Veszélyben a közszolgáltatások

A közszolgáltatások minden társadalom életében kulcsfontosságú szerepet játszanak: előnyeik hosszú távon jelentkeznek, és a társadalom minden alrendszerére tovahatnak. Ezért nem működtethetők pusztán piaci alapon, rövidtávú profitlogika mentén. Mégis, óriáscégek és nemzetközi intézmények felől, élükön a WTO-val és a GATS egyezménnyel, egyre nagyobb nyomás nehezedik a kormányokra, hogy piacosítsák közszolgáltatásaikat. A GATS (Általános Egyezmény a Szolgáltatások Kereskedelméről) egy olyan, a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) kereteiben működő egyezmény, mely a szolgáltatások, velük együtt az alapvető közszolgáltatások piacosításához (liberalizációjához, privatizációjához és deregulációjához) nyújt nemzetközi keretet.

Hazánkban a közszolgáltatások piacosításának folyamata a világban tapasztaltnál lényegesen gyorsabban halad: a kórháztörvény előkészítette a kórházak privatizációját, a kistelepülési posták bezárása szabad utat ad a posta privatizációjának, a vidéki mellékvágányok felszámolása a vasú piacosítását készíti elő, a felsőoktatási „reform” pedig egyetemeinket degradálja egyszerű gazdasági vállalkozássá. A GATS e káros folyamatokat egy globális, még átláthatatlanabb és antidemokratikusabb keretbe helyezi, és visszafordíthatatlanná teszi őket: bebetonozza a fenntarthatatlanságot. Számos nemzetközi példa mutatja, hogy a közszolgáltatások pusztán piaci alapon nem működtethetők anélkül, hogy súlyos szociális és környezeti problémák ne jelentkeznének. A piacosítás durva kudarcának egy példája Dél-Afrika, ahol 1998-ban több város úgy döntött, eladja a vízrendszerét: A folyamat a vízdíjak drasztikus emelkedésével járt, a lakosságnak a vízszolgáltatás teljes költségét kellett megfizetnie. Rövid időn belül számtalan dél-afrikai maradt víz nélkül, aki nem bírt eleget tenni fizetési kötelezettségének. A lakosság jó része így arra kényszerült, hogy a szükséges ivóvízmennyiséget a környéken lévő tisztítatlan folyókból és tavakból szerezze be. Ennek eredményeként Dél-Afrika legsúlyosabb kolerajárványa tört ki: több mint 250 ezer dél-afrikai fertőződött meg. A halálos áldozatok száma meghaladta a háromszázat. Később kiderült: a piacosítás és a teljes költség elveinek alkalmazása egyértelműen közrejátszott a járvány kitörésében.

A példák hosszan folytat-hatók, a budapesti, bolíviai, egyesült államokbéli víz-privatizációk negatív tapasztalataival, a korábban privatizált, de a működési zavarok miatt újra államosított közművek hosszú sorával, a brit vasút magánosításának katasztrófájával, az amerikai egészségügyi rendszer sikertelenségével.1. A közösségek gondjainak megoldása, a közjó előmozdítása nem a gazdaság elsődleges feladata, erről csak és kizárólag a kormányok gondoskodhatnak, ami a legfőbb feladatuk is egyben. Éppen ezért a kormányok számára akkor értelmes nemzetközi egyezményeket kötni, ha ezekkel hatékonyabban, jobban szolgálják a közjót: a rájuk bízott, pontosabban: az őket megbízó közösségek javát. E stratégiai jelentőségű döntéséket csak alapos társadalmi vita után, a fenntarthatóság ökológiai és szociális szempontjai alapján, a jövő nemzedékek érdekeit figyelembe véve szabad meghozni. A GATS egyezményt nem ilyen módon hozták létre, hiszen megszületéséről sokan nem is hallottak. Meggyőződésünk, hogy az egyezmény nem szolgálja a társadalmi és ökológiai fenntarthatóságot.

Kiket érint hátrányosan? A jövő nemzedékeket, gyermekeinket és unokáinkat: Hogy biztosíthassuk az utánunk következők örökségét, számos, adott esetben a gazdasági érdekeket sértő, a szolgáltatások nyújtását korlátozó intézkedés meghozatalára van szükség. A GATS ezt lehetetlenné teszi, ezzel meghiusítja a természeti és kulturális örökség valamint a társadalmi szövet védelmét. A munkavállalókat: A közszolgáltatások piacosítása a legtöbb esetben nagyarányú leépítésekkel jár, ami a munkanélküliség növekedése mellett hosszú távon akár minőségromlással is járhat, a tapasztalt dolgozók elvesztése miatt. E folyamatok sok esetben már a privatizáció előkészítésekor, még állami kezelés alatt lezajlanak. Az alacsony jövedelműeket: A közszolgáltatások piacosítása a legtöbb esetben azzal jár, hogy kialakul a kétszintű rendszer: egy jó minőségű a drága szolgáltatásokat megfizetni képes gazdag keveseknek, és egy elhanyagolt a széles rétegeknek. Ez hosszú távon ássa alá a társadalom épségét, veszélyezteti integrációját. Az önkormányzatokat: A közszolgáltatások nyújtása, a természeti és kulturális örökség védelmét vagy az igazságosságot biztosító szabályok meghozatala a legtöbb esetben az önkormányzatok feladata. Mégis: az önkormányzatokat eddig teljesen kihagyták a tárgyalásokból. Ez a szubszidiaritás és a fenntarthatóság elvei mellett alkotmányos elveket is sért.

Védegylet sajtónyilatkozat