Hűbériség relációtermelése
Vass Csaba: Bevezető fejezetek a társadalom-gazdaságtanba
Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány Kölcsey Intézete, 2005
1. a relációtermelők definiálása, intézményesítése - hivatásának megalapozása vagy szakmává tétele (társadalomszervező papság);
2. világkép-államkép-társadalomkép definiálása a keresztény világszervező értelem, a szentség révén (kapcsolódás a szimbólumteremtéshez)
3. az ebben a világban jónak minősülő társadalmi karakterek definiálása, a relációhordozók megtermelése (kapcsolódás a szubjektumtermeléshez)
4. a köztük lévő viszony kialakításának eszközrendszere - a relációtermelő eszközök (pl. privilégiumok, szabadalomlevelek);
5. a viszonyok jellegének meghatározása (pl. kölcsönösség)
6. a viszonyok lelki elfogadtatása
7. a viszonyok legitimálása világkép, társadalomkép által
8. a viszonyok minőségének ellenőrzése (gyónás, ima)
9. kritizálhatóság a hűbéri jogrendszer által
A hűbéri viszonyok tehát nem spontán alakultak, hanem tudatos társadalomszervező tevékenység állt mögöttük, aminek az alapkönyve Szent Ágoston Civitas Dei, Civitas Populi című könyve volt, melynek alapján a cluny reformban döntött az egyházvezetés kérdésről, és a kivitelezést a kolostorokra bízta.