Hűbériség relációtermelése

Vass Csaba: Bevezető fejezetek a társadalom-gazdaságtanba

Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány Kölcsey Intézete, 2005

1. a relációtermelők definiálása, intézményesítése - hivatásának megalapozása vagy szakmává tétele (társadalomszervező papság);

2. világkép-államkép-társadalomkép definiálása a keresztény világszervező értelem, a szentség révén (kapcsolódás a szimbólumteremtéshez)

3. az ebben a világban jónak minősülő társadalmi karakterek definiálása, a relációhordozók megtermelése (kapcsolódás a szubjektumtermeléshez)

4. a köztük lévő viszony kialakításának eszközrendszere - a relációtermelő eszközök (pl. privilégiumok, szabadalomlevelek);

5. a viszonyok jellegének meghatározása (pl. kölcsönösség)

6. a viszonyok lelki elfogadtatása

7. a viszonyok legitimálása világkép, társadalomkép által

8. a viszonyok minőségének ellenőrzése (gyónás, ima)

9. kritizálhatóság a hűbéri jogrendszer által

A hűbéri viszonyok tehát nem spontán alakultak, hanem tudatos társadalomszervező tevékenység állt mögöttük, aminek az alapkönyve Szent Ágoston Civitas Dei, Civitas Populi című könyve volt, melynek alapján a cluny reformban döntött az egyházvezetés kérdésről, és a kivitelezést a kolostorokra bízta.