Vass Csaba: Bevezető fejezetek a társadalom-gazdaságtanba
Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány Kölcsey Intézete
Az egyszerű parasztember tisztában volt azzal, hogy minden mozdulatával a szakrális természetű univerzumot alakítja, s hogy a kellő idő múltán az univerzum egésze válaszol legkisebb rezdüléseire is. Ezért az egyszerű paraszt legkisebb mozdulatában is az egyetemes egészért – benne közössége egészéért – viselt felelősség munkált. Alapvetően megváltoztak azonban a felelősségi viszonyok a munkaerő és tőke szétválasztásával: ettől fogva a munkavállaló felelősséget csak a munkaerejéért viselt, a munkaeszközökért való felelősségre pedig csak büntetések révén volt kényszeríthető. A felelősséghiány azonban mindaddig, míg a munkabérek és a munkaeszközök értéke nagyságrendileg megegyezett, addig nem járt különösebb következményekkel a vállalkozó részére: az okozott kárt a munkavállaló béréből meg lehetett téríteni. Alapvetően megváltozott azonban a helyzet a nagy értékű gépek, például az automatizált gépsorok megjelenésével. Ezek értéke olyan hatalmas volt, hogy a munkavállaló teljes életkeresetét is sokszorosan meghaladta, ezért a felelősség kényszerrel való helyettesíthetősége megszűnt. A munkafolyamat zavartalanságának biztosításához más, kényszeren kívüli szabályozó vált szükségessé: a magas fokú felelősségtudat.
A magas fokú felelősségtudat kialakításának két fő útja alakult ki. Az elsőt profán útnak lehet nevezni, amely a munkavállaló univerzális áttekintésre való képességét, s abból következő univerzális szintű felelősségtudatának kiépülését volt hivatva kifejleszteni. A második, a spirituálisnak nevezhető út a munkavállaló valláserkölcsi felkészültségének a fejlesztésével járt. S a spiritualizációs, illetve univerzalizációs képességek – például felelősség – piacgazdasági értéke is könnyen kifejezhetővé vált ezáltal: a felelőtlen munkavállaló által okozott kár és a felelős munkavállaló által elért haszon közötti különbség pontosan mérte e képességek piacgazdasági értékét.