Grandpierre Attila: A legátfogóbb természetes közösség: a nemzet
Napi Magyarország, 1999 május 15, szombat
A legátfogóbb természetes közösség: a nemzet
Mindannyian szeretnénk életünket a lehető legjobban, legemberibben élni. A mai társadalom azonban, mint óriás hatalom, az emberek legnagyobb részét egy kívülről vezérelt kényszerpályára taszítja. Mégis, mindannyian embernek, önálló, boldogságra termett lényeknek születtünk. Mi több: a világ titkainak sugallatára kíváncsi, érző, gondolkodó lényeknek. Olyan gondolkodó lények vagyunk, akik a világ előbbre viteléért születtünk a világra, a Természet, a Világegyetem sorsának kiteljesítésére. Az emberré válás legfontosabb tényezője az elme kiteljesedése, a tudat megjelenése. A tudat megjelenése - eddig fel nem tárt módon - alapvetően közösségi kölcsönhatások eredménye. Ahogy a természet erői hozzák létre, fejlesztik ki a magból a diófát, ugyanúgy a természet erői fejlesztik ki az emberré válás hajnalán az emberi tudat megszületését kiváltó emberi közösségeket. Az emberrév álás kulcsfontosságú eseménye, hogy a közösségi lét olyan magas fokú, természetes szerveződést ért el, amely az egyes elméket bekapcsolta a közösségi élet átfogóbb áramkörébe, és ez az átfogóbb természetes áramkör egy szerveződési szinten túl kiváltotta az önmagát megfigyelni képes tudat, az öntudat megjelenését. A közösségi tudat megjelenése átfogóbb, önállósuló tudati ernyőként magasabb tudatosságot tett lehetővé. Ez az átfogóbb tudaternyő közvetlenül és finom felbontásban érzékeli a Természet és a Világegyetem mibenlétét, sorsát, lényegét, fejlődési irányát. A Világegyetem és a Természet fejlődésének létezik egy természettől adott iránya, és ez az élet, a közösségi tudat és az emberi öntudat megjelenése felé mutat. A Világegyetem és a Természet jelenléte az emberré váláskor önálló létformát öltött a természetes emberi öntudatban. Az öntudat és a közösségi szerveződés egymást kísérő párhuzamos jelenségekként léptek föl az emberiség történetében. A legátfogóbb létszint, ameddig a Természet erőinek közösségi szerveződése eljutott, az egy nyelven beszélők, egy kultúrát élő közössége. A legátfogóbb természetes alapon szerveződő közösség a nemzet. Az emberi tudat és a nemzet megjelenése tehát egymással egyidejű folyamatok, amelyek egymás feltételei és legfőbb segítői voltak.
Emberi természetünk csak a közösségi létben bontakozhat ki igazán. Különösen fontos az élet lényegére, közösségi természetére vonatkozó felismerések megosztása egymással. Érezzük és tudjuk, mire születtünk, mégis elmeborzongató belegondolni, milyen óriási a különbség eszményeink és a társadalmi valóság között. Eszményeink érvényre juttatását, a jövő átfogó alakítását csak a közösségi lét teheti lehetővé. A természetes közösségek legátfogóbb szintje pedig a nemzeti lét. A nemzet mindig is a társadalmi élet legfontosabb kategóriája volt.
A nemzet fogalma
A Világegyetem, a Természet rendeltetése génjeinkben él tovább. Életünk feladata a bennünk élő természeti erők kiteljesítése, kivirágoztatása. A nemzet annak a kultúrának megteremtője, hordozója és továbbvivője, amelyben szellemiségünk kibontakozik. A nemzet eredetileg egy szerves közösséget jelentett, amely közvetlenül a személyes részvétellel létrehozott közösségeken alapult, amely ezeknek a közösségeknek társadalmiasult formája. A nemzet az a közösség, amely, ha valami fennmarad életünk végén belőlünk, ezt a valamit tovább éltetni képes. Ha életünknek értelmet akarunk adni, amely túlnyúlik személyes életünkön, ez életünk szellemi meghosszabbítását jelenti. És mivel szellemiségünk adja életünk legfontosabb, legszemélyesebb, leglényegesebb magját, ezért szellemi túlélésünk lényegében valóságos túlélést jelent. Szellemi túlélésünk, halhatatlanságunk legfontosabb pillére és biztosítéka tehát a nemzet. A nemzet szerepe tehát szellemi életünkben közvetlenül és a legszemélyesebben érvényesül. Ha erről nem veszünk tudomást, életünket, szellemiségünket mi magunk ítéljük gyors elsorvadásra, idő előtti halálra, mások előli bezárkózásra. A nemzet léte azonban nemcsak puszta terepet biztosít tetteink, szellemiségünk, emlékünk fennmaradásához, hanem egyben irányt is ad szellemiségünk kibontakozására. Ha a nemzet az egyedüli, amely szellemi kibontakozásunk esetén biztosíthatja szellemiségünk halhatatlanságát, akkor szellemiségünk egy olyan központi fókusza kell legyen, amelyre szellemiségünk mint lényegi tényezőre irányul. Szellemiségünk rendeltetése ennek a szellemiséget továbbvivő tényezőnek, a nemzetnek fenntartása és továbbfejlesztése, továbbvitele - továbbvitele a Természet, a Világegyetem kiteljesedése felé.
Ahogy a nemzet képes szellemiségünk irányultságának természetes irányát kijelölni, úgy a Természet megnyilvánulásai képesek szellemiségünk, a nemzet szellemiségének irányultságát egy még átfogóbb összefüggés-rendszerre megnyitni. Szellemiségünk kibontakozásának végső színtere a Világegyetem végső titkainak feltárása. Szellemiségünk iránya egybeesik az egész, átfogó Természet egységes szellemiségének irányával. A természetes nemzetfogalom a nemzetet mint egy kozmikus élőlényt fogja fel, amely az élővilág egy fontos, életfontosságú szerveként jött létre, és ennek a természetes szellemiségnek kiteljesítésére hivatott. Ahogy személyes életünk csak a nemzet életébe épülve, annak kiteljesítésében kaphat értelmet, úgy a nemzet élete csak az élővilág, a Világegyetem szellemiségének kiteljesítésében érheti el rendeltetésének valóra váltását.
A nemzetet azok a mozgatóerők hozzák létre, amelyek életünk értelmessé tételét igénylik, amelyek életünk egészét emberivé akarják teljesíteni, mert a velünk született, természeti-genetikus-kozmikus belső erők akaratára hallgatnak, azokra, amelyekért megszülettünk. A nemzetben testesül meg a Világegyetem szervezőereje. A nemzet antenna az Ember, a Természet, a Világegyetem titkaira. A nemzet olyan közösségi antenna, amelynek fényerejéhez mindannyian hozzájárulunk, ha hallgatunk a bennünk kibontakozni vágyó életerő akaratára. A nemzet egy antenna-erdő a végtelen felé, és közös feladatunk ennek az antenna-erdőnek összehangolása, hogy az általa közvetített kép éles és tiszta, mindannyiunk számára világos, fénylő és értelemtől sugárzó legyen. A nemzet életünk szellemiségének talaja, hordozója és mennyboltja.
Még a mai, egyre atomizáltabb, elszigeteltebb társadalomban is sokféle közösség létezik. A mai társadalmat olyan csoportok működése határozza meg, amelyek üzleti céljaik érdekében csoportosultak. Olyan közösségeket kell létrehoznunk, amelyek nem üzleti alapon állnak, hanem az élet egésze iránti érdeklődés és jobbítás szándéka vezet. A közvetlen, emberi érdeklődés, és az élet szeretete alapján is lehet csoportokat létrehozni, nemcsak a profit növelése érdekében. Az élet oldalán álló csoportok mindmáig többnyire megmaradtak baráti szinten, műkedvelő körként vagy alkalmi társulásnak bizonyultak és szétestek. A természetes közösségeknek a szellem kibontakoztatásán túl azonban a szerzett megoldások gyakorlati érvényesítését sem szabad szem elől téveszteniük. Gyakorlati, tevékeny, a közösségek létrehozását és felemelését szolgáló tevékenységet érdemes folytatnunk.