A piacgazdaság felszíne alatt egy fantasztikus terjedelmű gazdaság található, amelyről a közgazdaságtan nem vesz tudomást, és aminek a központjában a család, illetve a családgazdaság áll. Szegő Szilvia kutatásai tárták fel először, hogy a valódi gazdálkodási egység a családok túlnyomóan nagy részében nem az egy lakásba található egyetlen háztartás, azaz a családüzem nem a nukleáris család háztartásából áll, hanem tovább él a többgenerációs családüzem. A családüzem többfunkciós üzem, több üzemegységből, illetve azok több műhelyből állnak. Magába foglalhatnak mezőgazdasági üzemegységet részint önellátásra, részint piaci értékesítésre (gazdasági tőke), piaci gazdasági kapcsolataik önmaguk alakítják ki, vagyis a kapcsolati tőke újratermelését végzik (szociális tőke). Ezen túl a családüzemnek van egy köznapi szakismereteket termelő funkciója is, a növénytermesztés és állattenyésztés területén például a helyi viszonyok közt is hatékonyan működő szakismereteket képesek "felfedezni" (szimbolikus tőke). Ezen túl a az emberi képességek meg- és újratermelésével is foglalkozik a családi üzem, vagyis a teljes társadalmi valóság újratermelésében részt vesz.
Ebből a teljes társadalmi valóságból most az emberi képességek főbb dimenzióiról teszek említést. A gazdaságelmélet mára eljutott annak belátásáig, hogy a nemzetek - és az egész világ - gazdasága az "emberi tőkétől" illetve az "emberi erőforrásoktól" más szóval, pontosabban a rendelkezésre álló nemzeti embervagyontól függ. Ennek megtermelésében illetve újratermelésében négy intézmény vesz rész:
- A piac: magániskolák, magán oktatási intézmények.
- Az állam: az állami iskolák működtetése. Ezen túl azonban az állam képes mint politikai intézmény az ember legmélyebb jellemvonását, társadalmi karakterét termelni és újratermelni.
- A civil társadalom: a "szabad polgár" termelése, melyre a munkaerőpiac is épül.
- A család: mint gazdasági intézmény a legfőbb teljesítménye az embertermelő képessége.
Az embertermelésben és újratermelésben a legteljesebben a családgazdaság vesz részt. A következő emberi dimenziók megalkotásában vesz részt a család:
Hominizáció: a mindenkori társadalmi létviszonyoknak megfelelő testi képességekkel rendelkező ember; biológiai, pszichoszomatikus képességeinek kifejlődése. A munkaerőpiac hosszú távú igényeinek kielégítésében a családüzem a gyermekek szülésével vesz részt. Magyarországon a gazdasági feltételek hiányoznak a népesség újratermeléséhez, és a családgazdaság csak korlátozott mértékben tudj ezt a feladatát teljesíteni, aminek az egyik hosszú távú következménye, hogy veszélybe került a jövőbeni nyugdíjellátás, ami tehát már közgazdasági értelemben is forintosítható kárt jelent. kevéssé közismert hominizációs teljesítménye a családnak az elhasználódott munkaerő újratermelése, regenerációja. Ez mikrogazdasági szinten a jó minőségű munkaerő biztosítását jelenti, makrogazdasági szinten pedig megóvja az államkasszát a feleslegesen kifizetett táppénzektől, segít az államháztartás egyensúlyának fenntartásában. Szintén a család végzik a leghatékonyabban a betegségek megelőzését segítő prevenciót és az utókezelést vagy a kisebb betegségek gyógyítását is. Ennek a szeretetmunkának az eredménye, hogy a piacgazdaság működőképes, és az államháztartás nem terhelődik túl.
A család szocializációs teljesítményére, vagyis az ember táras-társadalmi képességeinek megteremtésére példák: a személyes felelősség megjelenése az üzem technológiai eszközei iránt, vagyis morális erő jelenlétére van szükség. Ezt a morális erőt, felelősségérzetet a család tudja megadni, megteremteni leginkább. Szintén ez a morál szükséges az adózási fegyelem betartásához. Szintén a család biztosítja a munkához szükséges lelkierőt, kiegyensúlyozottságot, konfliktuskezelései képességeket, ami a munkaerő fennmaradásához szükséges. Szepe van a családnak a tv és más szórakoztatóipari eszköz segítségével az "engedelmes fogyasztó" és más a munkaerőpiacon való elhelyezkedéshez szükséges társadalmi karakter gyártásában.
A harmadik terület, amiben szerepet vállal a család a humanizáció, vagyis az ember társadalmi viszonyait emberiesítő képességeinek (pl. az egyéni, társas, nemzeti és egyetemes szolidaritás képessége) a megtermelése. Ilyen eset például, amikor a szülők saját anyagi helyzetük rovására is segítik gyerekeik családalapítását, vagy a sztrájkok szervezése, ahol a kirúgással nem fenyegetettek együtt vesznek részt a sztrájkban a többiekkel.
Forrás:
Vass Csaba: Bevezető fejezetek a társadalom-gazdaságtanba
Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány
Kölcsey Intézete, 2005. 216-244. o.