Guy Dauncey: Összeomlás után
A szivárványgazdaság kialakulása
Guy Dancey, 1988 - After the Crash - The Emergence of the Rainbow Economy
Göncöl kiadó, 2001
Kialakuló tudatunkban és értékeinkben tapasztaljuk ugyan a globalizációt, de gazdasági és politikai cselevéseinkben még mindig nem globálisan élünk. Ez válságunk lényege ma.
Az a gondolat, hogy nemcsak az anyag, de a tudatosság is fejlődik, még meglehetősen új, és különösnek tűnhet, ha az ember anyagi szemléletben nőtt fel. Létezik egy szint, ahol ez nem számít. Ha szeretjük az életet, csak ez számít. Ahhoz, hogy felszámoljuk a rabszolgaságot, nem kellett megértenünk evolúciónk természetét. Csak ösztönös felháborodásra és szívbéli szánalomra volt szükség. És ez érvényes ma is.
A jelenlegi válságunk lényege, hogy a felgyorsult globális fejlődésben nem sikerült sem az egymásra utaltság politikáját kialakítani, sem pedig egységként funkcionálni. Ezt igazolja a történelmi fejlődésünk is. A mezőgazdasági kor hosszú időszakában hitünk szerint Isten által teremtett világban éltünk, ahol a társadalmi berendezkedés állandó és változatlan, kevesen álmodoztak arról, hogy megpróbálják megváltoztatni a világot, egy másfajta életről szóló belső vágyainkat kivetítettük a mennyországra. Lelkileg ez kielégítette azt a vágyat, hogy részei legyünk valami felettünk állónak, egységbe forrasztott minket. A reneszánsz és a reformáció idején a tudomány megszületésével egy olyan emberi szellem jött világra, amely álmaink beteljesülését már itt a földön kereste, kikiáltották a szellem szabadságát. A nyomában következő technikai forradalom és az új társadalmi eszmék kihívást jelentett a fennálló rend ellen. Az intelligencia, a tőke, a kereskedelmi szervezet és a munkástömegek koncentrációja átalakította a világot. Evolúciós szempontból megtanultuk, hogyan szüntessük meg a hiányt az előállítás és a szintézis révén.
Közben azonban meggyengült a természettel való szoros szellemi kapcsolatunk, ami a földművelő korszak előtti törzsi világban még megvolt. A föld birtoklására most már egyének formáltak jogot, az integrált közösségi gazdaság helyett a függés és a hatalom jellemezte ezt a kort. A mezőgazdasági kor végére a gazdagok és szegények kettéválása már természetesnek számított, a világ része volt. Az ipari korban kialakuló szocialista és kapitalista gazdaságfilozófia hasonló alapokon állt: a természetet legyőzendő erőnek tekintik, amit az ember hasznára kell fordítani.
Mai világunkban azok az értékek, amik az ipari kort szolgálták, a vesztünket okozzák: a természettel szembeni uralkodó magatartás, a materializmus és az egyéni nyereség vágya, a kapitalista gazdasági értékekhez való ragaszkodás. Szükség van az egyéni vállalkozó szellemre és az általános társadalmi érdekek figyelembe vételére egyaránt, az "én" és a "mi" összhangjára, hogy kialakulhasson a globálisan is fenntartható fejlődés, a gazdasági igazságosság, a közösségi és környezetvédelmi értékek teret kapjanak.
Ökológiailag még mindig úgy viselkedünk, mintha a Föld végtelen lenne, hatalmas összegek járják körbe a világot nélkülözve bármiféle átfogó politikát, hiányzik belőlünk minden érzék a közös cél iránt, ami közös jövőnket vezérelhetné, a gazdaságot még mindig az egyéni érdek és profit vezérli. Az a tudat és azok az értékek, amik tegnap még minket szolgáltak, ma megsemmisítenek bennünket.
Egy globális átalakulás közepén vagyunk, és már napról napra erősödnek az új remények, új álmok a Föld mint egész tudatossága. Az új értékek lefordítása a gazdaság nyelvére a szivárványgazdaság fogalma
Egy másik szinten viszont a tudatosság és az anyag együttes fejlődésének gondolata mindent megváltoztat. Az anyagról való tudásunkat integrálnunk kell a tudatosságról és lelkiségről valókkal. A változás legfőbb forrása bennünk van, belső tudatunk és gondolataink mozgásában. A tudat többé nem pusztán a gondolataink és érzéseink passzív háttere, hanem aktív energiaforrás, melyen keresztül maga a valóság jön létre. Ahogy a bennünk lévő tudatossággal bánunk, úgy alakítjuk az életünket is. Ha naponta passzív áldozatokként teremtjük magunkat újra, tényleg azokká válunk; ha viszont szép és boldog emberekként teremtjük magunkat újra, azok leszünk. Szabadok vagyunk, hatalmunkban áll választani. Ez azt jelenti, hogy ha tudatunkban egy szenvedő világot hordunk, akkor hozzájárulunk ahhoz, hogy így legyen; ám ha tudatunkban egy olyan világot hordunk, ahol napról napra szilárdabb a béke, több a megértés és a szeretet, akkor az meg is valósul, mivel tudatunk legmélyén szó szerint megteremtjük a valóságot, és így elősegítjük a megvalósulását. Amilyen a gondolkozásunk, olyanok leszünk, és olyan lesz a világunk is. Az természetesen továbbra is gyakorlati, tehát az álmokat tettere kell váltani.