Köz- és magánpénzrendszer

A pénz, a történelem hajnalán köz-pénzrendszer keretében jött létre. A pénzt ugyanis évezredek óta a mindenkori közhatalom (kincstár) állította elő, és bocsátotta a gazdasági szereplők rendelkezésére. (Ez a pénzkibocsátás). A pénz kibocsátása úgy történik, hogy a kibocsátó (kincstár) az általa jelentéktelen költséggel előállított pénzt a gazdaság szereplőivel használati értékkel rendelkező javakra/szolgáltatásokra cseréli, tehát lényegében ingyen jut értékhez. Így a pénzkibocsátás a kibocsátó számára közvetlen haszonnal jár. A kezdetektől a legújabb időkig működő közpénzrendszerben ez a haszon a pénzkibocsátó kincstárhoz folyt be, és - tisztességes közhatalom esetén - a közösség céljait szolgálta.

Mintegy kétszáz éve a nagybankok - kihasználva egy-egy uralkodó szorult helyzetét - elkezdték megszerezni a pénzkibocsátás jogát, és az ezzel járó hasznot. Így fokozatosan létrejött a magán-pénzrendszer. Az 1694-ben létrehozott Angol Bank volt az első magán bankjegy-kibocsátó intézmény, majd döntő fordulatkén létrehozták a Federal Reserve System-et, azaz magánosították az Egyesült Államok pénzrendszerét. Ezután a magán-pénzrendszer elterjedt lényegében mindenütt, ahol az euro-atlanti hatalmi tömb befolyása érvényesült. Ezzel a pénzkibocsátás haszna mam ár zömében a bankvilág vezérei, a világ-pénzoligarchia zsebébe vándorol.

Magyarországra a magán-pénzrendszer - a nemzetközi pénzoligarchia nyomására - az 1991-es MNB-törvénnyel érkezett el, amely törvény kivette a hazai valuta kibocsátását és a vele kapcsolatos szabályozást a demokratikusan megválasztott és ellenőrzött állami szervek hatásköréből, és átadta ezt a hatáskört a Magyar Nemzeti Banknak. A magyar jegybank ezzel függetlenné vált a magyar társadalomtól, és szabadon érvényesíthette új főnökei, a nemzetközi pénzoligarchia (benne a multik) érdekeit. A pénzkibocsátás megkaparintott haszna, és a kizsarolt kamatok révén a bankárok (a fölös-pénztulajdonosok) törvényes (bár erkölcstelen, mert a társadalmat, tehát a többi embert szolgáló teljesítmény nélkül kapott) jövedelmei is jóval meghaladják a pénzforgalom indokolt költségeinek (a vele foglalkozók tisztes családi megélhetését is fedező) szintjét. Ma - a nemzetközi pénzhatalom nyomására - a magyar kormány csak államkötvény kibocsátásával juthat pénzhez, azaz úgy bocsáthat ki pénzt, hogy minden bankjegy után kamatot kell fizetnie.

Forrás:

Síklaky István: Létbiztonság és harmónia - Egy zöld fordulat programja - A pénzuralmi rendszer alternatívája

Éghajlat könyvkiadó, Budapest, 2003.