Erdő

Vásárhelyi Judit

A FENNTARTÓ REND: A SZABAD ÖNKORLÁTOZÁS

Imreh István, az ökológiai fenntarthatóság régésze

In: Ökotáj

"Az erdőnek a régi székely nép életében igen nagy szerep jutott. Az erdőségek faállománya szolgáltatta az otthon óvó tetőzetét, védő falait, biztosította a tűzhely melegét, nyújtott enyhhelyet az állatoknak, adott munkaeszközöket és sok termékhez nyersanyagot. Az erdő füve, lombja, makktermése a takarmányozási gondot enyhítette vagy szüntette meg. Érthető tehát, hogy a székely székek lakói terv szerint használták, minden eresztékében kimunkált, évszázadokon át épülő, csiszolódó normák szerint élték erdeiket. Ily módon teremtették meg a feudalizmus kori népi erdészeti kultúrának azokat a formáit, amelyek a felvilágosult abszolutizmus erdőóvó rendelkezéseivel egybevetve sem vallanak szégyent."

A székely faluközösség történelmileg sok országnál korábban gondolt az erdei erőforrások védelmekor a "maradékra", a következő nemzedékekre, s "felfogtak", vagyis tilalmasnak minősítettek erdőrészeket, komoly bírságot róva ki a tilalom megsértőire. Mindez még az iparosodás által okozott erdőpusztítás évszázada előtt is előrelátással történt.

A rendelkezések olykor minden részletre kiterjednek, csöppet sem elvontak. Ozsdola (1774) szabályzata szerint például: "Amely új gazda épít: pincegerendának, küszöblábaknak, előfának, sodlábának, töltéscöveknek, csűrajtó-soroknak osztanak fát. És akinek a jószágát a víz mosná, annak ellenzésére cöveknek adatik cserefa, a szükséghez képest egy vagy két szál, de több nem. De ellenben kaputámasznak, kerttámasznak, fentőnek és egyéb ehhez hasonló elkerülhető dolgokra fa nem adatik." Fűtésre csak ledőlt fákat, aszuságot, ágakat szabad használni, élőfát nem. A faluközösség fáját "vidékbe hordani és eladni" nem szabad.

Az erdőhasználat során, ha a legeltetés és az erdővédelem között érdekellentét támad, a székely faluközösség az erdő javára hoz szabályzatot, ha a szántóföldek irtással való kiterjesztése kerül szembe az erdővel, akkor is az utóbbit védi. Tilos: tüzet gyújtani, vadgyümölcsfát kivágni, csereszénát (lombtakarmányt) csinálni, olykor makkoltatni. Fejsze előtt "tilalomban" volt az erdő növekedvén.

Az erdőt takarítják, az aszott fa kihordható, az élőfát védi a törvény. Gyérítéskor az avast, az ősrégi, tilalmas csereserdőt szálalták, a kitermelt néhány szálfát elosztották. Az osztott erdőből még a földbirtokos is csak a saját része szerint kapott, építésre. "Apróság szükségre való fát" nem adtak.

"...az ökörpásztorok... mikor a marhákkal ott járnak, meghálnak, (tölgyfán kívül) szabad légyen egyébnemű lefeküvő holt fát az falu tilalmas erdeiből vinni tűzre, fészivel el is készíteni, de az, ki nyers fát vág le, külön-külön valahány szálat vág le, minden szálért forinton maradjon, mely éppen a falué." (A háromszéki Alsócsernáton falutörvényei, 1665.)

"Mü, Árkosfalvának mostani lakosai... fontolóra vévén azt, hogy néhai őseinktől reánk maradott és nagy tilalom alatt felnevelt csere avassaink és mindennémű bükkös erdős bérceink régi törvényeinknek ellenére csaknem a végső pusztulásra jutottanak... nemcsak az épületbeli szükséges fánkot, de még a tüzifánkot is bajoson szerezhetnők meg. Melyekre nézve, mind a mostani élő emberek hasznára, mind pedig a következő successoraink boldogságára, az erdőbéli haszonvehetés, megtiltás és megtartás végett írtuk e következő constitutiot törvényül." Ezután 18 pont szabályozza dűlőről dűlőre az új tilalmas erdőt, a szabad erdőlésre maradt részeket és a communitástól elkérhető használatokat. Jövevény lakosoknak semmi szín alatt sem piacon s háztól fát eladni, a faluból ki nem szabad, még a szabad erdőből sem, sem szánat, vesszőt, de még fuszulykakarót sem, mert "ezáltal pusztult el nagyobbára az erdő". A kovácsoknak a tilalmas erdőben csak a földben álló tőkékből szabad szenet égetni. (Árkos, 1824.)