Föld

Vass Csaba: Míg élők közt leszel élő...

Hármas könyv a globalizációról

Ökotáj könyvek, 2000

A föld: hely és dolog, s mint ilyen, egyszerre anyag és létező.

A föld anyagként a kéznéllévő. A kéznéllévő mint anyag: kő, por, agyag, jó esetben humusz. A dolog, amelyet földnek hívunk, még csak anyag, anyagként azonban még nem föld. A dolog, amelyet földnek hívunk, akkor válik földdé, ha hellyé is válik: ha hozzá mint létezőhöz képesek vagyunk a létmérték szerint illeszkedni.

A föld mint hely ezért az alap. Alapként azonban még csak a kiindulás, amelyre alapozhatunk. Ami benne nyeri el alapját: a világ. A föld a rejtekező, a világ a nyitott, a kettő együtt a kommunió. A nyitott az, amiben a létező és a lét megnyílt egymásra. Az egymásra való megnyílás: a mérték fényébe állítás. Föld csak az, ami egyszerre rejtekező és nyitott, föld és világ ezért egyek. Egyként pedig az, amit a régi görögök füziszként tudtak.

A föld mint alap: a hely, ahol a lét elrejtezik, ahol az ember az istenivel érintkezik. Isten műve: a teremtés. Az isteni, a teremtés alsó foka: a termés. A termés nem az a történés, amikor a nincsből valami lesz, nem is, amikor a valami elenyész. A tér, ahol a nincsből a valami lesz: a szállás. Az a hely, ahol a valami elenyész: Hádész birodalma. A termés: a lehetőség megtörténése. A föld az a hely, ahol az élet a halál elől elrejtőzhet, s a halálból visszatérhet. A föld a lehetőség rejtekhelye, ahol az kibomolhat, virágba borulhat, ahol a felnövekvő felnövekedhet, ahol az igazság megtörténhet.