet te vagy az utolsó, akinek erre esélye van.
Én nem látok rossznak semmit, sőt szerelmes gyönyörűség minden, viszont látok rossz rendszert, és még azt is képzelem, hogy ezt nem is rossznak szánták, csak nem fejezték be, vagy a hiba gyorsabb volt mint az alkotója:) A professzor kísérlet közben elhunyt (emberiség). Nem etikus misztikus maszlaggal eltakarni a megoldás útját. Az sem etikus, hogy elvárjuk, hogy csak aki magas szinten tudatosodott éljen túl, vagy éljen könnyű életet, mások tudatlanságán.
Nagyon fontosak ezek a tv beszélgetések, csak azt jegyeztem meg, hogy még nem folyik diskurzus az általam látott megoldásról ezekben a körökben. Ha pedig éppen ebből értettük meg a rendszer működését, és találjuk meg a megoldás kulcsát, akkor kötelességünk egy másik rendszert elindítani, függetlenül attól, hányan avatódtunk bele, és kipróbálom, hogy jó-e a modellem, mert bizony ez is tény, próba nélkül csak gondolat és nem valóság.