Ez az EU-ban zajló agrár- és vidékpolitikai átrendeződés, az ehhez való alkalmazkodás számunkra csak akkor lehet előnyös, ha pontosan felmérjük a különböző típusú intézkedések célterületeit, vagyis egy olyan földhasználati zónarendszert alakítunk ki, amely
a lehető legteljesebb mértékben figyelembe veszi a különböző régiók agrártermelési és nem-termelési típusú potenciáljait,
e koordináták mentén kategorizálja az ország különböző területeit, és
az így kialakuló zónákban eltérő agrár- és vidékfejlesztési prioritásokat alkalmaz.
A természetvédelem és a mezőgazdálkodás zonációs igényeit egyesítve, ennek a rendszernek a kategóriái a következők lehetnek:
Természetvédelmi magzónák: a természetvédelmi funkciók kizárólagosságával, az egyéb földhasználat teljes tilalmával.
Természetvédelmi pufferzónák, vízbázisvédelmi területek: tájápoló, természet- és környezetvédelmi szempontú gazdálkodással, környezeti, foglalkoztatási, kulturális és rekreációs funkciókkal.
Átmeneti zónák: mezőgazdasági termelési + védelmi és egyéb funkciókkal, ökológiai és egyéb extenzív gazdálkodási formákkal, ESA területekkel, bolygatatlan biotóphálózati rendszerekkel.
Agrárzónák: mezőgazdasági termelési funkciókkal, integrált, környezetkímélő gazdálkodással.
Művelés alól kivett területek: urbanizációs, fogyasztási-szolgáltatási, infrastrukturális és ipari funkciókkal.
A termőterület-felhasználás első három kategóriája a támogatások várható célterülete, itt tehát olyan projekteket kell indítani, amelyek a támogatási prioritásoknak megfelelnek. A termőterület-felhasználás negyedik, vagyis az agrártermelés zónája, a GATT-WTO folyamat eredményeképpen várhatóan a piaci versenykategóriába kerül. Termelési funkcióihoz közvetlen termelési típusú támogatást nem kap. Komparatív ökológiai előnyeit a piacon kell hogy érvényesítse, így ez a kategória a legjobb agroökológiai adottságú területeket fogalja csak magába. Támogatásra csak az egyéb kísérő funkciók (pl. a 7-12% mezőgazdasági területet kitevő biotóphálózati rendszer kialakítása, fenntartása, ápolása, vidéki foglalkoztatás, szociális, kulturális funkciók, stb.) vállalása arányában számíthat.
Az e koncepcióhoz való illeszkedés, a támogatásokkal kapcsolatos fogadókészség megteremtése érdekében megalapozott elemzésekre támaszkodva kell meghatározni e támogatási rendszer magyarországi célterületeit, meg kell vizsgálni az ország földhasználati rendszere átalakításának lehetőségeit. Ezt nem csupán az Európai folyamatok indokolják, hanem belső fejlődésünk, a mezőgazdaság, a természetvédelem és a vidékfejlesztés összehangolása iránti növekvő igény is sürgeti.
Ennek egyik alapvető feltétele az, hogy a földet mindenütt arra és olyan intenzitással használjuk, amire az a legalkalmasabb, illetve amit képes károsodása nélkül elviselni. Az értékfenntartó gazdálkodásnak ugyanis kétségtelenül egyik legfontosabb alapeleme a tájhoz, a környezetéhez illeszkedő funkció-, tevékenység-, ágazati rendszer és belterjességi fok megtalálása, vagyis olyan földhasználati rendszer kialakítása, amely magából a környezetből, annak adottságaiból és korlátaiból fakad, ahhoz a lehető legjobban illeszkedik.
Egyetlen más gazdasági ágazat sem képes a természetet és a tájat olyan mélyrehatóan befolyásolni, mint a mezőgazdaság, a kultúrtáj fő használója. Ebből fakad, hogy a természetvédelem alapvetően rá van utalva a mezőgazdasággal való együttműködésre. Másrészt a mezőgazdálkodás teljesítménye, eredménye nagyrészt a környezet, a természeti erőforrások állapotától, minőségétől függ.
A természetvédelem és a mezőgazdaság egymásrautaltságának ismeretében kétségtelenül el kell vetni az úgynevezett szegregációs modellt, amelynek alapelve a természetvédelem korlátozása meghatározott természetvédelmi területekre és más védett felületekre, és minden egyéb területen megengedi a környezetorientált felelősség és korlátozás nélküli mezőgazdálkodást.
De az a másik szélsőség sem tartható, amely szerint az egész mezőgazdálkodás általános külterjesítésére ("extenzifikálására") lenne szükség. Ez a nézet nemcsak a gazdasági szempontok miatt tarthatatlan, hanem éppen az előbb említett antropogén ökoszisztémák megléte miatt a fajok védelme szempontjából sem egészen igaz. Le kell azt is szögeznünk, hogy az EU külterjesítési törekvései sem terjedhetnek ki a terület egészére.
Marad egy harmadik stratégia, amelyet az úgynevezett földhasználati piramis le. E stratégiának messzemenően az a célja, hogy a földhasználatot és a természetvédelmet integrálja, a táj adottságainak megfelelően határozza meg a használat és a védelem intenzitását, egymáshoz viszonyított arányát. Megítélésünk szerint ez az a megközelítés, amely szélsőségektől mentesen igyekszik a táj adottságaiból levezetve megteremteni a két törekvés összhangját, és lehetőséget kínál a környezeti alkalmazkodásra.
Az iparszerű gazdálkodás ebből a szempontból úgy jellemezhető, hogy a földhasználati piramis kategóriahatárait drasztikusan fölfelé mozdította el, figyelmét szinte kizárólag a termelési célú használati funkciókra összpontosította. Vitathatatlan feladatunk ennek megfelelően, hogy ezeket a határokat lefelé mozdítsuk el, csökkentve a belterjes földhasználat (elsősorban szántóművelés) területét, és minden kategóriában a neki megfelelő földhasználati intenzitást, gazdálkodási rendszert szorgalmazzunk.
E koncepció úgy valósítható meg, hogy a belterjes szántóföldi művelésből különböző becslések szerint 0,5-1,5 millió hektár területet ki kell vonni, és erdősíteni vagy gyepesíteni kell, illetve ökológiai mezőgazdasági irányba kell átállítani. Ezek általában olyan termőhelyek, amelyek eredetileg - a mezőgazdaság iparosítását, kemizálását és erőltetett belterjesítését megelőzően - sem tartoztak a szántó művelési ágba, illetve az intenzív agrárterületekhez.
E problémakör megoldására, annak megalapozása érdekében az FM Agrárkörnyezeti, Erdészeti, Biogazdálkodási és Vadgazdálkodási EU Harmonizációs Munkacsoport megbízása alapján több intézmény összefogásával elemzéseket végeztünk. Jelen összeállítás az ezen koncepció kialakításához szükséges alapozó földhasználati modellvizsgálatok munkaközi anyagait foglalja össze. Ezek előzetes eredményei a következők:
Az elvégzett előzetes térinformatikai modellvizsgálatok alapján előállítottuk:
az ország területének 15 talaj- és klímaszempont szerinti mezőgazdasági művelési alkalmassági térképét;
13 környezetérzékenységi paraméter elemzésén alapuló környezetérzékenységi térképét;
A két értékskála egyesítésével előállítottuk Magyarország földhasználati zonációs alaptérképét.
Példát mutattunk be egy háromkategóriás (védelmi zóna, extenzív agrárzóna, intenzív agrárzóna) beosztású földhasználati zonációs rendszerre.
Kidolgoztuk az ország földhasználati rendszere átalakításának, a művelési ágak változtatásának egy lehetséges, makroszintű forgatókönyvét.
A földhasználati zonációs project országos szinten vizsgálja az eltérő adottságú térségeket és a méretarányának megfelelően áttekintő jellegű és durva felbontású térbeli támogatást nyújt a különböző zónák agrárfejlesztési stratégiáinak kidolgozásához. A következő lépést a finomabb térbeli felbontás felé, a regionális léptékű adatok integrálása jelenti. Ezen finomabb térbeli felbontás, amely szükségszerűen tematikus adatbővítést is feltételez, már egy nagyobb térség (régió, megye) zonációs problémáinak megoldását segítheti. Az egyik legfontosabb feladat ebben a léptékben a már működő, illetve fejlesztés alatt álló - elsősorban az ország természeti erőforrásaira vonatkozó információs rendszerekkel történő kapcsolódás megteremtése: kapcsolódás a felszíni és felszín alatti vízkészleteket, légköri, meteorológiai folyamatokat, a természetes növényzetet, a földhasználatot, a geológiai viszonyokat etc. leíró adatbázisokkal. Mindezek a környezet állapotának részletesebb és objektívebb felmérését biztosíthatják. Az adatbázisok összekapcsolásánál a geometriai- és attributív adatok generalizálása a felbontás - méretarány - pontosság - alkalmazhatóság figyelembe vételével döntő jelentőségű. Az előzetes vizsgálatok tapasztalatai alapján a továbblépést illetően a következő összegző megállapítások és javaslatok tehetők:
Az agrárkörnyezet-gazdálkodási feladatok következő és az eddigiektől elkülönülő szintjét egy alulról építkező tábla szintű agrár-környezeti információbázis kialakítása jelentheti, amely a gazdálkodás és az ahhoz kapcsolódó adminisztratív feladatok (nyilvántartás, szabályozás stb.) végrehajtását segíti. Szükséges hangsúlyozni az alulról történő építkezést, hiszen a környezet állapotának részletes felmérése, a környezeti elemek érzékenységének vizsgálata és a gazdálkodás számára szükséges információigény kielégítése csak nagyléptékű adatokra (1:25 000 és 1:10 000) támaszkodva valósítható meg a térinformatikai eszközök, módszerek a digitális térképészet, távérzékelés, képfeldolgozás, GPS (technika-technológia) alapján az üzemi genetikus és a földértékelési térképezés adatainak talajismereti célú felhasználásával.
Az Európai Unió által elindított PHARE MERA’ 92 talajdegradációs térképezési projekt, mely a potenciális talajerózió és egyéb típusú felszíni degradációs folyamatok regionális léptékű lehatárolását és űrfelvételek alapján az egyes kiválasztott mintaterületek aktuális degradációs viszonyainak osztályozását célozta, magában foglalta az ország főbb, degradáció szempontjából veszélyeztetett (azaz potenciális degradációs) területeinek azonosítását és lehatárolását (1:500 000). Az elkészült komplex degradációs régiókat ábrázoló térkép (MTA TAKI) határainak jövőbeli pontosításához további információforrások integrálására van szükség. Finomabb térbeli felbontáshoz a kiinduló adatoknak is részletesebbnek kell lenniük, de maga a regionalizáció ezen a szinten is (már a következő 1:100.000-es szinten is mintegy 25-szörös energia és időráfordítással) elvégezhető.
A rendszerbe a következő földtani térképeket (MÁFI) javasoljuk beépíteni, illetve a következők közül javaslunk választani. A nevezett térképek döntően az Alföld komplex földtani térképezése sorozat illetve a Magyarország agrogeológia térképei sorozat részei, illetve az alapján lettek kidolgozva, így főként az Alföldre vannak készen, de hellyel-közzel más területekre is elkészültek 1:100 000-es méretarányban.
A felszíni képződmények térképe a felszíni földtani képződményeket mutatja be kóddal illetve színkulccsal. A kódoknál a Magyar Állami Földtani Intézetben kidolgozott és a közelmúltban bevezetett Egységes Földtani Térkép (EOFT) jelkulcsrendszere jelöléseit alkalmazzák. Jelenleg 1:100 000-es méretarányban digitálisan kész van az Alföld déli része (Dabas-Püspökladány vonalától délre lévő lapok), a Kisalföld nagyobbik része. A déldunántúli területek egy része. Az Alföld többi része 1998 végére elkészül. Az ország egészét lefedő 1:100 000-es méretarányú digitális földtani térképsorozat a tervek szerint 2000-re készül el.
A felszín alatti 10 méteres összlet kőzetkifejlődési térképe a különböző kőzetkifejlődés típusokat színekkel, és a színfoltokon belül a jellemző számkód feltüntetésével ábrázolja. A térkép színezésének alapja a négy főtípus felszíni előfordulása: – a kavics zöld, a homok sárga, a kőzetliszt barna és az agyag+finom kőzetliszt lila. Az ország laza üledékes területeinek egészére kész van 1:100 000-es méretarányban, digitálisan. A hegyvidéki területekre a térkép viszonylag könnyen megszerkeszthető.
A talajvíztükör felszín alatti nyugalmi szintje térképet a felvételezés során a fúrólyukban mért talajvíz mélységi adatokból szerkesztették meg 1 méteres izovonalakkal. A térképen a különböző vízmélységeket izovonalakkal és színekkel ábrázolják. A térkép 1:100 000-es méretarányban digitálisan elészült az Alföld déli részére, a Kisalföld és a Déldunántúl egyes részeire.
A talajvíz kémiai típusai és összes oldott anyag tartalma térkép a fúrásokból vett vízminták kémiai elemzési eredményeinek feldolgozásával területfoltosan ábrázolja az Alföld talajvizének kémiai típusait. Az Alföld déli részére készen van 1:100 000-es méretarányban., az északi részeke 1998 végére elkészül. A kisalföldi és egyéb térképlapok a rendelkezésre álló adatok alapján megszerkeszthető. Hegyvidéki területekre a források vízkémiai térképével kiegészíthető. Szükség esetén a térképet két külön tematikájú térképként is elő lehet állítani.
A területek öntözhetőségének minősítése földtani okok alapján térkép az öntözés szempontjából kritikus talajvíz mélységet ábrázolja a talajvíz mélysége és az összes oldott anyag tartalma, valamint a talajvíztartó ill. a kapilláris zóna képződményeinek összefüggésében. A térkép 1:100 000-es méretarányban kéziratos formában az Alföld egész területére megvan. Digitalizálva az alföldi területek mintegy egyharmadára elkészült. A többi síkvidéki területre a rendelkezésre álló adatok alapján meg kell szerkeszteni. 1:500 000-es méretarányban az egész Alföldre megvan, digitalizált formában is.
A belvízelöntés földtani okai térképet a felszíni képződmények vízáteresztő képességének, a talajvíz felszín alatti mélységének, a felszín alatt kis mélységben települő vízzáró képződmények jelenlétének figyelembe vételével szerkesztik. A térkép kéziratos formában 1:100 000-es méretarányban az Alföld mintegy egy harmadára elkészült, 1:500 000-es méretarányban pedig az egész Alföldre megvan digitalizált formában.
Az adatbázist bővíteni szükséges a szőlő- és gyümölcsfajok termőhelyi kataszterével és az ültetvények és borpincék kataszterével is. Ezen információk térképi anyaga 1:100 000-es és egyes esetekben 1:4000 térképeken van. Magyarország bortérképe néhány évvel ezelőtt készült el 1:500 000-es méretarányban. A bővítéshez szükséges jelzett információkkal a Kecskeméti Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet valamint az Érdi Gyümölcs és Dísznövénytermesztési Kutató Fejlesztő Kft. rendelkezik, azok az országos gyümölcs információs rendszerben és a szőlő termőhelyi kataszterben megtalálhatók.
A Nemzeti Ökológiai Hálózat rendszerében területhasznosítási, területrendezési, tájvédelmi, környezetértékelési stb. szempontból ebben a tervezési fázisban és léptékben csak az első három, azaz
összefüggő, nagy kiterjedésű, természetes élőhely-komplexek
mozaikos szerkezetű, természetes élőhely-komplexek
egyedülálló természetes élőhelyek
tehát a konkrét területi kiterjedéssel jellemezhető kategóriák értékelhetők, ezek is csak a nagy ívű, regionális léptékű fejlesztések, beruházások szempontjából jelentenek iránymutatást. A részletesebb elemzéshez az ökológiai hálózatot és annak kapcsolatrendszerét. (a folyosókat, a különösen értékes kis kiterjedésű élőhelyeket) is sokkal aprólékosabban kell ismernünk. Hosszú távon ezért úgy képzeljük el, hogy a NECONET
egyrészt léptékben és részletességében igazodjon a különböző szintű tervfajták rendszeréhez (1: 500 000-től az l:100 000 ill. 1:10 000 rendezési tervig),
másrészt az egyre részletesebb feltártsági szintű ökológiai hálózat egymással hierarchikus és éppen ezért kompatibilis rendszert alkosson. Ennek alapjául szolgál a Nemzeti Élőhelyek Rendszere, amelyet a megfelelő szintig és csoportosításban digitalizálható formában adaptálhatunk.
A CORINE információs rendszer keretében elkészült adatbázisok közül a következőket célszerű a további vizsgálatokba bevonni:
biotóp (Biotops): MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet, Vácrátót;
légköri emisszió (Corinair): Környezetgazdálkodási Intézet, Bp;
felszín borítás (Land Cover): Földmérési és Távérzékelési Intézet, Bp.
A jelzett adatbázisok felbontását növelni szükséges, hogy azok a regionális tervezés földhasználati alapelemzéseiben felhasználhatók legyenek. Ennek keretében elsősorban a felszínborítási (Land Cover) adatbázis M=1:50 000 méretarányú elkészítésére van szükség.
Az elemzések eredményeinek regionális, kistérségi és települési szintű területfejlesztési programokban való felhasználhatósága, a zónarendszer gyakorlati kialakítása érdekében az érintett tárcák összefogásával tehát célszerűnek látszik
az adatbázis tematikus bővítése nem csupán a két vizsgálati főirányban (azaz az agrár és környezeti területeke), hanem a gazdasági-társadalmi (foglalkoztatási, demográfiai, stb.) irányokban is;
a tematikusan bővítendő adatbázis felbontását is növelni szükséges legalább az M=1:50 000 méretarányig;
egyidejűleg célszerű lenne a nagyobb méretarányú (M=1:10 000), már működő illetve fejlesztés alatt álló – elsősorban az ország kataszteri nyilvántartására vonatkozó – információs rendszerekkel történő kapcsolódás megteremtése;
az elemzéseket nagyobb – regionális, megyénkénti és természeti tájak szerinti – bontásban tovább folytatni, mélyíteni, részletezni;
e feladatok megoldásához elengedhetetlenül szükséges a kormányzati támogatás és a pénzügyi források megteremtése.
A földhasználati zónarendszer gyakorlati megvalósításának, az ország földhasználati alapszerkezete átalakításának várható hatásait több irányban elemezni szükséges. Erre vonatkozóan célszerűnek látszik egy olyan – a tárcák összefogását igénylő – megvalósíthatósági tanulmány elkészítése, amely kiterjed:
a különböző földhasználati zonációs forgatókönyvek várható gazdasági, társadalmi, környezeti hatásainak elemzésére;
az EU csatlakozási folyamatban való rugalmas felhasználási lehetőségeinek és az európai támogatási források ezekkel kapcsolatos megszerzési esélyeinek elemzésére;
a zonációs rendszer gyakorlati megvalósítása jogi és intézményi kereteinek kidolgozására.
A GATE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézete az elővizsgálatokban társult intézményekkel és további lehetséges partnerek bevonásával vállalkozik e feladatok koordinálására.
Forrás: