A humángazdaság civil tartománya

A modern társadalomszervezés leválasztja a családokról és a többi közösségről a társadalomszervezetet, s azt is háromfelé tagolja: magán, a civilek érdekérvényesítését szolgáló köz-, és politikai szférára. A civil szféra kétféleképpen járul hozzá a humángazdaság teljesítményéhez. Egyfelől azokkal a termelő és karbantartó intézményeivel és szolgáltatásaival, amelyek célja a képzés, illetve a gyógyítás, ápolás. Másfelől az érdek-képviseleti intézményeiben, gyakorlat közben alakulnak ki azok a citoyen képességek, amelyek a szocializáción túli tartományok – például a közélet – működtetéséhez szükségesek.

A hivatalos nómenklatúra szerint az egyházak is a civil szervezetek közé tartoznak, bár magunk az egyházakat külön tartományként tartjuk indokoltnak számításba venni. Az egyházak az embertermelés minden dimenziójában: a hominizációban (egészségügyi szervezeteik révén), a szocializációban (nevelési intézményeikkel), a humanizációban (nevelési intézményeiken túl a pasztorációs intézményeik működtetésével) is részt vesznek, a spiritualizációs és az univerzalizációs képességek megtermelésében pedig szinte egyetlen intézményként vannak jelen. Azt is mondhatjuk, hogy a család és települési közösség mellett az egyházak azok, amelyek a maguk – szakrális – valóságának megtermelése mellett a humángazdasági tartományok teljességében alkotó szerepet játszanak.

Vass Csaba: Népesedéspolitika Magyarországon, Kölcsey füzetek, 2002.