Vass Csaba: Népesedéspolitika Magyarországon
Kölcsey füzetek, 2002.
Általános értelemben minden elgondolás idetartozik ami azzal foglalkozik, hogyan vesz részt az emberi alkotóerő, szellem, intuíció, kreativitás a termelésben, egyszóval az emberi teremtőerőről, az emberi teremtésről van szó. Vass Csaba kategóriája alapján elsősorban azokat az írásokat gyűjtsük ide, amelyek azzal foglalkoznak tehát, hogyan vesz részt az emberi teremtőerő, alkotóerő alakításában a család, a civil szféra, az egyház valamint különböző állami és magán intézmények. Vass Csaba meghatározása szerint:
"A gazdaságról szóló közgazdaságtani elbeszélés szerint a gazdaságban az anyagi és pénzjavak termelése és forgalmazása történik. A korai, valamint napjaink vezető közgazdászai által megalkotott, de eddig egymással összefüggésbe nem hozott, integrálatlan felismeréseiből viszont egy olyan gazdasági tartomány sejlik fel, amelyben nem anyagi és pénzjavakat termelnek és forgalmaznak, hanem a szubjektumot, az embert. A beruházás az emberi tőkébe, a mesterségesen előállított szociális karakterek, indítékaik és azonosságaik; embertermelés, s az e mesterségesen előállított karakterek diktált fogyasztása képezik az eddig megnevezett részeit ennek a sajátos gazdasági tartománynak, a humángazdaságnak."
Vass Csaba: Bevezető fejezetek a társadalom-gazdaságtanba
Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány Kölcsey Intézete, 2005.
A gazdaság a széles értelemben vett társadalomnak egy metszete, még inkább egy nézőpontból való szemlélete. Amin azt értjük, hogy a társadalom minden egyes tartozékának van gazdasági értelmezési lehetősége is. Ebben az értelemben tévesnek (... ) tartjuk azt a megkülönböztetést a hagyományos és a modern társadalmak között, amely azt állítja, hogy a hagyományos társadalmakban multifunkcionálisak voltak az intézmények, például a család egyszerre volt gazdasági, kulturális, nevelési és társadalmi egység is, ezzel szemben a modern társadalmak külön törvényeknek engedelmeskedő egyfunkciós alrendszerekből tevődnek össze. (...) A szerepeket ugyan lehet definiálni, de a szerephordozó egyének, csoportok, közösségek attól még sokfunkciósak maradnak. A gazdaságot így leginkább nézőpontnak tarthatjuk: amikor abból a szempontból vizsgáljuk egy társadalom működését, hogy erőforrásait hogyan használja fel önmaga újratermelésére, s hogy e felhasználás következtében szükségleteinek kielégítésére, azaz önmaga létszerűen megújuló újratermelésére milyen esélye marad: ezt nevezhetjük gazdasági nézőpontnak. Az így felfogott gazdaságnak nem a hagyományos, térbeli elszigeteltségnek megfelelő szektorális tagolódása következik, hanem a társadalom teljes egészére kiterjedő gazdasági metszeteket különböztethetünk meg.