Vass Csaba: Míg élők közt leszel élő
Hármaskönyv a globalizációról
Ökotáj, Budapest, 2000
A föld – ezt modernia szállásának szolgáin kívül minden nép pontosan tudja –, a kozmikus lét része. Amit ezért a föld mibenlétével kapcsolatban elsôként kell megérteni, az az, hogy a Föld nem önmagában létezik, hogy a Föld a kozmikus egész része. Mikor a Földet mûveljük, akkor az egész kozmikus létet engedjük mozdulni, rejtekezôbôl felnôni, a kozmikus egészt hozzuk mozgásba. Ezért a földmûvelés csakis akkor lehet eredményes, ha a kozmikus egész rendjét a benne felnövekvô ápolásával és gondozásával visszaállítjuk.
A második megértô lépés, amelyre szükség van, éppen ennek a kozmikus harmóniát a változásokban is visszaállító gondozásnak és ápolásnak a megértése. Az ápolás és a gondozás révén történô visszaállítás a cselekvéseknek egy sajátos típusa: a lét-esítés. A létesítés során a létezô és a lét egyesítése történik meg. A létesítô tevékenység révén lehet ugyanis a létezôben rejlô rejtekezô létet mozgásba hozni, s ezen keresztül a kozmikus lét harmóniáját a változásokban is visszaállítani. A létesítô cselekvés a szabad cselekvés. E szabadság ellentéte viszont a koraember másik létprogramja szerinti cselekvés, amely a létbe a mechanikus ész fortélyával erôszakot alkalmazva betör, a létezôt letépi létalapzatáról. Ezért ezt a cselekvéstípust – a létesítéssel szemben – létrontásnak nevezhetjük. Föld és létesítés a létszabadságban éppúgy összetartoznak, mint ahogyan talaj és létrontás fonódnak egymásba a mechanikus ész jegyében.
Ahhoz, hogy a létesítô cselekvés ne tévessze el célját, hogy a cselekvés valóban agrikultúra, földmûvelés lehessen, egy harmadik létsajátosság megértésére is szükség van: a földmûvelô cselekvést szabályozó mérték mibenlétének megértésére. A koraember negatív programja, a létrontás: mértéktelenség, a mérték nélküli cselekvés. Amikor a mechanikai ész a természet felett hatalmaskodni akar, akkor létet és létezôt, a létezôn belül pedig embert és természetet választja szét erôszakosan.
A lét-esítô cselekvés ezzel szemben a mérték alkalmazása. A létszabadságot a hatalom akarásával elônyben részesítô ember mindig valami égihez, valami égivel mérte magát. Ebben a mérésben a mérték: a lét, az égi, az istenség. A mérték valójában az a mód, ahogyan a létezôben rejtekezô lét, az égben lévô istenség nyilvánvalóvá lesz. Ezért a mértékvétel a létezônek a létre, az embernek istenre vonatkoztatása: létminôségek egymáshoz viszonyítása. A mérték ezért, amellyel az ember magát és világát mérheti: a lét, az istenség. A lét-esítés ennélfogva a szakrálison alapuló létmérték mûködni engedése, a már idézett, Istennek tetszô cselekvés. Amit évezredeken át így fogalmaztak meg: cselekedj istennek tetszôn.