Szülőföldön boldogulás

Síklaky István: Létbiztonság és harmónia - Egy zöld fordulat programja - A pénzuralmi rendszer alternatívája

Éghajlat könyvkiadó, Budapest, 2003

Annak a követelménynek az érvényesítése, hogy egy ország vagy régió lakosságát - amennyire a természeti feltételek lehetővé teszik - helyi forrásokból és nem távoli importból kell ellátni létfontosságú termékekkel és energiával. (A szabolcsiak szabolcsi krumplit egyenek akkor is, ha - mondjuk - Argentínából olcsóbban lehetne krumplit behozni.) A Föld Barátai állásfoglalása szerint: "Egy elvi cél lehet az, hogy az emberek maguk dönthessék el, hogy mik a szükségleteik, és hogy milyen mértékben akarnak részt venni a nemzetközi vagy regionális kereskedelemben, vagy egyáltalán kilépni a saját gazdaságuk köréből, e szükségletek kielégítése végett. Más szavakkal a helyi gazdaságok maguk dönthessék el, hogy milyen mértékig kívánnak a saját lábukon állni, gondoskodni saját gazdagságukról és munkahelyeikről, sőt, hogy szabadon dönthessenek a kereskedelemről. Egy további fontos cél lehet visszavinni a gazdasági kulcskérdésekben való döntést (a piac megnyitásától az egészségügyre, az oktatásra és a környezetre fordítandó költségvetési összegekig) a demokratikusan választott kormányok hatáskörébe."

A szülőföldön boldogulás így írható le: Ha egy alapidőszakban egy társadalom minden tagja tisztesen megél szülőföldje körzetében, egy későbbi időszakban pedig jelentős részük olyan választásra kényszerül, hogy vagy nyomort vállal, vagy messzire kell vándorolnia, akkor a második időszakban az alapidőszakhoz képest - e szempontból - a társadalmi harmónia romlásáról, elenkező változás esetén pedig javulásáról kell beszélnünk. A jelenlegi egyre növekvő gazdasági emigráció - az éhezők tömeges nyomulása a gazdag országokba - a szülőföldön boldogulás nélkül nem állítható meg, és egyre inkább hozzájárul civilizációnk összeomlásához. Ezért a gazdasági szubszidiaritás és vele a szülőföldön boldogulás a természetes társadalom fontos cél-eleme.