Organikus gazdasági körfolyamat

Takáts Péter: Gondolatok a spirituális gazdaságról

Az organikus gazdasági körfolyamat minőségeit tekintve hasonlít az emberi testben zárt körben áramló vérrendszerhez, melynek van egy kiemelt középpontja: a szív. A vér innen indul és ide tér vissza, ha azt nem a fizikai, hanem a spirituális megismerés alapján nézzük. Ezért az organikus gazdasági körfolyamat is egy ilyen központból, a központi bankból indul ki, egy a maihoz sokban hasonló, de attól mégis nagyon eltérő bankból. Ennek a központi banknak ugyanis olyan munkatársai vannak, akik teljesen őszintén és meggyőződésük alapján a gazdasági folyamatok és a közösség szolgálatában állnak, és a közösségtől kapott megbízatásukat nem tekintik hatalomnak

Ennek a központi banknak többek között az a feladata, hogy – a semmiből – pénzt teremtsen a gazdaság számára, és biztosítsa azt, hogy oda és annyi pénz jusson el, ahova és amennyi kell. Se nem túl sokat, se nem túl keveset, hanem pont annyi pénzt kell juttatnia az egyes vállalkozásokhoz és a gazdasági élet egyéb szereplőihez, amennyire azok egészséges működéséhez szükség van. Hasonlóképpen, ahogyan a szív működik és figyeli azt, hogy az egyes szervek működéséhez mennyi vérre van szükség, úgy figyeli és szolgálja ez a központi bank is a gazdasági életet és annak szereplőit. A pénz körfolyamat végül ebben a bankban végződik, mert a központi banknak még azt is biztosítania kell, hogy amikor a gazdasági körfolyamat végén a pénzre már nincsen szükség, akkor a pénz ide visszatérjen és megsemmisüljön. Azaz, a központi bank feladata, hogy a gazdaságban a pénz áramlásában egy egészséges ritmust hozzon létre és szabályozza az egyes vállalkozásokhoz áramló pénz mennyiségét, ill. a feladatát befejező pénzt megsemmisítse.

A vállalkozások és a gazdasági élet egyéb szereplői ettől a központi banktól hitelt kapnak, annak érdekében, hogy tevékenységüket végezni tudják. Azaz a pénz a körfolyamat kezdetén, mint hitelpénz jelenik meg a rendszerben. A mai szokásoktól eltérően, egy spirituális gazdaságban a hitelpénznek egyetlen egy fedezete van, azoknak az embereknek a kreatív szellemi képessége, akik ezekben a vállalkozásokban együtt dolgoznak. A központi bank, semmiféle más fedezetet nem kér és nem is kap. A vállalkozók által felvett hitelek a vállalkozásokban átalakulnak, és vásárló pénz lesz belőlük. Ugyanis a központi banktól kapott pénzeket a vállalkozók részben a saját vállalatuknál fizetik ki mint munkabérként, részben pedig a társvállalkozásoknál végzett bevásárlásaik, beszerzéseik nyomán ez a hitelpénz végül a más vállalkozásokban dolgozó emberek munkabéreként kerül kifizetésre. A központi banktól kapott hitelpénz a vállalkozásokban gyakorlatilag jövedelemmé, azaz vásárló pénzzé alakul át.

Azért beszélek minden esetben jövedelemről, mert a spirituális gazdaságban a munka és a munkabér szétválik egymástól, és az ember már nem a munkájáért kapja a fizetését, hanem azért mert ember, és mint ilyen szellemi képességeit a másik ember részére kamatoztatni akarja. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a jövőben az emberek nem a fizetésükért fognak dolgozni, hanem azért, hogy küldetésüket megvalósíthassák. Ebben az esetben az ember azért kapja a jövedelmet, hogy minden nap ereje teljében és képességeinek teljes birtokában tudjon megjelenni a munkahelyén, ahol aztán tiszta belsı motivációk alatt dolgozik. Így nincs szükség többé semmiféle külső manipulációkra, olyanokra, amiket ma a HR szakma oly nagy előszeretettel javasol, a munkatársakból hiányzó motiváció pótlására.

Ezt az elképzelést ma a világ számos részén már igyekeznek meg is valósítani. Két fő formája van, az amerikai és az európai változat. Az USA-ban mint „tittytainment” vonult be a köztudatba, mely szerint azoknak az embereknek, akik nem tudnak dolgozni, egy „basic incom”-ot (alapjövedelem) kell adni, olyan mértékűt, hogy lehetősége legyen a lakása, az étkezése és szórakozásai kifizetésére. Ez az elképzelés kísértetiesen hasonlít a „cirkuszt és kenyeret a népnek” jól ismert alapelvére, ami egy „Mátrix-típusú” modern élet megvalósulását vetíti előre. Ezzel szemben az európai elképzelések szerint, minden ember születésénél fogva jogosult lenne egy megfelelő életminőséget biztosító alapjövedelemre, és így szellemi képességeit küldetése megvalósítására fordíthatná. Azaz az embereknek nem kellene rabszolgaként eladni munkaerejüket, hanem szabadon választhatnának olyan területeket tevékenységük színteréül, melyek ma a nyereség bűvöletében nem gazdaságosan és nem hatékonyak. Azaz a sok hiányzó egészségügyi, szociális, kulturális, oktatási és még hosszan sorolható nem gazdaságos tevékenységek végzésére szabadon lenne lehetőség, mert többé nem a pénzt és nyereség dönt, hanem az ember, aki meg akarja valósítani azt, amiért megszületett.

Tehát az egyes vállalkozásokban dolgozó emberek szellemi képessége a munkavégzés közben beáramlik a vállalkozásokba. Ha a mindennapok problémáitól és a felszínen látható tünetektől elvonatkoztatva jól megnézzük, hogy mi is történik a munkavégzés során, akkor azt láthatjuk, hogy amikor az ember dolgozik, akkor végső soron az emberi szellem az, amelyik a munkavégzésen keresztül megragadja a természetet és átalakítja azt. A munkavégzés során tehát a mőködő emberi szellemet láthatjuk, mely a természet átalakításával jogos emberi igények kielégítésére alkalmas teremékeket és szolgáltatásokat hoz létre, melyek ezután a piacra kerülnek és ott az emberek – igényeik kielégítésére – megvásárolják azokat. A vásárló pénzzé alakult hitelpénz áramlásának útján olyan vannak bankok, melyek a mai kereskedelmi bankoknak felelnek meg és a jövőben közösségi bankoknak neveznek majd. Ezek egy-egy gazdasági régióban kezelik a dolgozók megtakarításait.

A közösségi bankok csak az embereknek adnak vásárlási hiteleket, előrehozott igényeik kielégítésére, és a náluk elhelyezett betéteket olyan feltételekkel kezelik, hogy a gazdaság és a pénzpiac mindenkori állapota szerint vagy negatív, vagy pozitív kamatot adnak a náluk elhelyezett pénzösszegekre. Ezzel is szabályozva azt, hogy a pénzt az emberek milyen mértékben takarítsák meg vagy használják fel igényeik kielégítésére. Azt ebből a képből jól látni, hogy az organikus szemlélet szerint a pénz úgy áramlik körbe a gazdaságban, mint az emberi testben a vér. Hogy ez a hasonlat mennyire jól írja le a valóságot, azt mutatják a pénzzel kapcsolatos kifejezések is, melyek a pénz folyadék jellegére és áramlására utalnak. A központi bankból, mint a szívből indul az áramlás és a kibocsátott pénz először hitelpénzként indul el a körforgásban, majd ez a pénz átalakul vásárlópénzzé, végül pedig, mint vállalti bevétel, a hitelek visszafizetésére kerül felhasználásra.

A jövőben a központi bank és a piac között elhelyezkedő bankok is egészen új formában fognak működni. Ezek a bankok már nem a mai értelemben vett „egyszerű bankok”, hanem sokkal inkább társulások lesznek. Olyan helyek, ahol mindhárom terület – a gyártás, a kereskedelem és a fogyasztás – képviselői jelen vannak, és ők együtt és egyetértésben döntik el, hogy azt a pénzt, ami hozzájuk beérkezik, kiknek adják oda, milyen célokat támogatnak vele és kik azok, akiknél kevesebb pénz van, mint amennyire ideájuk megvalósításához szükség lenne. Ők állnak kapcsolatban a központi bankkal és így a hozzájuk befolyt pénzből ık egyenlítik ki a tagvállalkozások tartozásait is, ill. ők kezdeményezik új hitelek folyósítását.

Talán jól látszik, hogy ez a jövő spirituális gazdaságnak valószínűleg legbonyolultabb területe, mert ezekben a társulásokban, asszociációkban kell a kiegyenlítődést létrehozni a gazdaság különböző területei, és az egyes vállalkozások között. Persze ide kell sorolni nemcsak a klasszikus értelemben vett vállalkozásokat, de az összes közösségi szervezeteket, így a közműveket is, tehát az elektromos művektől kezdve az út karbantartókig mindenkit, sőt még az iskolákat is. Ezzel a következő fejezetben részletesebben fogok foglalkozni.

A lényeg, hogy minden pénz a körfolyamat végén visszafolyik a központi bankba, mert ha ez nem történik meg, akkor a gazdaság többé nem tud egészségesen működni. De valójában, amikor a piacon az igény találkozik a termékkel vagy szolgáltatással, már nincs is szükség rá, hiszen spirituálisan nézve a dolgot, a pénznek a piacon már csak egy jogi és elszámolási funkciója van, és amikor a piacon kiegyenlítődött az áru és az igény, akkor már nincs további gazdasági értéke! Tehát a pénznek vissza kell folynia a központi bankba, ahogyan a vér is, amikor megtelítődik oxigénnel, először elmegy a vérrendszeren keresztül a testbe, de visszafolyik a szívhez. Elég csak elképzelni, hogy mi is történik azzal az emberrel, akinek a vérrendszere nem tud a szívében záródni és vére állandóan elfolyna valahova!

Ezzel mai pénzügyi és gazdasági rendszerünk legnagyobb problémáját érintettük. Ugyanis ma ennek éppen az ellenkezője történik, mert miután a piacon a pénz eljut a vállalkozásokhoz, az ott is marad. Ezáltal újra megteremtődik és a vállalkozások természetesen újra termelni kezdenek vele. Ezzel a pénz gyakorlatilag kiszakad a központi bank ellenőrzése alól, s annak ellenére, hogy egy állami bank, vagy egy államilag kontrollált bank által lett megteremtve ez a pénz, itt ezen a ponton privatizálódik, ennek az összes káros és beteg következményeit vonva maga után. A bevezetőben azt mondtam, hogy gazdaságunk ma halálosan beteg, annak, aki ezt nem tudja elképzelni, vagy elhinni, azt javaslom, hogy gondolja végig a következőket: mi történne azzal az emberrel, akinek a vére mindig csak a végtagok felé áramlana? Az egészséges emberi és gazdasági működés csak akkor tud létezni, ha a vér és a pénz egy zárt körfolyamatban tud áramlani, és mindig visszatér a kiindulási ponthoz.

Mivel a központi bank megfelelően szabályozza és áramoltatja a gazdaság egészséges működéséhez szükséges pénz mennyiségét, ezért ha ebbe a pénzáramba más területekről, vagy forrásokból pénz kerülne bele, akkor a központi bank által létrehozott egyensúly felborulna. Így aztán érthetővé válik az is, hogy miként az emberi testben a két vérkör vérárama nem keveredik egymással, úgy nem szabad a pénz két áramának sem keverednie egymással. Ez az oka annak, hogy miért nem adnak a közösségi bankok vállalkozásoknak, ill. az asszociatív bankok magánembereknek hiteleket.