Redisztribúció
Redisztribúcióra annyira kerül sor egy csoporton belül, amennyiben a javak elosztása egy kézben összpontosul, és az elosztás módját a szokás, a törvény vagy ad hoc (egy bizonyos célra való, alkalmi, ideiglenes, átmeneti) központi döntés szabályozza. A redisztribúcióra sokféle indokkal és minden civilizációs szinten sor kerülhet. A talaj, éghajlat különbségei tehetik szükségessé a redisztribúciót; más esetekben időbeli eltérések okozzák, mint pl. az aratás és a fogyasztás időpontja közötti eltolódás. A redisztribúció alkalmazható a társadalomnál kisebb csoportokra is, amilyen a háztartás vagy a majorság, függetlenül attól, hogy a gazdaság mint egész milyen alapon integrálódik. A redisztribúció alkalmas arra, hogy tetszőleges szintű és szilárdságú csoportokat integráljon. Akárcsak a reciprocitás esetében, itt is az a helyzet, minél zártabb, minél szorosabb az átfogó egység, annál változatosabb lesz a belső tagozódás, amelyen belül a redisztribúció hatékonyan működhet.
A redisztribúció általában szintén társadalmi kapcsolatok hálójába burkolja a tulajdonképpeni gazdasági rendszert. Rendszerint azt találjuk, hogy a redisztribúció folyamata hozzátartozik az uralkodó politikai rendszerhez, legyen az törzs, városállam, despotizmus, vagy jószágon illetve földön alapuló feudalizmus. A javak termelése és elosztása lényegében a begyűjtésen, a raktározáson és a redisztribúción keresztül van megszervezve, és a rendszer középpontjában a főnök, a templom, a despota vagy a fejedelem áll. (Polányi Károly, A nagy átalakulás, 2006. 83.o.)