Gazdálkodási, üzemi méretek

Ángyán József: Védett és érzékeny természeti területek mezőgazdálkodásának alapjai

Mezőgazda Kiadó, 2003

Az „emberléptékű gazdaság” azt az évszázados, évezredes gyakorlati tapasztalatot fejezi ki, hogy az ember számára átlátható az olyan méretű gazdaság, amelyet egy nap alatt – napkeltétől napnyugtáig – kényelmesen körbe tud járni. Itt ugyanis nap mint nap képes átlátni, nyomon követni és befolyásolni a természeti folyamatokat és azok változását. Ez az „üzemméret” már csak ebből levezetve is teljesen eltérő birtoknagyságot jelent nagy síkságainkon, illetve hegy- és dombvidékeinken.

Az ember átlátó képességén túl persze a környezet heterogenitásának mértéke is megszabja a racionális üzemi és táblaméreteket, vagyis a környezeti adottságoknak a méretekben is ki kell fejeződniük. Teljesen abszurd általában, a környezettől elvonatkoztatva „optimális gazdaság és táblaméretekről” beszélni. A tábla definíciója szerint többé-kevésbé „homogén gazdálkodási egység”, így mérete igen erősen függ a felszín mozaikosságától.

Ebben az összefüggésben, de talajvédelmi szempontból is elkerülhetetlennek tűnik a gigantomán tendenciákat tükröző, emberléptékűnek egyáltalán nem nevezhető és egyben környezetromboló üzem- és táblaméretek felülvizsgálata, újbóli táblásítás, gépesítés az agroökológiai alapon kialakuló méreteknek megfelelően. Ellenkező esetben teljesen reménytelen törekvés a szóban eddig is szorgalmazott termőhelyhez illeszkedő, „táblára adaptált” termesztési módszerek megvalósítása, de a növény- és állatvilág, valamint az agrártáj védelme is. A tájkarakter megőrzése szempontjából is rendkívül fontos olyan gazdaságok és méretek kialakítása, amelyek az ott munkálkodóknak és a külső szemlélőnek esztétikai élményt is nyújtanak (a táj esztétikai és pihenési, regenerálási értékének növelése).

A környezethez illeszkedő gazdálkodás méretezési problémáinak megoldásában egyebek mellett ökológiai, talajvédelmi, tradicionális földhasználati, kultúrökológiai, tájképi, esztétikai, termelési, technológiai, valamint gazdasági szempontokat egyaránt figyelembe kell venni, és nem lehet azt – amint korábban – pusztán termelés-gazdaságossági, méretökonómiai, technikai-technológiai kérdésként kezelni.

Környezeti szempontból kiegyensúlyozott és egyben gazdaságos, hosszú távon működőképes birtokok csak úgy alakíthatók ki, ha azok tervezése az agroökológiai, termőhelyi feltételekből, a helyi tradíciókból, azaz összefoglalóan az adottságokból indul ki, és ezeket a szándékoknak és a piaci lehetőségeknek megfelelően hasznosítja. Erre építve végezhető el a földhasználat, az épületek, a szükséges közművek és infrastruktúra tervezése. Mindezek a tervezési program, a beruházási programterv, az engedélyezési terv s végül a kiviteli terv formájában jelennek meg. E tervezési folyamat fő lépéseinek és környezeti szempontjainak, egyszerű gyakorlati számítási metódusainak ismerete a fenntartható birtokok kialakításában elengedhetetlen. Erre a 4.5. fejezetben esettanulmányszerűen még visszatérünk.