Székely agrárrendtartás

Vásárhelyi Judit

A FENNTARTÓ REND: A SZABAD ÖNKORLÁTOZÁS

Imreh István, az ökológiai fenntarthatóság régésze

In: Ökotáj

A székely vagyonközösség tagjai, a fundussal rendelkezők, kénytelenek egyszersmind a termelői logikából adódóan a termelési organizmus részeként élni, alávetni magukat az agrárrendtartásnak. A nyílföldeken is csak egyszerre arathattak például, mivel aratás után a tarló már nem volt "tilalmas" a legelő marhának, ezért aki még nem aratta le a sajátját, kárt szenvedett. Gondosan ügyeltek a legeltetés rendjére: a hosszú füvet igénylő szarvasmarha legelt elöl, utána a lovak, akik (a foguk állása miatt) még a rövid füvön is legelhettek, s legvégül még a juhok is jóllaktak. A rendszerben kezelt zöldtömeget védi a communitas, akinek nincs fundusa, abból ki van zárva. A különféle funkciók (határ, legelő, vetés, mező, gyepű stb.) számára külön kertek létesítése (vagyis vigyázatos elkerítése) még nem tette szükségtelenné a határ őrzését. Sokhelyütt fellelhető a -- kevésbé jóhiszemű -- szabály, hogy "napfeljövele előtt vagy vacsora/napszállat után" már senki ne mozogjon a határban (ilyenkor legeltethetett észrevétlenül a máséban!), különben súlyos következményekkel kellett szembenéznie.