Reciprocitás

A paraszttársadalom rétegeinek, kapcsolatrendszerének leírásakor megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk a csereviszonyokra azon a módon, ahogyan Polányi és követői a csere formáinak és társadalmi környezetének viszonyát megvilágították. E. R. Service-t idézzük: „A javak, szívességek és a munkaerő cseréjének általános formája van, amit reciprocitásnak neveztek el. … Az általánosított reciprocitás a csere olyan formája, ami azon a feltevésen alapul, hogy a viszonzások hosszú távon kiegyenlítik egymást. … A kiegyensúlyozott reciprocitás viszont egyenes és nyílt cserét {8-486.} jelent, amikor (ideálisan) mindkét felet kielégítik maguk a javak vagy cselekedetek. Így ez az általánosított formánál valóságosan reciprokabbként, haszonelvűbbként, személytelenebbként és kevésbé önzetlenként jelenik meg. Mindegyik fél tudja, hogy miért, mit és mikor kell viszonoznia.”

„A csere spektruma… párhuzamosan ível az együttműködési hajlandósággal, a viselkedési szabályokkal, az erkölcsi nézetekkel, érzelmekkel és legnyilvánvalóbban a közösség tényleges belső társadalmi szerkezetével, valamint a közösségek közötti kapcsolatokkal” (Service, E. R.–Sahlins, M. D.–Wolf, E. R. 1973).

Mint látni fogjuk, a parasztok életének minden tevékenységét a fentiekben leírt csereformák határozták meg, amelyeket az irodalom feudális, rendi vagy hagyományos jelzőkkel szokott minősíteni. Véleményünk szerint azonban a társadalmi létnek olyan fontos alapelvéről van szó, mely minden társadalomra jellemző; a kérdés csak az, hogy milyen területen, mely intézményi szférában lelhetők fel és milyen formái léteznek. E két csereformát, mely között számos átmenet is található, Bourdieu kifejezését használva materiális és szimbolikus cserének hívjuk, szembeállítva a piaci alkuval (Bourdieu, P. 1978). Nem nehéz elfogadni elöljáróban azt az állítást, miszerint vizsgált korszakunkban végig jelen van egymás mellett a materiális és a szimbolikus csere, valamint a piaci alku is különböző jelentőséggel, ám a korszak egészét tekintve az áruviszonyok, a piacelv eluralkodása a jellemző tendencia.

Forrás: http://mek.niif.hu/02100/02152/html/08/213.html

A szimmetrikus csoportosulások kölcsönösen megfelelő pontjai közötti mozgásokat jelöli. Lényegéhez tartozik, hogy hiányzik belőle a nyereség motívuma, és elengedhetetlen az adás és a kapás közé beiktatott idő. A reciprocitás nálunk legelterjedtebb formája az ajándékozás. Ajándékok adásánál kiszámítjuk, mi felel meg a megajándékozott társadalmi pozíciójának és gazdasági erejének, hogy milyen viszontajándékozásra vagy viszontszolgálatra képes. Az ennél nagyobb ajándék megszégyenítő a megajándékozottra, mert az alamizsna elemeit hordozza, az ennél kisebb ajándék pedig az ajándékozó szégyene, mert a bőkezűség és a becsület hiányára utal. Az ajándék nem feltétlenül tételez fel szimmetrikus társadalmi helyzeteket, de az ajándékozás aktusán belül szimmetrikusság igyekszik tenni az eltérő pozíciókat.

A munkacsere a falusi közösségek munkavégzésének általános formája volt. Ma a leggyakoribb formája a házépítésben való részvétel. A munkacsere nem csak személyek, hanem kisebb közösségek közötti tranzakció. Sokkal inkább tételez fel szimmetrikusságot, mint az ajándékozás, mert akiről tudható, hogy nem lesz képes viszontszolgálatra, az nehezen folyamodik mások segítségéért. Teljesen hiányzik belőle a nyereségelv is.

A reciprocitás elve működik a családi, baráti, szomszédsági közösségekben belül, amikor a közösség tagjai egymásnak segítséget, támogatást nyújtanak. Nem tiszta reciprocitás ez, mert gyakran nem attól várunk segítséget, akinek a segítséget nyújtottuk. Azt várjuk, hogy ha segítségre szorulunk, akkor lesz a közösségnek olyan tagja, akire számíthatunk. A viszontszolgálat tehát nem kötelező, hanem esetleges, és a viszonzás közösségi tagsághoz kötött.

Fontos, a szűkösen előforduló vagy nehezen hozzáférhető szolgáltatásokhoz való hozzájutásnál a monopolhelyzetben levők közötti szolgálatcsere. Ez a korrupció sajátos, az elfogadás határán mozgó formája. Az ilyen cserénél két feltétel van. Az egyik, hogy aki a szívességet kéri az adott jószág felett rendelkezőtől, annak képesnek kell lennie adandó alkalommal hasonló nagyságrendű szolgálat megtételére. A helyzetek szimmetriája elengedhetetlen. A második feltétel, hogy nem szabad a viszonzásról szót ejteni. Ennek hallgatólagosnak kell maradnia, pedig mindkét fél tudja, hogy hosszú távú kötelezettségrendszer részeseivé váltak. A szívességcserénél a pénzbeni viszonzás már bűn.

Forrás: http://deszocpol.atw.hu/tarspol/ferge_tarsadalmi_ujratermeles.doc