Az „emberléptékű gazdaság” azt az évszázados, évezredes gyakorlati tapasztalatot fejezi ki, hogy az ember számára átlátható az olyan méretű gazdaság, amelyet egy nap alatt – napkeltétől napnyugtáig – kényelmesen körbe tud járni. Itt ugyanis nap mint nap képes átlátni, nyomon követni és befolyásolni a természeti folyamatokat és azok változását. Ez az „üzemméret” már csak ebből levezetve is teljesen eltérő birtoknagyságot jelent nagy síkságainkon, illetve hegy- és dombvidékeinken.
Az ember átlátó képességén túl persze a környezet heterogenitásának mértéke is megszabja a racionális üzemi és táblaméreteket, vagyis a környezeti adottságoknak a méretekben is ki kell fejeződniük. Teljesen abszurd általában, a környezettől elvonatkoztatva „optimális gazdaság és táblaméretekről” beszélni. A tábla definíciója szerint többé-kevésbé „homogén gazdálkodási egység”, így mérete igen erősen függ a felszín mozaikosságától.
Ebben az összefüggésben, de talajvédelmi szempontból is elkerülhetetlennek tűnik a gigantomán tendenciákat tükröző, emberléptékűnek egyáltalán nem nevezhető és egyben környezetromboló üzem- és táblaméretek felülvizsgálata, újbóli táblásítás, gépesítés az agroökológiai alapon kialakuló méreteknek megfelelően. Ellenkező esetben teljesen reménytelen törekvés a szóban eddig is szorgalmazott termőhelyhez illeszkedő, „táblára adaptált” termesztési módszerek megvalósítása, de a növény- és állatvilág, valamint az agrártáj védelme is. A tájkarakter megőrzése szempontjából is rendkívül fontos olyan gazdaságok és méretek kialakítása, amelyek az ott munkálkodóknak és a külső szemlélőnek esztétikai élményt is nyújtanak (a táj esztétikai és pihenési, regenerálási értékének növelése).
A környezethez illeszkedő gazdálkodás méretezési problémáinak megoldásában egyebek mellett ökológiai, talajvédelmi, tradicionális földhasználati, kultúrökológiai, tájképi, esztétikai, termelési, technológiai, valamint gazdasági szempontokat egyaránt figyelembe kell venni, és nem lehet azt – amint korábban – pusztán termelés-gazdaságossági, méretökonómiai, technikai-technológiai kérdésként kezelni.
Környezeti szempontból kiegyensúlyozott és egyben gazdaságos, hosszú távon működőképes birtokok csak úgy alakíthatók ki, ha azok tervezése az agroökológiai, termőhelyi feltételekből, a helyi tradíciókból, azaz összefoglalóan az adottságokból indul ki, és ezeket a szándékoknak és a piaci lehetőségeknek megfelelően hasznosítja. Erre építve végezhető el a földhasználat, az épületek, a szükséges közművek és infrastruktúra tervezése. Mindezek a tervezési program, a beruházási programterv, az engedélyezési terv s végül a kiviteli terv formájában jelennek meg. E tervezési folyamat fő lépéseinek és környezeti szempontjainak, egyszerű gyakorlati számítási metódusainak ismerete a fenntartható birtokok kialakításában elengedhetetlen. Erre a 4.5. fejezetben esettanulmányszerűen még visszatérünk.