Itt tisztázni kell a virtuális lét fogalmát, mely a mai társadalmat leginkább jellemzi: Egy rabszolga létfeltételeit más határozza meg, így ő a teremtés valóságából egy másik személy által teremtett virtuális térbe kerül. A valós világgal csak az van egységben, aki tudatában van a számára adatott lehetőségeknek és forrásoknak, ezen keresztül a teljességnek. Azokról maga dönthet, gazdálkodhat velük és megtapasztalhatja döntése eredményét, ezáltal szerez valós tudást . Ma nem szembesülünk a ránk jutó forrásokkal, így virtuális világban cselekszünk. Nem mi döntünk, hogy milyen termelésben veszünk részt, így cselekvésünket más határozta meg. Gyakorlatilag a mai társadalom a legcsekélyebb kapcsolatban sem áll a teremtéssel, nyugodtan mondható rabszolgának is.
A gyermek nem értheti a szülő döntéseit, de felismeri a szeretetet, a társadalomban ezt a bizalmat kell működtetni a döntések átruházásában. Ez a szeretet képes arra, hogy megmutassa a döntés lehetőségét, tudatosodás útját. Aki tapasztalatát nem tartja meg magának, és nem akarja irányítani mások cselekvését saját hasznára, marad a szeretet útján. Az ilyen társadalmi hierarchia válhat beavatási hierarchiává és képes a szakrális lét építésére, a teremtésben való részvételre. Amíg a szeretetet hirdető közösségek nem tervezik meg, hívják életre a szeretet-gazdaságot addig tanításaik alig érvényesülhetnek.
Hamvas Gábor