Vass Csaba: Míg élők közt leszel élő - hármas könyv a globalizációról
Ökotáj könyvek, 2000
A pénzre úgy szokás gondolni, mint a "tiszta" gazdasági intézményre. Benne már kihunyt minden materiális tartalom, s kizárólag csak a gazdasági érték mérésére és közvetítésére szolgál. Legfeljebb még azt mondjuk róla, hogy a pénz pénzt csinál. Talán volt is olyan - meglehetősen rövid, az ógörög demokrácia emberöltőnyi szakaszánál nem hoszszabb - időszak, amikor a modern gazdaságokban a pénz mindössze "tiszta gazdasági intézmény" volt. A politikai hatalom azonban a modernizálódásnak meglehetősen korai fázisában elválasztotta egymástól a pénzben jelen lévő gazdasági és politikai tartalmakat. Metternich herceg szociális olajcseppjeiként a pénz már nem a gazdasági, hanem a politikai értéket mérte és közvetítette, és nem újabb pénzt, hanem társadalmi békét csinált. A szociálpolitika által életre keltett politikai pénz a társadalmi béke árát fizette meg, s a politikai pénz is a társadalmi béke közvetítésére szolgáló eszköz volt. Igaz, a politikai pénznek még megvolt az a képessége, hogy bárkinek a kezében tetszés szerint gazdasági eszközzé tudott átalakulni, rendeltetése szerint azonban már politikai folyamatok szabályozására használták, s nem a gazdasági-forgalmi folyamatok közvetítése volt a feladata. Amint a pénz gazdái rájöttek arra, hogy az nemcsak gazdasági, hanem politikai értékmérésre és politikai javak cseréjére, békecsinálásra is alkalmas, hamar általánosítottáke képességét, s mindenfajta, a megvalósíthatóság magánbirodalmába tartozó jószág magánértékének a mérésére és cseréjének közvetítésére felhasználták. Így keletkezett a szociális pénz, amely a társadalmi kapcsolatok közvetítésében vált hatékony eszközzé, és a kulturális pénz, amely a többi pénzhez hasonlóan a gazdasági értéktől jelentősen elütő, a modern társadalmak működtetésében felhasználható kulturális értéket is mért, közvetített és csinált.
A pénz hamar befutotta azonban azt a pályát, amely neki a modernizáció nyelvén megnevezett "társadalmi alrendszerek" által adatott - azokból az alrendszerekből kevés van ugyanis, amelyek eltérő elveken épülnek fel, s ezért a többi alrendszertől különböző értékek mérésére és cseréjére van szükségük. A "pénz" azonban nagyon virulens intézmény, nem egykönnyen hagyja magát lefékezni. "Eszement" diadalútját folytatva igen korán megmutatta azt a képességét is, amely messze túl van a gazdaságon: az értékmérés, a forgalomközvetítés és a pénzcsinálás, azaz a gazdasági szolgáltatás után felfedte azt a hajlandóságát, hogy a hatalomban is részt vegyen. S miután elszakadt az értéktől, puszta sokaságánál fogva a gazdasági forgalom szabályozásának eszközeként is debütált. Ez ugyan még nem volt főszerep, még a gazdasági hatalom fontos, de mellékszerepe volt csupán. Hatalmi szabályozó eszközként való felhasználhatósága azonban már a modernizációt megelőzően kiderült, s a modernizációban ki is teljesedett. Egy problémája volt csak ennek a sokfunkcióssá vált modern pénznek: az, hogy a különböző - gazdasági, politikai, szociális és kulturális - pénzek még korlátlanul oda-vissza cserélhetők voltak, s emiatt bárkinek bejárása lehetett a pénz szabályozó, azaz hatalmi funkciójának gyakorlásába.
A globalizáció azonban ezen a nehézségen is úrrá lett. A különböző modern alrendszerek közötti átjárást és azok folyamatainak szabályozását biztosító pénzt a horizontálisfunkcionális szétdarabolás után hierarchikusan is széthasította. E hierarchikus széthasítás eredményeként olyan pénz - a parapénz - alakult ki, amelynek a gazdasághoz már szinte semmi köze sincs. Ezzel azonban a pénz nemhogy elveszítette volna önmagát, hanem ekkor került igazi elemébe. Levetette gazdasági álruháját, s annak mutatja magát, ami. Már nem a gazdasági folyamatok közvetítését és szabályozását szolgálja, levált ezekről a funkciókról, és "tiszta hatalompénzzé" lett. A pénzcsinálás szenvedélye sem aludt ki ezzel a változással, sőt most lángolt csak fel igazán: a több pénz csinálása ettől fogva a több hatalom csinálásává vált, s annak, akin úrrá lett, már semmi sem elég a hatalomból.