A magyar mezőgazdasági és földbirtokpolitika következményei

BELEZÖLDÜLÜNK? Zöldek az EU-ról

A MAGYAR EU-CSATLAKOZÁS VÁRHATÓ HATÁSAI A HAZAI DEMOKRATIKUS JOGOKRA, JÓLÉTRE ÉS KÖRNYEZETVÉDELEMRE

VI. Válaszúton a hazai agrár- és földbirtokpolitika

Fenntartható mezőgazdasági termelés és vidékfejlesztés avagy bérmunkára alapozott nagyüzemi termelés?

Kajner Péter, Védegylet, Magyar Környezetgazdaságtani Központ (MAKK) Alapítvány

A hazai agrár- és földbirtokpolitika a változtatás szükségét láthatóan nem ismerte fel, továbbra is elkötelezett az iparszerű, nagyüzemi szántóföldi termelés (újra-) felfuttatása mellett. A rendszerváltás okozta sokkot a hazai mezőgazdaság nem heverte ki, súlyos szerkezeti válságban van, amelyet jelez, hogy tíz év alatt a fõfoglalkozású mezőgazdasági termelõk 85%-a kényszerült az ágazatot elhagyni, jó részük pedig lakhelyét is. A mezőgazdasági termelés 1987-89-hez viszonyítva 2000-ben 66,8%-os volt. Ugyan a piacok orientációjában megtörtént a kényszerű váltás: a keleti országok helyett ma már döntõ mértékben az EU-ba exportálunk, azonban a termelési szerkezetben továbbra is domináns a nagyüzemi termelés. A hazai földbirtokok mérete Európában egyedülálló módon koncentrált: 2000-ben az ország 8 millió hektáros termőterületének 60%-át gazdasági szervezetek használták, e terület 80%-át pedig olyan szervezetek használják, amelyek területe

meghaladja az 1000 hektárt. 72 db 10.000 ha feletti területű gazdaság használja a hazai termőterület 31%-át. 1991-2000 között az egyéni gazdaságok száma 1,4 millióról 0,96 millióra csökkent. A csökkenés nem e szervezetek koncentrálódásából adódik elsősorban, hanem abból, hogy a termelõk kénytelenek voltak abbahagyni a termelést, földjük általában a nagygazdaságokhoz került. Jóllehet, a gazdasági társaságok földtulajdonszerzése a Földtörvény szerint tiltott, e földeket mégis kvázi-tulajdonként használják. Az egyéni gazdálkodók üzemméretei többnyire a megélhetéshez elégtelen méretűek, 90,4%-uk 5 hektár alatti földön gazdálkodik. A kimutatások szerint a 30-100 hektár (a gazdálkodók 4%-a) és a 100-200 hektár közötti (0,26%-uk) egyéni gazdaságok nyereségesek, a társas gazdaságok közül a 100-300 hektár közöttiek. Összehasonlításként érdemes megjegyezni, hogy az EU-ban az átlagos üzemméret 17 ha, a gazdaságok többsége 5 és 100 ha közötti földet használ, uralkodó a családi gazdaság modellje. A nagyüzemi termelés tartós dominanciája a hazai agráriumban egyúttal súlyos környezeti és társadalmi problémákat is okoz, amelyek természetére az Alapvetésben utaltunk.

A privatizáció és a részleges kárpótlás módszerei miatt a korábbi szövetkezeti tagok nem juthattak életképes méretű birtokhoz. A fentiekbõl is látható, hogy a birtokméretek koncentráltsága a (nagyüzemi termelésre szakosodott) szövetkezetek megszűnte után sem csökkent. A szövetkezetek tulajdona többségében a korábbi menedzsmenthez került a földjogi szabályozás hiányosságai és az intézményrendszer kaotikus viszonyai miatt. Nem elhanyagolható, hogy az ebben érdekelt érdekcsoportok álltak a legközelebb ahhoz is, hogy a földbirtokpolitikát alakítsák. Annak ellenére, hogy a külföldiek tulajdonszerzését az 1994-es Földtörvény tiltja, 1990 óta „zsebszerzõdések”-en keresztül mintegy 400 ezer hektár föld került külföldiek (magánszemélyek és cégek) tulajdonába. (Ezekben a magyar állampolgár és a külföldi bérleti szerzõdést köt, de olyan kitételekkel, amelyek a vevőt lényegében tulajdonosi jogokkal ruházzák fel, illetve a tulajdon várományosává teszik.) Mindeközben az 51 ezer magyar magángazda földalapja alig haladta meg a 200 ezer hektárt. A hazai földárak 10-40-szer alacsonyabbak az EU földárainál.

A hatályos Földtörvény szabályozásai olyannyira „rugalmasak”, hogy a gyakorlatban a földtulajdonszerzésnek nincs felső korlátja és gyakorlatilag a külföldiek kvázi- földtulajdonlása sem szankcionálható. Mindemellett még a végrehajtási intézményrendszer (földnyilvántartás, földhivatali ügyintézés stb.) is kialakulatlan, így a gyakorlatban ezekkel az eszközökkel még a jogellenes ügyletek sem felderíthetők, szankcionálhatók. Nem is csoda, hogy 12 éve egyetlen esetben sem indult eljárás.

Az EU-jogharmonizációval párhuzamosan 1996-ban megszületett a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv, a Területfejlesztési és Területrendezési törvény, valamint a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programról (NAKP) szóló kormányrendelet (ez 1999-ben). Utóbbi az EU-által meghatározott támogatási lehetőségeket foglalja keretbe az agrár-környezetvédelem területén a fent leírtaknak megfelelően. Az NAKP Magyarország földhasználati zónarendszerén alapul és előrevetíti, hogy az eltérő adottságú területeken gazdálkodók milyen támogatási forrásokhoz juthatnak. A zónarendszer a területek környezeti érzékenysége és agrártermelési adottságai szerint agrártermelési, kettős (agrártermelési és védelmi), valamint védelmi/környezeti meghatározottságú területeket határoz meg. Az első típusú zónáktól az utóbbiak felé haladva növekszik az első pilléres támogatásokat kiegészítve a második (ökoszöciális pillérbõl) juttatható támogatások nagysága. Az

NAKP-ban a részvétel önkéntes, a gazdálkodók szerződést kötnek, amelyben agrár-környezetvédelmi feladatok elvégzését vállalják, melyért cserébe területalapú kifizetéseket kapnak (gyakorlatilag a „tájfenntartási szolgáltatás” ellenértékét). E kifizetési rendszer elindításának természetesen feltétele az NAKP feltöltése a megfelelő forrásokkal az állam részéről, a megfelelõ intézményi háttér és a Program ismertsége.

A Programot magas szintű szakmai előkészítettsége ellenére azonban a mezőgazdasági politika lényegében „illegalitásba” kényszerítette. A hagyományos, intenzív mezőgazdasági termelés közel 300 milliárdos támogatásával szemben 2002-ben mindössze 2,2 milliárd állt a Program rendelkezésére, amelyet 2003-ban is csak 4,5 milliárdra emeltek. Elhanyagolták a jogszabályi háttér továbbfejlesztését, az intézményi háttér (szakmai szervezetek létrehozása, oktatás) szükséges fejlesztéseit és a Program népszerűsítését (még az elkészült ismertető anyagok sem jutottak el az érintettekhez).

Magyarországon a rendszerváltás során adódó történelmi lehetőséggel nem éltek a döntéshozók, nem hajtották végre azt a földreformot, amely az életképes családi gazdaságok rendszerének kialakításához szükséges lett volna, és továbbra is olyan politikát folytatnak, amely a környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból is zsákutcát jelentő, nagyüzemi termelésre alapozott iparszerű mezőgazdaság dominanciáját érvényesíti, egyúttal előrevetíti a külföldi óriáscégek fokozott megjelenését Magyarországon.

Következtetések

Annak ellenére, hogy az EU nyíltan felvállalja a többfunkciós mezõgazdaságra való áttérés szükségszerûségét – még, ha a gyakorlatban a reformok vontatottan is haladnak – a magyar agrárpolitika ezt a reformot nem vállalta fel lényegében, sõt szûkös mozgásterünket a csatlakozás során arra használta ki, hogy a nagyüzemi, iparszerû mezõgazdasági termelést hozza a lehetõségekhez mérten még kedvezõbb helyzetbe.

Ugyanakkor a földbirtoklással kapcsolatos mozgásterét sem használta ki, az EU elvárásaira és a mezõgazdaságba történõ tõkebevonás szükségességére hivatkozva olyan liberális földpolitikát érvényesített, amely lényegében nem állta útját a nagybirtokok terjeszkedésének, elmulasztotta a Magyarország számára nélkülözhetetlen földreformot, egyúttal szemet húnyt a külföldiek illegális földszerzése felett. Tette ezt annak ellenére, hogy az EU uralkodó üzemi modellje a családi gazdaságé. A csatlakozási dokumentumban szereplõ megállapodás a külföldi tulajdonú nagyüzemi termelés további térhódítása számára készíti elõ a terepet többek között. Mindezek környezetvédelmi, gazdasági, társadalmi szempontból beláthatatlan következményekkel fenyegetnek. Ugyanakkor a kedvezõ irányú változásra is megvan – az elvi – esély, mozgásterünk korántsem annyira szûkös, amint azt a hivatalos kommunikáció gyakran sugallja. Az agrárpolitika terén mindössze annyi a feladat, hogy a szakmai szempontból elõkészített és részben már elindított Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program folytatásához megfelelõ feltételeket kell teremteni. Számítások szerint ehhez a 2003-mas év során 20 milliárd forintra lenne szükség: ez egyszerûen elõteremthetõ, akár a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium költségvetésén belüli átcsoportosítással. Továbbá meg kell indítani a jogszabályi és intézményi háttér további fejlesztését, valamint a Program népszerûsítését is meg kell kezdeni.

A földbirtokpolitika terén a mozgásterünk szûkösebb azonban még van lehetõség az elmaradt földreform végrehajtására. A cél az lenne, hogy a táji és gazdasági adottságoknak megfelelõ méretû családi gazdaságok alakuljanak ki, végsõ soron azokhoz kerüljön a föld, akik megmûvelik. Ennek eszköze a Földtörvény módosítása, a közigazgatási intézményrendszer megszilárdítása, a jogrend érvényesítésének megteremtése, valamint a családi gazdálkodók földhözjutásának elõsegítése a Nemzeti Földalap és támogatások segítségével.

A Földtörvény módosítása során éppen annak eurokonformitását kell elérni, azaz a „nemzeti önvédelem” olyan eszköztárát beépíteni, ami Európában elfogadott. Tudnivaló ugyanis, hogy a jelenlegi 15 tagország közül 10 nem nyitott szabad földpiacot, a földvásárlásnál erõs korlátozások érvényesülnek, olyanok, amelyek gyakorlatilag szinte kizárják külföldiek tulajdonszerzését. A magyar szabályozásban is meg kell jeleníteni a kölcsönösség és viszonosság elvét jogi és gazdasági értelemben: magyarul csak olyan külföldiek vehessenek Magyarországon földet, amelyek országában akár egy magyar állampolgár is vehet földet. Azaz képes teljesíteni mindazokat a kötöttségeket (letelepedettség, mezõgazdasági végzettség, gazdálkodás stb.), amelyeket a jogszabályok elõírnak, valamint nem irreális a földárak és a jövedelme közötti különbség. Ez ma korántsincs így, azonban még a csatlakozási szerzõdés aláírása után is lehetõség 52 van hazai jogi intézményrendszer olyan irányú módosítására, ami ezt lehetõvé teszi. Mindaddig, amig a családi gazdaságok hazai rendszere nem szilárdult meg (ez a kialkudott moratóriumos idõszak alatt nem várható a mai szabályozás mellett), a mai liberális földpolitika az ország kiszolgáltatottságát növeli, ezért megengedhetetlen.