A Cyclos rendszer

Bernard Lietaer javaslata egy új elszámolási rendszerre a C3

A következőkben egy olyan javaslatot ismertetünk, melyet Bernard Lietaer, a neves banki szakember vezetésével a holland STRO nevű civil szervezet dolgozott a kis- és középvállalkozásokat világszerte sújtó probléma kezelésére. A modellt azért vettük be a javaslatunkba, mert a javasolt megoldás hatása és működése tulajdonképpen olyan, mint egy helyi pénz. Lehetővé teszi, hogy egy-egy C3 rendszerben az egymást személyesen is jól ismerő és folyamatos üzleti kapcsolatban lévő kis- és középvállalkozások csoportosuljanak. Ez Magyarországon annál is inkább reális, mert a Nemzeti Bank egy felmérése alapján a magyar kis- és középvállalkozások számláik közel 50 %-át olyan partnerek felé bocsátják ki, akik egy 45-50 km-es köröm belül találhatóak. A maradék számláknak is közel a fele a regionális határokon belüli megrendelők felé kerül kibocsátásra. Így a C3-nak nevezett megoldás Magyarországon teljesen célszerű és időszerű. Időszerű, mert a hazai vállalkozások egyik legnagyobb problémáját, a körbe tartozást és a pénzhiányt hivatott kezelni.

Az üzleti modell lényege, hogy a kis és középvállalkozók többsége számára megoldhatatlan cashflow problémát okoz, hogy a nagy cégekkel 90+ napos fizetési határidővel kényszerülnek szerződni, (ráadásul pénzüket ritkán kapják meg a megállapodott határidőre), miközben a saját beszállítóiknak -30 napos, vagy azonnali határidővel kell fizetni. A C3-nak nevezett modell tulajdonképpen egy üzleti klíring hálózat, amelyben a kibocsájtott, de még kifizetetlen számlával rendelkező tagok választhatnak, hogy elfogadnak egy olyan klíring egységet, melynek fedezete a követelés, és akkor ezzel az egységgel fizethetnek a saját beszállítóknak is – akik szintén tagjai ennek a rendszernek – vagy némi veszteséggel, fizetési engedményezési hitelt kapnak a rendszertől a nemzeti valutában. Ezt a modellt már több országban, így számos Dél-Amerikai országban sikeresen kipróbáltak.

Ezen túlmenően a C3 elszámolás rendszer szinte mindazokat az előnyöket is biztosítja a közösség számára, melyeket a közösségi pénzek! Ezeket az előző részekben már bemutatattuk. Ennek nyilvánvaló oka az, hogy működtetése által a kis- és középvállalkozások sokkal könnyebben és olcsóbban jutnak rövidtávú hitelhez, és pénzellátottságuk sokkal kedvezőbb lesz. Így a mai cashflow problémák nem akadályozzák többé a vállalkozásokat kiépített kapacitásainak működtetésében. Ennek hatására javul a gazdaság teljesítménye és csökken a munkanélküliség a C3 rendszerek körzeteiben.

A C3 tranzakció

Az elszámolási tranzakcióhoz kellenek a cégek, akik egymással kapcsolatban vannak és kell legalább egy biztosító társaság, aki a számlákra biztosítást köt.

A folyamat a következő 6 lépésben történik:

A részvevő A cégnek van egy 90 napos, vagy azon túli kinnlevősége és fedezetbiztosítási szerződést köt erre a kintlévőség értékére. Ennek a biztosításnak a fedezete többnyire a kibocsájtott számla engedményezése, ritkábban a cég vagyona.

Az A cég egy folyószámlát nyit a rendszerben és a biztosított követelést – költség és kamatmentesen – beváltja klíringegységre, amivel szabadon rendelkezik. Így lehetősége van arra is, hogy a rendszerben szintén részt vevő B beszállítójának azonnal és teljes egészében „ klíring egységben” kifizesse a tartozásait.

A B cég, akinek szintén kell egy folyószámla a klíringben történő fizetés befogadására, amint a jóváírás megérkezett két lehetőség között választhat: vagy nemzeti valutát kér a rendszertől a klíring egység ellenében, ebben az esetben megfizeti a 90 napos hitelre eső kamat és kezelési költséghányadot, vagy továbbadja az egységet a saját beszállítójának, akit nevezzünk C-nek.

A C cég szintén nyit egy folyószámlát a klíring befogadására és választhat két lehetőség között., és így tovább.

Bármelyik cég, A vagy B vagy C bármikor, amikor pozitív számlaegyenlege van kamatmentesen használhatja a klíring egységet fizetésre bárkinek, aki a rendszerben tag, függetlenül attól, hogy milyen határidős a számla, amellyel fedezte a folyószámla követelését.

A fizetési határidő lejártával a hálózat a megkapja a számla ellenértékét. Abban az esetben, ha a követelés behajthatatlan, akkor az A cég fedezetbiztosító társasága fizet. Bárki bármikor kifizetheti korábban is a kintlévőség ellenértékét, de kamatot nem kérhet érte.

A rendszer jellemzői és előnyei:

A kis- és középvállalkozások a szerződésekben kikötött 90 nap vagy ennél hosszabb fizetési határidők előtt hozzájuthatnak a pénzükhöz, azaz nem kell hitelezniük a nagyoknak.

Így az alvállalkozóik azonnal hozzájuthatnak a pénzükhöz, függetlenül a fővállalkozói szerződésben szereplő fizetési határidőtől. A kisvállalkozói hálózat likvid pénzellátása rendkívül alacsony költséggel megvalósítható.

Van hozzá egy kidolgozott és bevált nyitott forráskódú szoftver, amit bárki szabadon használhat a saját C3 rendszeréhez, ami a kisvállalkozások számára is könnyen megfizethető és elérhető pénzügyi adminisztrációt tesz elérhetővé..

Maga a rendszer teljesen legális, más országokban nem kell hozzá semmiféle állami engedély.

Biztonságos, mert csak 100%-ban biztosított és számítógépesen kezelt számlákat engednek be a rendszerbe.

Az államnak többszörösen is jó ez a rendszer, egyrészt mert rendkívül olcsó eszközökkel tudja a körbe-tartozásból fakadó adófizetési problémákat kezelni, ha elfogadja a klíring egységet adófizetésre is, másrészt pedig azért, mert a rendszer működése által jelentősen csökken a munkanélküliség, nő a gazdaság teljesítő képessége. Uruguayban pl. az állam is elfogadja C3 egységet adófizetésre.

Továbbá mivel a rendszer csak számlás, azaz a számítógépes rendszerben is nyomon követhető forgalmat kezel, ezzel hatékonyan küzd a fekete és szürke gazdaság ellen, ami az állami érdekekkel messzemenőkig azonosul.

; Mindenkinek azonos biztosítási feltételeket kell elfogadni, és kompatibilis informatikai eszközöket kell használni, melynek eredményeképp a helyi gazdaság tud erősödni, kizárva a távolabbi beszállítók konkurenciáját, akik nem részei a helyi rendszernek.

Ma a bankok csak nagy cégek finanszírozására hajlandók és a kis- és középvállalkozásokat nem éri meg számukra kezelni. A C3 rendszer ezt a nagy cégnek nyújtott hitelt továbbítja a kis- és középvállalkozások felé.

További lehetőség a rendszerben, hogy az egész C3 hálózat együtt lép fel szerződéses partnerként a bankkal kapcsolatban, így a bank nem egyenként tárgyal a kisvállalkozókkal. Ez a bank számára is érdekessé teszi az ügyletet és a siker esélye növekszik.

A biztosítási feltételek is sokkal egyszerűbben kezelhetők, mintha minden kisvállalkozás hitelkérelmét egyedileg kellene vizsgálnia a banknak. A kockázatok az egész rendszerre eloszlanak, az egész rendszer stabilitása jelentősen növekszik.

Befejezés és javaslat

Írásunkkal azt igyekeztünk bebizonyítani, hogy egy adott térségben érdemes és célszerű bevezetni a helyi közösségi pénzt, amely tulajdonságaiban más, mint egy globális és/vagy nemzeti pénz, sőt eltér az általánosságban ismert helyi piaci pénztől is, amely elsősorban nem a közösségek érdekét szolgálja.

Javaslatunk egyaránt kiterjed a következő fontosabb elemekre: az önkormányzatok hozzanak létre egy közösségi bankot (vagy hitelintézetet), és vezessenek be egy térségi helyi közösségi pénzt, úgy, hogy a közösségi pénzintézet révén az önkormányzatok legyenek a pénzkibocsájtók, és a régió településein jöjjön létre a közösségi pénzt használók együttműködő közössége.

Ugyanakkor javasoljuk a Bernard Lietaer féle C3 elszámolási rendszer bevezetésének megfontolását is, hiszen ez azonnal ható és jól látható eredményeket hoz a térség gazdasági élénkülésében és gazdasági fejlődésében.

Nemzetközi példák

Napjainkban az 5.000-et is meghaladja a világban azoknak a helyi pénz kezdeményezéseknek a száma, melyek valamilyen pénzhelyettesítő eszközt használnak. Ezek közül néhány jellemző és tanulságos esetet mutatunk be a következőkben, mely segíthet a hatások és a lehetőségek felmérésében.

Németországban 1930-ban egy Hebecker nevű úr, aki egy kis bajor városkában a csőddel küszködő szénbánya tulajdonosa volt, azért, hogy fizetni tudjon a munkásainak, szénnel fizetett Reichsmark helyett. Elismervényt bocsátott ki amit wara-nak hívott amely szénre volt váltható. Ennek a hátoldalán kis négyzetek voltak, pecsétek számára és az elismervény csak akkor maradt érvényes, ha az adott hónap pecsétjét időben beütöttek. Ezt a negatív kamatot akkor a tárolási költségekkel indokoltak. A munkások az élelmiszerért és helyi szolgáltatásokért ezzel a wara-val fizettek. A helyi kereskedőknek nem volt sok választásuk, mint elfogadni a wara-t és meggyőzni az ő szállítóikat is, hogy ők is fogadja el azt. A megoldás igen sikeres volt és lassan kiterjedt szinte egész Németországra, mindaddig, amíg a hatalom közbe nem szólt.

Ausztriában 1932-ben Unterguggenberger úr volt Wörgl városka polgármestere és elhatározta, hogy tesz valamit a korra jellemző 35 %-os munkanélküliség ellen. Meggyőzte a városházát, hogy 14.000 schilling értékben utalványokat bocsássanak ki, amelynek fedezete egy ugyanekkora bankbetét a helyi bankban. Két év múlva Wörgl városa volt az első, amely megvalósította a teljes foglalkoztatottságot, és a kísérlet első éve alatt a munkanélküliség a városban 25%-kal csökkent, miközben Ausztriában 14%-kal növekedett. Ennek nyomán általános lett a vízellátás, az egész várost újra aszfaltozták, a legtöbb ház felújítva, átfestve, az adókat határidő előtt befizettek, a város körüli erdőket újraültették.

Fontos, hogy a fenti eredmények nem abból származtak, hogy a város különböző projekteket indított be, hanem abból, hogy a szereplők azon igyekeztek, hogy a pénzt továbbadjak, ne pedig halmozzák. A Wörgl-i pénz forgási sebessége átlagosan a 14-szerese volt az akkori nemzeti valutának, a Schillingnek. Más szóval ugyanaz a pénzösszeg 14-szer annyi munkát teremtett, aminek meg is volt a hatása. A sikeres modellt persze mások is be kívánták vezetni, de a hatalom végül is közbeszólt és megakadályozta azt.

Brazíliában Curitiba városában 1973-ban Jaime Lerner lett a polgármester, és azonnal a szemétgyűjtés súlyos problémájával kellett szembenéznie. Az 500.000 ember nagyobb része nyomor negyedekben élt, amely annyira túlzsúfolt volt, hogy a szemetes autó nem tudott bejutni. Az összegyűlt szemét vonzotta az egereket, patkányokat, amely aztán magával hozta riasztó mértékben a betegségeket. A megszokott módszer az lett volna, hogy egy jóléti programot indítanak, amely megoldja a problémákat. De Lerner mást tett, mivel kevés gazdag ember volt Curitibaban, és a szükséges pénzeszközök sem álltak rendelkezésre.

Kitalálta, hogy tömegközlekedésre jogosító jegyet ad az embereknek a szétválogatott, és a falvak körül levő konténerekhez elszállított szemétért és a szerves hulladékért, melyet a gazdák használtak trágyázáshoz, élelmiszerre beváltható utalványokat ad. A program igen látványos eredményeket ért el, a falvakat gyerekek tisztították meg, akik hamar megtanulták, hogyan kell szétválogatni a szemetet. Az emberek ki tudtak menni a falvakból a tömegközlekedéssel a központba, ahol munkát tudtak találni. A megnövekedett üzemanyag fogyasztás fedezhető volt a szétválogatott szemét újrahasznosításának bevételéből, melyért fém, papír és üveg iparban működő vállalatok fizettek. De összességében nem növekedett sokkal az üzemanyag felhasználás, mert a szemét összegyűjtését nem kukásautók végezték, azoknak csak a lakosság által összegyűjtött és szétválogatott szemetet kellett elszállítani. Így a szemétszállításnál üzemanyag megtakarítás történt. S akkor még nem is említjük az elért előnyöket, melyek a javuló tisztaságból eredő, csökkenő betegség, illetve a hatékonyabb munkaerő piacból ered.

Curitiba ma egy tiszta, jól prosperáló, önellátó, az egyetlen ma ismert brazil város, amely nem kér pénzt az államtól. Elsőrangú tömegközlekedése van, s a polgármester nagy népszerűségnek örvend, nemrég választották újra. S a legfontosabb, hogy erős közösségi szellem és önérzet jelent meg, amelynek azelőtt semmilyen jelét nem láthattuk. Amit minden politikusnak észre kellene vennie: a szociális támogató programjaik helyettesíthetőek találékonysággal és képzelőerővel, ha a vezető megfelelő. S az ilyen politikus sikeres és újra megválasztják.

Kanadában 1983-ban jöttek létre az első LETS (Local Exchange Trading System) rendszerek, amelyek elsősorban az angolszász világban terjedtek el. Az Egyesült Királyságban több mint450 csoport alakult. A legnagyobb létszámú csoport Ausztráliában, Sidney közelében működik, 1800 tagja van.

A LETS tagjai általában szolgáltatásokat cserélnek egymással: gyermekfelügyelés, takarítás, korrepetálás, kisebb házi javítások. Előfordul, például hogy a rendszerbe egy bevásárló-központ vagy áruházak is bekapcsolódnak és a pénzhelyettesítőket néhány százalékban elfogadják. Ez voltaképpen árengedmény, ami forgalomnövelő, és egyúttal a kereskedők a közösség összetartásához is hozzájárulnak.

A WIR Bank, egy 1934-ben Zürichben Wirtschaftsring – Genossenschaft néven alakult szövetkezet ezen a téren a legjelentősebb kezdeményezés. Tagjai magánszemélyek, kis- és középvállalkozások. Az általa a múlt század elején létrehozott a WIR (CHW) nevet viselő pénzhelyettesítő csak számlapénz formájában létezik és még ma is forgalomban van. A szövetkezet kezdetben két módon bocsátott ki pénzhelyettesítőt: egyrészt a szövetkezet tagjai svájci frankot fizettek be és 5%-kal több pénzhelyettesítőt kaptak, ill. a szövetkezet kamatmentes pénzhelyettesítő hitelt nyújtott. Ez a pénzhelyettesítő-teremtési módszer jelenleg is létezik és iskolapéldája a duális pénzrendszernek, melyben a nemzeti pénz és a helyi pénz szépen megfér egymás mellett. Sőt számos szakértő véleménye szerint ez az egyik titka a svájci gazdaság erejének és stabilitásának is.

A pénzhelyettesítővel a szövetkezet tagjai egymásnak fizetnek, és ez által a bank tevékenysége ösztönzőleg hat a svájci kis- és középvállalatok egymás közötti forgalmára. A forgalom nagyobb részét CHF-ben számolják el, csak annyi WIR-t fogadnak el egymástól, amennyit tovább tudnak adni. Ez a módszer biztosítja, hogy a WIR nem inflálódik gyorsabban, mint a CHF. A WIR forgási sebessége jelentősen meghaladja a CHF-ét.

Banki tevékenysége mellett tagjai számára rendszeresen szervez továbbképzéseket, összejöveteleket, melyek ösztönzik a tagok egymás közti üzleti kapcsolatait.