Reciprocitás példák

Thomas H. Eriksen: Kis helyek - nagy témák

Bevezetés a szociálantropológiába

Gondolat, 2006.

A GAZDASÁG MINT A TÁRSADALMI TOTALITÁS RÉSZE

A Trobriand-szigetek lakói, mint emlékszünk rá, matrilineáris, de virilokális, kertművelő nép. Malinowski róluk írott legismertebb könyve, A Csendes-óceán argonautái (1984 [1922]) főként a térség legmeglepőbb társadalmi intézményéről, a kulakereskedelemről szóló tanulmány, egy kagylóból készült karkötőkkel és nyakláncokkal kereskedő, kiterjedt hálózat leírása. Nemcsak a kulakereskedelem, hanem a trobriand-i gazdaság sok egyéb vonása is élénk érdeklődést váltott ki, amikor Malinowski az első világháború után az anyagával visszatért a szigetekről. Megmutatta, hogy a széles körben elterjedt hiedelmekkel ellentétben a "vadakat" egyáltalán nem alacsony rendű anyagi igényeik mozgatják mindenben, hanem bonyolult vallásuk, összetett rokonsági rendszerük és számos szabályozott gyakorlatuk van a társadalom összetartására, amelyek a pusztán biológiai szinten messze túlmutató igények kielégítését szolgálják. Az Argonautákban Malinowski azokkal is vitázik, akik szerint a "vadak" szélsőségesen "racionális", önérdekkövető egyének volnának:

"a munkát olyan erősen összetett, társadalmi és tradicionális motivációk vezérlik, amelyek bizonyosan nem a pillanatnyi igények kielégítését vagy utilitárius célok beteljesítés ét szolgálják [ ... ] munkájuk minden, vagy majdnem minden gyümölcse és a többlet teljes egészében nem az e16állítóhoz, hanem annak sógorához kerül" (Malinowski, 1984: 61).

Egy trobriand-i faluban betakarítás után sétálva hatalmas yamgyökérkupacokat találnánk a legtöbb kunyhó előtt. Ezek, mint egy korábbi fejezetben említettük, nem a háztartás saját termései, hanem rokonok és (esetleg) a politikai klientúra ajándékai. Ekképpen a kupacok nagysága a közösségen belüli erőviszonyokat jelzi. Malinowski beszámol egy különösen jelentős vezetőről az Omarakana faluból, akinek 40 felesége volt, és ő kapta Kiriwinában az összes yamtermés 30-50%-át. A amgumók cseréje tehát nem csupán a társadalmi és rokoni kötelékek megerősítését szolgálja, hanem nagyon is látható politikai szereppel bír. A kapitalista társadalmakban a pénz a közös nevezője mindannak, amit általában gazdasági tevékenységnek tartunk, és ezáltal arra is szolgál, hogy a gazdasági intézményeket a társadalom többi részétől jól láthatóan elkülönítse. Ez az elhatárolás antropológiai szempontból nyilvánvalóan vitatható, hiszen példának okáért a meg nem fizetett háztartásbeli munkát sem tekinti a gazdaság részének. Sok ársadalomban, köztük a Trobriand-szigeteken sincs önálló szó a "gazdaságra" mint a társadalmi élettől általában elkülönült intézményre. Ha valaki a bőségesebb yamtermés érdekében mágiához folyamodik a kertjében, ha hónapokig keményen dolgozik, hogy a végén a terményét egyszerűen odaadja valaki másnak, amikor távol élő emberekkel kagylókat cserélget a kulakereskedelem keretében, nem gondol olyasmire, hogy éppen "gazdasági" tevékenységet folytat: mindez a létezés általános velejárójának mutatkozik a számára. A trobriand-iak körében, sok más néphez hasonlóan, az asszonyok és a gyermekek fölötti jogoknak is vannak olyan vonatkozásai, amelyeket nyugati szemmel gazdaságinak nevezhetnénk, hiszen egy feleség például munkaerőt és rokonai révén ajándékokat hoz a házhoz. Azt azonban senki sem mondaná, hogy a trobriand-i férfiak szempontjából az asszonyok vagy a gyerekek pusztán vagyontárgynak tekintett "befektetési eszközök" volnának. Ha tehát kiválogatjuk a trobriand-iak életének "gazdasági" aspektusait, az mindenképpen mesterséges absztrakcióra vezet, hiszen maga a trobriand-i társadalom nem rendelkezik ilyen fogalommal. Mi azonban az antropológiai összehasonlítás lehetőségének megőrzése érdekében használjuk ezt az absztrakciót, még akkor is, ha nem felel meg az őslakosok kulturális kategóriáinak.

A példa egy másik leírása

Malinowski (1922) tanulmányaiból ismerjük a Trobriand-szigetek lakóinak bonyolult ajándékcsere-rendszerét. Ennek egyik fontos része a kula, ami a törzsfőnökök közötti kapcsolatot szolgálja, és egymástól távoli szigeteken lakó törzseket kapcsol össze. Leegyszerűsítve, a kula rendszerben valaki ajándékoz egy tárgyat a partnerének, aki azt egy idő múlva továbbadja mindaddig, amíg az több, egymástól messzi szigetet is bejárva, esetleg évtizedek múlva vissza nem tér az eredeti ajándékozóhoz. A körbemenő egyik ajándék értékes díszítésű nyakék, a másik pedig karkötő, a két ajándékfajta ellenkező irányban teszi meg a kört.(Csányi Vilmos)

A kula résztvevői gazdagságukat közszemlére téve megalapozhatták társadalmi tekintélyüket, megerősítették kapcsolataikat más csoportokkal a társadalom integrálódását segítve ezáltal. A kula a mitológiában gyökerezik, hagyományos jogrend támogatja, és mágikus rítusok veszik körül. Minden lényeges ügylete nyilvános és szertartásos; meghatározott szabályok szerint bonyolódik le: periodikusan, előre elhatározott időpontokban, és meghatározott kereskedelmi útvonalakon bonyolódik olyan rögzített és állandó partneri státuson alapul, amely több ezer egyént köt párosával össze. Ez a partnerség élethosszig tartó viszony, amely különféle kölcsönös előjogokat és kötelezettségeket foglal magába, és egy sajátos, törzsek közötti viszonyt hoz léte óriási méretekben. A kula gazdaságilag a hitel egy specifikus formáján alapul, amely magas szintű kölcsönös bizalmat és kereskedelmi tisztességet tételez fel, nem folyik semmiféle szükséglet nyomása alatt, mivel fő célja olyan javak cseréje, amelyeknek nincs semmi gyakorlati haszna.

„A kula a csere széles körű, törzsek közötti formája; olyan közösségek bonyolítják le, amelyek a szigetek zárt kört alkotó hatalmas gyűrűjében élnek. Ennek az útvonalnak mentén kétfajta árucikk – és csakis ez a két fajta – utazik folyamatosan, egymással ellentétes irányban. Az óramutató járásával megegyezően vonul állandóan az egyik: a szoulavának nevezett, vörös kagylókból készített hosszú nyakláncok. A másik árucikk – a mwali, azaz fehér kagyló-karperec – az ellenkező irányban mozog. Mindkét áru – a zárt körvonalon saját irányában utazva – útja során találkozik a másikkal, és állandóan elcserélődik. A kula-cikkek minden mozgását, a kereskedelmi ügyletek minden egyes részletét egy sor hagyományos jogszokás és megegyezés rögzíti és szabályozza, a kula egyes műveleteihez pedig bonyolult mágikus rituálé és nyilvános szertartások kapcsolódnak…..A kula tehát kivételesen nagy és bonyolult intézmény, mind földrajzi kiterjedésében, mind pedig alkotóelemeinek sokféleségében. Jelentős számú törzset forraszt össze, és kölcsönösen összekapcsolódó és egymásba olvadó hatalmas tevékenység-komplexust ölel fel, amely szerves egészet alkot.”(Malinowski, 1972)