Külterjes (extenzív) szántóföldi rendszerek

Ángyán József: Védett és érzékeny természeti területek mezőgazdálkodásának alapjai

Mezőgazda Kiadó, 2003

Annak ellenére, hogy a hetvenes évektől kezdve Magyarországon az intenzív mezőgazdaság volt a meghatározó – a búza, kukorica, napraforgó stb. jelentős részét iparszerű módszerekkel, termelési rendszerek szigorúan ellenőrzött hálózatában termelték meg – mégis fennmaradtak, illetve a privatizációs folyamat után újra kialakultak olyan szántóföldi rendszerek, amelyek természetvédelmi szempontból jelentősek. Ezek legfontosabb képviselői:

• • a pusztai térségek szántó-gyep mozaikja (kultúrsztyepp);

  • a hagyományos parasztgazdálkodás, a tanyasi gazdálkodás és a biogazdálkodás szántóterületei,

  • a hagyományos művelésű rizstelepek;

  • a kisparcellák;

  • az ugarok.

A felsoroltak közül nem mindegyik tartozik az extenzív rendszerek közé, sőt a rizs kifejezetten intenzív kultúrának számít. E rendszerek természeti értékét alapvetően a következő tényezők befolyásolják:

• • a termesztett növények köre és ezen keresztül az élőhelyi adottságok;

  • az agrokemikáliák felhasználásának mértéke és módja;

  • az alkalmazott technológiai műveletek és azok időzítése.