Síklaky István: Létbiztonság és harmónia
Egy zöld fordulat programja - A pénzuralmi rendszer alternatívája
Éghajlat könyvkiadó, Budapest, 2003.
1. A természetjognak megfelelő irányzat
A természetjognak megfelelő tulajdonszerkezet szerves, fokozatos kialakulása érdekében az államnak törekednie kell arra, hogy optimális mértékben és gyorsasággal megvalósuljon
a családinál nagyobb vállalkozások munkás- (alkalmazotti) tulajdonlása, illetve a mezőgazdasági termékeket feldolgozó és forgalmazó vállalatok (emberalkotta termelővagyon) esetében az alapanyag-termelők túlnyomó tulajdonlása;
a földterületek közhatalmi tulajdonlása, ahol a bérlők olyan helyben lakó személyek, vagy ilyenek társasága, akik maguk hasznosítják a területet;a természetes monopol-helyzetben lévő közszolgáltató vállalatok (közüzemek) közhatalmi (állami, vagy települési-önkormányzati) tulajdona, ahol a tulajdonosi jogok gyakorlását a szolgáltatást igénybevevők intézményesen ellenőrzik.
Ez a tulajdonszerkezet jelentősen elősegíti a teljesítményelv, az esélyegyenlőség, és a kötelesség-szabadság elvének érvényesülését.
2. Az emberalkotta termelővagyon tulajdonlásáról
2.1. Vállalkozói tulajdon és természetjog
Az előző pontban meghatározott vállalkozói tulajdonforma - az eddigi tapasztalatok szerint - jó hatásfokkal egyezteti össze a természetjog szerint érvényesítendő következő szempontokat:
ne szabjunk korlátot az egyéni tehetségnek, alkotóerőnek, szorgalomnak, és tegyük lehetővé, hogy a sikeres vállalkozó, míg él, önállóan, bürokratikus beleszólások nélkül dönthessen az általa létrehozott termelő-szolgáltató egység működéséről;
érvényesüljön mindegyik induló generáció számára a vállalkozási esélyegyenlőség;
a munkás-alkalmazotti tulajdonlás révén a munkahelyeken is, ahol életünk nagyobbik részét töltjük, érvényesüljön a demokrácia, az önigazgatás, a - csak mások szabadsága által korlátozott - szabadság tendenciája.
Emellett a mezőgazdasági termékeket feldolgozó és forgalmazó vállalkozások esetében a nyersanyagtermelők jogos érdekeinek érvényesülését is elő kell hogy segítse a tulajdonforma.
2.2. A közjóban való érdekeltség
A munkás- és gazdatulajdonlás folytán a termelés-szolgáltatás parancsnoki posztjain, akiknek anyagi boldogulásuk attól függ, hogy a rájuk háruló társadalmi feladatokat jó minőségben és gazdaságosan teljesítik-e. Kívánatos ugyanis, hogy olyanok legyenek ezeken a posztokon, akik számára a termelés-szolgáltatás csak (vagy elsősorban) profitot fialó tevékenység. Az elmúlt kétszáz év, de különösen a legutóbbi évtizedek tapasztalatai nem igazolták azt a liberális feltevést, amely szerint a pénztulajdonosok lehető legnagyobb haszonra való törekvése automatikusan a társadalmi erőforrások optimális (a közérdeknek leginkább megfelelő) felhasználását eredményezi.
2.3. A vállalatműködtetés (életképesség) gazdaságossági feltétele
A természetjognak megfelelő tulajdonformában is csak akkor van létjogosultsága egy vállalkozásnak, ha - ésszerű felfutási idő után - nemzetgazdasági (össztársadalmi) szinten gazdaságosan, azaz veszteség nélkül működtethető. Mit értünk ezen?
Mindenekelőtt meg kell különböztetni a vállalati és a nemzetgazdasági (össztársadalmi) szintű gazdaságosságot. Tegyük fel, hogy van egy 500 fővel működő gyár, ami a termékeit csak a "futottak még" kategóriában tudja eladni, ezért éves költségvetése a következőképpen alakul:
A mai gyakorlat szerint ezt az üzemet felszámolják. Ennek eredményeképpen a költségvetés (a társadalombiztosítást is ideszámítva) elesik 300 millió Ft bevételtől, és még a munkanélkülivé lett munkások szociális ellátásáról (közte egészségügyi alapellátásáról) is a költségvetésnek kell gondoskodnia. Nyilvánvaló, hogy jobban jár a költségvetés (és vele a társadalom), ha az üzem - a Munkahelyvédelmi Törvényben [[16/5, 36]] előírt eljárás során - egy hosszú távú fejlesztési terv keretében - mondjuk - 5 évre adómentességet kap (mintha külföldi volna), és kamatmentes közhitelt, amivel felfejleszti magát a piac élvonalába, úgy hogy 5 év múlva - nagy valószínűséggel - visszatérhet az adót és TB-t is elviselő vállalatok sorába. Ha tehát a megszűnés előtt álló vállalat közhatalmi biztosa legalább ilyen gazdasági tervet ki tud dolgozni a munkástulajdonosi szervezettel, vagy az érdekelt gazdaszövetkezettel közösen, fenn kell tartani munkás-alkalmazotti ill. gazda-tulajdonban a vállalatot, akkor is, ha üzemi szinten veszteséges.
A gazdaságosság esélyét növeli, hogy egy ilyen helyzetben, amikor a munkások és maguk választotta vezetőik tudják, hogy valóban a maguk és családjuk érdekében iparkodnak, ha tudják, hogy munkahelyük megtartása döntően saját maguktól függ, várhatóan sokkal összeszedettebben dolgoznak és gazdálkodnak, mint akármilyen tőkés menedzsment alatt.
2.4. Az alkotó vállalkozók védelme, a spekuláció letörése
Az irányzat jelleget, és a tulajdonszerkezet szerves alakulását a következőképpen irányozza elő a Fennmaradás Társadalmi Programja:
"Családi vállalkozás"- a "kisvállalkozás" elterjedt meghatározásához igazodva - a 20 alkalmazottnál nem többet foglalkoztató vállalat. Az ennél nagyobb vállalkozások kényszerű tulajdonforma-váltására sem kerül sor mindaddig, amíg maga az alapító tulajdonos - a saját és a társadalom hasznára folyamatosan működteti. Csak ha le akarja állítani az üzemet, vagy a munkások nagy részét el akarja bocsátani - amire manapság egyre több példát látunk -, akkor lép közbe a közhatalom, és tisztességes kivásárlással átadja a munkásoknak és alkalmazottaknak ill. a gazdáknak az üzemet. Egyébként aki a fordulat kormánya szolgálatbalépésekor tulajdonos, vagy aki később alapít vállalatot, holtig megtarthatja vállalatát; csak ha el akarja adni, akkor kell a munkahelyvédelmi törvényben meghatározott eljáráshoz hasonló módon felajánlania a közhatalomnak, amely eljárás révén a természetjogból eredő irányelveknek megfelelő tulajdonforma valósul meg. Ha tehát egy vállalkozó tehetségével, szorgalmával - és persze szerencséjével - akármekkorára is fejleszti üzemét, kereskedését, míg él, zavartalanul, tulajdonosként irányíthatja, és rendelkezhet az adózott nyereség fölött; de ha el akarja adni, akkor a munkásoknak-alkalmazottaknak ill. a beszállító gazdáknak elővételi joguk van rá. A közhatalom kamatmentes hitellel segíti a munkásokat-alkalmazottakat, és a gazdákat az angolszász világban jól bevált - államilag támogatott - munkástulajdonlási rendszerhez hasonlóan. (Ennek a rendszernek még eléggé tökéletlen kezdeménye a mai magyar Munkás Résztulajdonosi Program /MRP/ .) Tehát a "Fennmaradás" társadalmában éppúgy kiemelkedhetnek tehetséges vállalkozók, mint hajdan a weissmanfrédek vagy goldbergerek, de nem adhatják át a tulajdont olyannak, aki erre nem saját teljesítményével szerzett jogot, hanem valamilyen úton-módon került pénzével, vagy a bankvilágtól kapott hitellel kívánja tulajdonává tenni a vállalatot.
Fontos "mellékhatása" a munkavédelmi törvény bevezetésének, hogy megszűnik a piac kivásárlásának a lehetősége, amit pl. legújabban (2001. április) a bélapátfalvi cementgyár vagy a győri kekszgyár esete nagyon jól szemléltet. A mai helyzetben egy korrupt állami/önkormányzati tisztviselőnek és/vagy egy újgazdag privatizátornak érdeke és lehetősége is van arra, hogy összejátszva egy piacvásárlásra spekuláló multival mesterségesen veszteségessé tegyen egy vállalatot, hogy aztán potom áron kerüljön a spekuláns kezére. Ezt esettanulmányok sora tanúsítja. (Lásd pl. Mándoki Andor írását a LELEPLEZŐ 2000/4 számában.) Ez a "mellékhatás" tehát bezár egy nem is kis kaput a korrupció előtt, ugyanakkor az új weissmanfrédokat és goldbergereket, akik tehetséggel és szorgalommal akarnak boldogulni, nem fenyegeti.
2.5. Az öröklés problémája
Az esélyegyenlőség természetjogi elve szerint "Minden munkaképes ember - a jog és a fizetőképesség szempontjából - egyenlő eséllyel kell hogy hozzájuthasson a hivatása hatékony gyakorlásához szükséges természeti-kulturális-gazdasági erőforrásokhoz." Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a termelővagyon örökölhetősége ellentmond ennek az elvnek. Nincs két ember, akinek személyisége és életkörülményei azonosak lennének. Habár a jog és a fizetőképesség szempontjából egyenlő a pályázók esélye egy adott szűkös erőforrás fölötti rendelkezés elnyerésére, a köz érdekében az nyerje el a rendelkezés jogát, akitől inkább várható, hogy az erőforrást a közösség javára működteti. (Liska Tibor posztulátuma.) Ezért általában nem károsak a demokrácia (a társadalom) számára azok az előnyök, amelyek forrása (a természetjoggal összhangban lévő) öröklött vagy szerzett képességek vagy készségek, a személyes teljesítményen alapuló jóhírnév vagy vagyon. De amennyire csak lehet vissza kell szorítani, hogy olyan előnyök, mint a politikai hatalomhoz való viszony, erkölcsi gátlástalanság, vagy személyes teljesítménytől független vagyon növeljék az érvényesülés (az erőforrások feletti rendelkezés) esélyeit.
Ha egy új weissmanfréd vagy goldberger fiacskája örökölhetné a vagyont, hová lenne az új generáció esélyegyenlősége? Ezt a problémát a Fennmaradás Társadalmi Programja igen magas (70-80%-os) örökösödési adóval oldja meg. Ennél azonban a fordulat kormányának egy tárgyi és egy időbeli korlátozással kell élnie.
A tárgyi korlát: a "szociális mentesség", amelynek minden tárgyi alapú adónál (így a telekérték-adónál és az örökösödési adónál is) érvényesülnie kell. E szerint: nem terhelhető tárgyi alapú adóval /a/ a tisztes polgári életvitelhez szükséges ingóság, valamint öröklakás ill. családi ház és közepes méretű telke; /b/ a családi méretű iparűzéshez, ill. a családi gazdálkodáshoz szükséges parasztporta és termelővagyon. Ebből értelemszerűen következik, hogy a családi megélhetés alapját szolgáló ipari üzem vagy bolt is "szociális mentesség" alá esik. Tehát pl. egy gyümölcs-zöldségboltot vagy egy bicikli szervizt az elhunyt fia és/vagy felesége adómentesen örökölhet.
Az időbeli korlátot illetően a következőket kell megfontolni: A természetes társadalom - kiépülése után - egyfelől lehetővé teszi a szülők számára, hogy gyermekeiket gazdag szellemi örökséggel (emelkedett jellemmel, széles körű műveltséggel, képzettséggel) bocsássák útra, másfelől olyan körülményeket teremt, amelyek között a fiatalok - szellemi örökségükre támaszkodva - a maguk erejéből megteremthetik létalapjukat. Így például a hitelrendszer társadalmasítása azt is lehetővé teszi, hogy minden pályakezdő, ha vállalkozó akar lenni, és hitelpályázatában kimutatja, hogy erre életképes terve van, hozzájuthat a szükséges indulóvagyonhoz. (Amit a mai rendszerben "indulótőkének" neveznek.) Ahhoz, hogy ez az új rendszer kiépüljön, idő kell. Ezért a magas örökösödési adó nem közvetlenül a fordulat után, hanem csak akkor léphet életbe, amikor már valóban minden pályakezdő megkaphatja ezt a társadalmi segítséget.
3. A földtulajdonlásról
Korunk nagy társadalomjobbító irányzatai szerint a társadalmi igazságtalanságok legfőbb forrása a munka (teljesítmény) nélkül húzott jövedelem (persze nem számítva a rászorultaknak másodlagosan juttatott jövedelmeket). Silvio Gesell gazdasági világképe szerint a "munkások" (parasztok, utcaseprők, orvosok, királyok, stb.) által létrehozott társadalmi össztermékből - a hagyományos pénz által meghatározott gazdaságban - két csoport húz teljesítmény nélküli jövedelmet: a pénzt (személyes szükségleteik fölött) tulajdonlók és a termelőtőkét tulajdonlók kamatot, a földtulajdonosok pedig földjáradékot. (A maradék a munkabér-alap, amely a verseny szabályai szerint oszlik meg a - szélesen értelmezett - munkások között.)
A természetes gazdaságtan kamatelmélete szerint a geselli pénzreform révén a kamat (tehát az egyik teljesítmény nélkül húzott járadék) megszűnik. A másik, a földjáradék természeti eredetű, így nem szüntethető meg, de - a teljesítményelv érvényesítése érdekében - a föld-magántulajdon megszüntetésével - társadalmasítható, így magánhaszonból közhaszonná válik.
A teljesítmény-elv idevágó részének az az elvi alapja, hogy a Földet minden ember, az egész emberiség minden nemzedéke ingyen, adottságként kapta. A föld-magántulajdon a természetjog megsértése. Két forrást idézünk annak igazolására, hogy ez az emberiség ősi tudása. Az egyik a Biblia, amely szerint "Isten mondja népének: ne adjátok el a földet örök áron, mert a föld az enyém, és ti csak jövevények és zsellérek vagytok e földön." A másik: 2000 évvel időszámításunk előtt a kínai "Ťtsing-tienť rendszerben azt hirdették, hogy az ország földje a királyé. A király jelentette az Isten gyermekét. A király nem maga intézkedik a földnek megművelése iránt, hanem ... minden család kap egy bizonyos részt..." (Sós Aladár: "Szabadság és gazdaság" Göncöl Kiadó Bp. 1991. 598.old.) Megjelenik ez az elv a magyar történelmi alkotmányban is, amely szerint a föld a Szentkoronáé. A földhasználat helybenlakáshoz kötése pedig a helyi közösségeket védi, és egyben a természeti táj megóvásának alapfeltétele.
Ennek az ősi posztulátumnak érvényesülése ellen nyitott a világ-pénzoligarchia legújabban hármas frontot annak érdekében, hogy a volt szocialista országok földvagyonát is hatalma alá vonja.
Vegyük kézbe a Világbank 1999. április 26-án kelt tanulmányát: "Közép- és Kelet-Európa és a FÁK agrárgazdasága". Kéthasábos táblázat az 54. oldalon. Az első hasáb címe: "A reformok állása", a másodiké: "Cél, javasolt intézkedések". A második hasáb második tétele: "A földtulajdon- és a földpiac-szabályozások megváltoztatása: (a) földtulajdon engedélyezése jogi személyek (vállalatok és gazdasági társaságok) számára; (b) a földtulajdon felső határának eltörlése; és (c) mezőgazdasági földtulajdonlás megengedése idegen állampolgárok számára."
Sűrűn kapunk tájékoztatást az Európai Unióba való belépésünk előkészületeiről, ahol talán a legkritikusabb pont: a lengyel kormány 18 év, a magyar kormány 10 év haladékot kér a földpiac teljes liberalizálásának bevezetésére, de a brüsszeli hatóságok húzódoznak attól, hogy halasztást adjanak. (Az fel sem merül, hogy a földtulajdont meg kell őrizni a helybeliek családi gazdaságai számára, csak haladékról van szó.)
"Közösen a WTO-fordulóért" - olvasható egy hír címe a Napi Magyarország 1999. november 3-i számában. "A közvetlen tőkebefektetések liberalizációját mindenképpen szeretné napirenden tudni a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) e hónap végén kezdődő miniszteri találkozóján az Európai Unió és a 13 tagjelölt ország - jelentette ki a Napi Magyarország kérdésére Chikán Attila [akkori] gazdasági miniszter. (...) emlékeztetett arra, hogy Magyarország különösen aktív szerepet játszik abban, hogy a seattlei értekezleten a WTO-tárgyalások folytatása mellett voksoljanak az ott megjelenő miniszterek (Magyarország alapító tagja a Forduló Barátai nevet viselő csoportnak)." Mit szorgalmaznak a Forduló Barátai, és ennek keretében a magyar kormány? Annak az egyezménynek a tető alá hozását, amely korábban MAI (Sokoldalú Befektetési Megállapodás) néven az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) napirendjén szerepelt. (A globalizációt ellenzők nemzetközi felháborodásának hatására az OECD levette napirendjéről az MAI-t, de nem adták fel, átkerült a WTO-hoz, a Világkereskedelmi Szervezethez. Ott egyik célpontja lett a Seattle-beli tiltakozásnak.) Ez az egyezmény teljesen kivonná a demokratikusan választott képviseleti szervek - parlamentek és kormányok - ellenőrzése és korlátozása alól a nemzetközi tőke befektetéseit, természetesen a földbe, a mezőgazdaságba való befektetéseket is.
Három forrásból ugyanaz a méreg: "Teljes szabadságot a nemzetközi tőkének!" Rászabadítani a nemzetközi tőkét a magyar földvagyonra is, amelynek piaci ára mintegy tizede az Európai Unióbeli földáraknak, és amelyért az a magyar vásárlóerő áll versenyben, amelynek forrása az unióbelinek tizedét kitevő kereseti színvonal. Egyetlen multinacionális vállalat képes rá - amint a jogi akadályok elhárulnak -, hogy felvásárolja az egész magyar földet, szántókat, erdőket, építési telkeket. (Persze számunkra az sem jobb, ha többen osztoznak rajta.) Pillanatok alatt kialakul a kép: biogazdálkodó családi gazdaságok helyett bankok, befektetési alapok, részvénytársaságok nagybirtokai, ahol a Magyarországon ma mezőgazdaságból élők egy tizede dolgozik bérmunkásként, ahol maximális profitot hozó, génmanipulált, kemizált, iparszerű növénytermesztést, állattenyésztést folytatnak.
4. A közüzemek tulajdonlásáról
A magyar társadalom ezekben az években bőven kap leckét abból, hogy milyen következményekkel jár a létfontosságú közüzemek multik kezébe adása. De ezt már a fejlettiparú nyugati államok is kezdik tanulni. "Az 1996-ban kísérletként privatizált kaliforniai áramszolgáltatók már második napja képtelenek megbirkózni az Egyesült Államok legnépesebb államában jelentkező igényekkel. A hullámzó elsötétülés legalább egymillió embert érintett. A Hewlett Packard és az Apple számítógépes cégek központjában papírt és ceruzát használtak a sötét irodákban. Az éttermek hideg salátát szolgáltak fel. A forgalom feltorlódott a nem működő közlekedési lámpáknál. ...- olvasható a globális amerikai lapban, amely hozzáteszi: nyilvánvaló, hogy a kaliforniai energiaválság gondolkodóba ejt más amerikai szövetségi államokat, amelyek az energiaszolgáltatók privatizációját fontolgatják." (Lovas István szemlézi az Interational Herald Tribune-t, a Magyar Nemzet 2001.1.20-i számában.) "Az Ťaranyállambanť lassan három hete pislákolnak a villanykörték, alapjáraton működnek a sok áramot fogyasztó gyárak. Egyelőre nem lehet megjósolni, milyen nagy árat fizet könnyelműségéért az Egyesült Államok leggazdagabb állama, Kalifornia...." (Magyar Nemzet, 2001.2.10.)
5. Azonnali teendőnk: a meglévő munkahelyek megvédése
A multik munkahelyeink elleni hadjárata már megindult: Mannesmann, cukorgyárak, Cereol, bélapátfalvi cementgyár, ... nap mint nap újabb gyárbezárásokról ad hírt a sajtó. A multik - monopolérdekeik szolgálatában -sorozatosan bezárják itteni üzemeiket, ezzel fokozzák profitjukat - és a munkanélküliséget.
Az eddigi tények is elegendők lehetnének ahhoz, hogy már a jelenlegi kormány - még meglévő szuverenitásunkra támaszkodva - törvényt hozzon a munkahelyek védelmére, olyan törvényt, amely egyébként az észak-atlanti körhöz tartozó fejlett államok sokévtizedes gyakorlatából sem rína ki. Egyelőre (2001 áprilisát írjuk) nem teszi. A fordulat kormányának [azonban a szolgálatbalépését követő első napokban az Országgyűlés elé kell terjesztenie egy munkahely-védelmi törvényjavaslatot, és a döntés után vaskövetkezetességgel gondoskodnia kell végrehajtásáról. Mivel egy ilyen törvény megalkotása ennyire sürgős lesz, az Összefogás a Fennmaradásért Mozgalom Törvényelőkészítő Műhelye kidolgozott egy tervezetet, hogy már most hozzáláthassunk megvitatásához, kiérleléséhez. A törvénytervezet lényege: A Munkahely-védelmi Törvény kettős feladatot valósít meg:
Megmenti a privatizáció következtében még meg nem szüntetett munkahelyeket, valamint a már megszüntetett, de még le nem szerelt üzemeket.
Megelőzi egy előjogait veszélyeztetve látó tulajdonos részéről az olyan zsarolást, hogy előjogai elvesztése esetén megszünteti (ill. más országba telepíti át) üzemét, és vele a munkahelyeket.
A törvény a húsznál több munkavállalót foglalkoztató cégek és telephelyek tulajdonosait kötelezi, hogy a megszüntetés szándékát (ill. a már leállított telephelyet) jelentsék be a területi önkormányzatnak. (A bejelentést más érintett is megteheti.) Az üzem jelentőségétől függően a települési vagy a megyei önkormányzat biztost nevez ki, aki a termelő egység újraélesztése érdekében átmenetileg átveszi a tulajdonosi jogok gyakorlását. A biztos gondoskodik új potenciális tulajdonosról. Ez mezőgazdasági terméket feldolgozó egység esetében a nyersanyag-termelők szövetkezete, egyébként pedig a munkavállalókból alakuló MRP- (Munkavállalói Résztulajdonosi Program) -szervezet. A biztos a potenciális tulajdonossal közösen gazdasági tervet dolgoz ki, amely - megalapozottan - előirányozza a termelőegység rövid átmenet utáni veszteségmentes működését. E terv alapján az állam a termelőegységet kisajátítja. A kisajátítás összege az egységhez tartozó ingatlanok és ingóságok piaci értéke, de legfeljebb a privatizációkor a vevő által fizetett összeg valorizálva. (A tulajdonos a kisajátítási összeget bíróságon megtámadhatja, de ennek nincs halasztó hatálya.)
A gazdasági terv széleskörű megvitatása után az illetékes hatóság az egységet az átvevő el nem idegeníthető tulajdonába adja. Az induláshoz az átvevő kamatmentes újjáélesztési hitelt kap. Amikor az átvevő irányító szervezete felállt és munkához lát, a biztos szerepe megszűnik.
Felmerülhet a kérdés: Megint államosítsák a gyárakat, mint a kommunisták? Itt azonban egész másról van szó. Az igaz, hogy az államnak kell fellépnie a szuverenitására támaszkodva, de egészen más módon és más eredménnyel, mint ahogy a kommunisták tették. Éppen a multik monopóliumainak a terjeszkedése az, ami félelmetes analógiát mutat a kommunista államosítással: egész ágazatok, egész országok, régiók, földrészek kerülnek kisszámú de nagy hatalmú ember hatalmába, olyan hatalmába, amit a demokrácia eszközeivel egyre kevésbé tud ellenőrizni és befolyásolni az állampolgárok közössége. (Nem hiába minősíti számos társadalomtudós a "létező szocializmus" volt rendszereit államkapitalista rendszereknek.) A Fennmaradás Műhely Munkahelyvédelmi Törvénye - amellett, hogy megakadályozza a munkahelyeknek a magyar társadalom kárára való megszüntetését - a multik antidemokratikus centralizációjával szemben a dolgozó emberek önigazgató közösségeinek rendelkezése alá helyezi saját munkahelyeiket, amely közösségek szabadságát csak a közérdek (a többi közösség, illetve a nagyobb, befoglaló közösség érdeke) korlátozza.
6. A szellemi alkotások tulajdonjogáról
A FETIS 05 A társadalmi élet természetjogi alaptételei c. közleményében a következő posztulátumot olvassuk:
II. A természetadta életfeltételek és a szellemi termékek kisajátíthatatlansága (tulajdonfelettisége). Az élet természetadta elemi feltételeit (a földet, a levegőt, a vizet, az energiaforrásokat) valamint az emberi szellem alkotásait - amelyek lényegében többezeréves közös szellemi fejlődés gyümölcsei - az egész emberiség, az emberiség minden nemzedéke adományként kapta. Ezek nem kerülhetnek magántulajdonba. A társadalmi rendnek biztosítania kell, hogy a természetadta életfeltételekhez és a kultúrateremtette szellemi termékekhez minden ember, a jelenlegi és minden jövendő nemzedék minden tagja hozzájuthasson.
E posztulátum második része magyarázatra, kiegészítésre szorul. A szellemi alkotásokhoz kapcsolódó tulajdonviszonyok szabályozásának a következő szempontokat kell kielégítenie:
Az egyik az idézett posztulátum idevágó része: az emberi szellem alkotásait az egész emberiség, az emberiség minden nemzedéke adományként kapta. Ezek nem kerülhetnek magántulajdonba. A társadalmi rendnek biztosítania kell, hogy a kultúrateremtette szellemi termékekhez minden ember, a jelenlegi és minden jövendő nemzedék minden tagja hozzájuthasson.
A másik a szellemi alkotó természetes igénye arra, hogy műve sorsának alakulásában meghatározó szerepet játsszék, és a műve nyomán keletkező anyagi haszonból - ha van ilyen - méltányos mértékben részesedjék.
E két szempontot a következő szabállyal egyeztetjük össze:
A szellemi alkotónak meghatározó szerepe van műve sorsának alakításában, és jogosult arra, hogy a műve nyomán keletkező anyagi haszonból "ha van ilyen " méltányos mértékben részesedjék. Nem jogosult azonban arra, hogy művét elzárja azoktól, akiknek műve (megismerése, használata, stb.) hasznára válnék.
Forrás: http://www.freeweb.hu/fennmaradas/fa_16.html