Egy-egy próbálkozás lelkesedése azon mérhető, hogy mennyire van közel ezen ideális állapothoz, és mennyire rugalmas a felmerülő hibák javítására, fejlődésre. Minden mozgalom, vallási közösség, szellemi műhely, gazdasági minta annyira képes az egységben való létet megteremteni, amennyire képes elterjedni.
Sok, nagyon lelkes és fogékony közösség indul el nap mint nap, de ha valamely intézményük még nincs kész, a lelkesedés nyertesei kezdik lemerevíteni a rendszerüket és a fejlődés megakad. A mai intézmények a mai rendszer fenntartására jöttek létre, bármely lelkesedés, mely ezen intézményeket használja (elvi működésében), akár csak egyet is, csak a mai eredményhez képes konvergálni. Mire ráeszmélnek a szabály megváltoztatásának szükségére, az a már kialakult érzelmi, vagyoni viszonyok miatt egyre nehezebb.
A részekből nem tud összeállni magasabb minőség a véletlen műveként, így ha nem tervezzük meg a jövő társadalmi rendszerét, akkor nincs mit életre hívni, nincs terv a kezünkben ami vezeti munkánkat.
Nem a mai jogi környezet akadályoz minket, hogy jól működjünk, csak az, hogy nem tudjuk mit szeretnénk elérni, nem terveztük meg és nem találtuk ki az oda vezető utat. Kompromisszumot nem érdemes kötni, mert akkor a jövő fogyatékkal fog megszületni. Idegen anyag nem tud szervesülni. Egy rendszerben létező igazságtalanság mindig felszínre kerül és mérgezi a szeretetet. Ahol a közösség jól jár és nem csalódik, az képes működni, az a minta megállíthatatlanul terjedni fog. Egy rendszer legkisebb hibája is a valóságtól távolít el, erre ráébredni olyan, mint ma felismerni, hogy biztosnak hitt jólétünk helyett, a földi lét is kérdésessé vált.