Az egyezményt 1995-ben írták alá a WTO-t létrehozó szerződés részeként.2 A hozzá kapcsolódó tárgyalások a szolgáltatások liberalizációjáról azóta zajlanak. A tagállamoknak egymással szemben 2002 június 30-ig kellett megtenni a liberalizációs követeléseiket, piacnyitási ajánlásaikat pedig 2003 március 31-ig, ezt követően az egyeztető tárgyalások 2005 január 1-ig folytatódnak3. A GATS legfőbb célkitűzése, “hogy a szolgáltatások kereskedelmének egyre magasabb szintű liberalizálása mielőbb megvalósujon”4. A szolgáltatásokat tizenkét kategóriába sorolja5, melyek között több stratégiai, érzékeny területet találhatunk (turizmus, környezetvédelmi szolgáltatások, egészségügyi és szociális szolgáltatások, közlekedés és szállítás, oktatás). Jelentőségét példátlan hatásköre, újszerűsége, és a fenntarthatóság elveivel való szembehelyezkedése adja.
A GATS célja
A GATS célja a szolgáltatások kereskedelmének bővítése és fokozatos liberalizációja6. E cél meggyőződésünk szerint azt a hibás gazdaságfilozófiát tükrözi, melynek középpontjában a megkérdőjelezhetetlen gazdasági növekedés, és a piac mindenek fölé helyezése áll, mint minden jó forrása. A jól-lét minőségi növeléséhez azonban más megközelítés szükséges, mely a fenntarthatóságra, annak ökológiai és szociális elveire, a közösségekre, az önrendelkezésre épül.7 Közhely, de döntéshozóink mégis mindig elfelejtik: nem a jövedelmi szint, a kereset, a GDP a közösség jóllétének meghatározója, mutatója. A Riói Nyilatkozat szerint „A fenntartható fejlődés elérése érdekében a környezetvédelemne a fejlődési folyamat szerves részét kell alkotnia, és nem kezelhető attól elkülönülten.” A kormánynak, országa és állampolgárai érdekében, a lehető legnagyobb belső mozgásteret (szabadságot, függetlenséget) kell megtartania, s nem szabadna önként korlátoznia jövőbeni döntéseit. A GATS egyezmény célja mindezt figyelmen kívül hagyja.
A GATS hatásköre
A GATS - nemzetközi kereskedelempolitikában példátlan - hatáskörét három pillér adja. Egyrészt a GATS minden kormányzati intézkedésre vonatkozik, melyek hatással vannak a szolgáltatások kereskedelmére8, beleértve a törvényeket, rendeleteket, határozatokat. Annak ellenére, hogy nemzeti szintű kormányzatok tárgyaltak róla a GATS kiterjed a „központi, regionális kormányzati vagy helyhatósági, illetve hatósági intézkedések” mindegyikére9. Sőt a GATS a nem kormányzati szervezetekre is kiterjed, amennyiben azok „a központi, regionális kormányzati vagy helyhatóságok, illetve hatóságok által delegált jogosítványok alapján” működnek10.
A második hatáskört szélesítő elv, hogy a GATS a szolgáltatások nyújtásának minden módját11 lefedi, legyen az akár határokon átívelő kereskedelem (1. mód), szolgáltatás külföldön történő igénybevétele (2. mód), kereskedelmi jelenlét (3. mód) vagy akár természetes személyek mozgásával járó szolgáltatásnyújtás (4. mód). Kiemelendő ezek közül a 3. mód, mely a külföldi befektetések védelmét és egyenjogúságát alapozza meg, ezzel emlékeztetve a néhány évvel ezelőtt elbukott Multilaterális Befektetési Megállapodásra (MAI)12. Végül az Egyezmény hatáskörét példátlanná teszi, hogy nem ad biztos kivételt a közszolgáltatások piacosítása alól. A „kormányzati tevékenység során nyújtott szolgáltatások” kivétele ugyanis csak abban az esetben érvényes, ha az adott szolgáltatást „nem üzleti alapon és nem egy vagy több szolgáltatóval versengve” nyújtották13. Ezzel felmerül a veszély, hogy az államok nem tudják teljesíteni a közszolgáltatások biztosítására vonatkozó kötelezettségüket. Az Európai Unió piacnyitási követeléseket fogalmazott meg számos országgal szemben többek között az energiaszektor, a közlekedés, és a vízközművek területén is.14 Az Egyesült Államoktól a felsőoktatási szektora teljes megnyitását követeli.15 Az EU ellentmondásos szerepét mutatja az is, hogy arra törekszik, képezzék a GATS részét az emberi fogyasztási célú vízszolgáltatások is.16 Hazánk 1994-ben többek között a vasúti és közúti közlekedést, az egészségügyi szolgáltatásokat és az oktatási szolgáltatásokat (az általános iskolától a felnőtt képzésig) érintő liberalizációs vállalásokat tett.17 Meggyőződésünk: a közszolgáltatásokka való ilyen felelőtlen játszadozás teljességgel megengedhetetlen.
Visszavonhatatlan vállalás
A GATS rugalmatlansága négy okra vezethető vissza. Az egyik az a hatalmi alku, mely az egyes tárgyalások során tapasztalható, és melynek eredményeként óriási liberalizációs nyomás nehezedik az egyes – legfőképp a kevésbé fejlett – országokra. Az Egyezményt rugalmatlanná teszik a korlátozások meghozatalának megkötései. Korlátozásokat ugyanis csak a liberalizációs vállalások megtételekor lehet hozni18, a későbbiekben nem, ami lehetetlenné teszi a kormányoknak a jövőbeli előre nem látott eseményekre való rugalmas reagálást. Súlyos következményekkel járhat, hogy a GATS csak három év elteltével teszi lehetővé a vállalások visszavonását, és akkor is csak megfelelő ellenértékű kompenzáció esetén19. Például, ha egy állam megnyitotta egészségügyi szektorát, de később visszalépne, csak több év után, és csak egy másik, egyenlő értékű szektor megnyitása árán tehetné! Végül a GATS nem ad lehetőséget arra, hogy az aláíró felek a természeti erőforrások megóvása érdekében korlátozzák a kereskedelmet.20
Lobbiérdekek
Számtalan bizonyíték támasztja alá, hogy a GATS létrejöttében óriási szerepe volt különböző üzleti lobbiszervezeteknek. Az Amerikai Szolgáltató Cégek Koalíciója mintegy négyszáz lobbistája dolgozott a tárgyalások „megfelelő irányba” terelésén. A Pénzügyi Vezetők Csoportjának oroszlánrésze volt a GATS függelékében szereplő pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó megállapodás megkötésében. Végül egyértelműen kimutatható az Európai Szolgáltatói Fórum állásfoglalásainak nyoma az Európai Bizottság tárgyalási pozícióján. Nyilvánosságra került levelek22 egyértelműen bizonyítják, hogy a tárgyalók kapcsolatban állnak az üzleti körökkel, véleményüket figyelembe veszik az ajánlások és követelések megfogalmazásakor, míg a társadalom előtt titokban tartják a fejleményeket. Az állam és az üzleti világ közötti privilegizált együttműködésnek nincs helye egy demokratikus társadalomban.
Sérül az állami önrendelkezés
Az Egyezmény példa nélküli az államok mozgásterének beszűkítése tekintetében is. Az általánosan, minden aláíróra érvényes elvek közül kiemelkedő a külföldi befektetők közötti diszkriminációt tiltó legnagyobb kedvezmény elve23. Ezen elv jelentősen megnehezíti a szolgáltatók kordában tartását, ugyanis amint egy befektető valamilyen kedvezményben részesül, azt az összes többi befektetőre is ki kell terjeszteni. Az Európai Unió piacnyitási követeléseket fogalmazott meg számos országgal szemben többek között az energiaszektor, a közlekedés, és a vízközművek területén is.
Helytelennek tartjuk a fizetések és átutalások korlátozásának tilalmát24, mely lehetetlenné teszi a nemzetközi pénzügyi piacokat megrendszabályozó és a spekulációt visszaszorító ún. Tobinadó bevezetését. Végül szintén minden aláíróra vonatkozó kitétel a belföldi szabályozást érintő pont25, mely értelmében csak olyan minősítési, technikai és engedélyezési előírások hozhatók, melyek nem akadályozzák indokolatlanul a szolgáltatások kereskedelmét. E szabályok rendkívüli módon leszűkítik a nemzetközi ellenállás nélkül meghozható intézkedések körét. A WTO eddigi működése során számos esetben ítélkezett úgy, hogy bizonyos szociális vagy környezetvédelmi szabályok „indokolatlanul akadályozzák” a kereskedelmet.26 Ennek alapján félő, hogy a jövőben a közszolgáltatásokat érintő rendelkezések is „kereskedelemellenesnek” minősülhetnek. Mindemellett a GATS tartalmaz két olyan pontot, melyek akkor lépnek érvénybe, a az adott ország azt kifejezetten megjelöli liberalizációs felaján-lásaiban. Az egyik a nemzeti elbánás elve27, mely értelmében nem tehető semmilyen különbség a hazai és a külföldi szolgáltató között. A másik a piacrajutást szabályozó paszszus28, mely megtilt minden olyan intézkedést, mely a szolgáltatók vagy az ügyletek számát, a tőke összértékét, a foglalkoztatott személyek számát, agy a külföldi tőke összértékét korlátozza, illetőleg hazai tőke bevonását követeli meg. Az önrendelkezés ilyen arányú korlátozása indokolatlan, aggályos és ellentétben áll a fenntarthatóság elveivel.
Veszélyben az önkormányzás
A világ számos országában a GATS rendelkezéseibe ütköző legkülönbözőbb intézkedéseket, legyen azok célja természet vagy fogyasztóvédelem, a helyi kistermelők érdekeinek védelme, vagy akár a helyi lakosság jogainak védelme, legtöbbször nem a nemzeti szintű kormányok hozzák, hanem z önkormányzatok. A GATS tárgyalásain csak a nemzeti kormányok képviselői vesznek részt, és hoznak döntéseket, legtöbbször a helyi szintek megkérdezése, azok érdekeinek figyelembevétele nélkül. Ez teljességgel ellentmond a szubszidiaritás elvének29 és a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának. 30 A decentralizált döntéshozatali rendszer, és egy lokális elemekből álló nemzetgazdaság sokkal inkább alkalmas a helyi igények kielégítésére, a természet, és annak részeként az ember fizikai, szellemi, lelki egészségének megőrzésére. A legtöbb problémára, így a közszolgáltatások biztosításával kapcsolatosakra is, helyi szinten adható a legmegfelelőbb válasz. Az innovatív, állandóan megújulni, a folytonosan változó helyi igényekhez igazodni képes szolgáltatói szerkezet létrejöttének előfeltétele a helyi viszonyok ismerete, valamint a jó kapcsolat a helyi közösségekkel. A helyi döntéshozók alkalmasabbak arra, hogy az ilyen jellegű struktúrák létrejöttét ösztönözzék. Jobban fel tudják becsülni, hogy adott befektetésből hogyan lehet az ökológiailag és szociálisan legoptimálisabb eredményt kihozni. A decentralizált politikai döntéshozatali rendszer teljesen szemben áll a szolgáltatói szektor liberalizálása során az utóbbi években tapasztalt „fűnyíró elvvel” és a GTAS egyezménnyel. Civil szervezetek kezdeményezésére ezért számos önkormányzat utasította el határozat, vagy állásfoglalás formájában a GATS egyezményt31: Ausztriában több mint száz többek között Bécs, Graz), Belgiumban hat (pl. Liège), Franciaországban 218 (pl. Párizs, Dijon), Olaszországban tíz (pl. Ferrara, Genova, Torino), az Egyesült Királyságban 12 (pl. Manchester, Oxford), Ausztráliában több tucat (többek között Melbourne), Kanadában 68 (pl. Vancouver, Winipeg), Új-Zélandon további három. A szubszidiaritás elvének és a lokalizációnak a megvalósulását tovább korlátozza, hogy az EUcsatlakozásunk után a kereskedelempolitikai tárgyalásokat (így a GATS tárgyalásokat is) a mindenkori magyar kormány helyett a Bizottság kereskedelmi főigazgatósága fogja vezetni.32 Ezzel még kevesebb esély marad a helyi érdekek döntésbe való bevonására, a fenntarthatóság megvalósítására.
Fenntarthatóság
A fenti pontokból látszik, hogy számos területen a GATS jelentősen megköti a kormányok kezét. A belföldi szabályozást korlátozó, a piacrajutást szabályozó, a diszkriminációt tiltó rendelkezések, valamint az, hogy a GATS nem biztosít lehetőséget olyan eljárásokra, melyek a természeti erőforrások védelmét célozzák33, ütközhetnek fenntarthatóság érdekében meghozandó intézkedésekkel. A fenntartható fejlődésre való áttérés szükségessé tenné egy új szemléletű állami szabályozási rendszer kidolgozását. Nem a protekcionizmus korát kívánjuk vissza, hanem egy olyan szabályozó, ösztönző környezet megjelenését hiányoljuk, mely arra késztetné a társadalom minden szereplőjét (az állampolgárokat, hivatalokat, vállalkozásokat), hogy felelősséggel viseltessenek környezetük, embertársaik és a jövő nemzedékek iránt. Ehhez számos kereskedelmet és tőkeáramlást korlátozó intézkedés meghozatala lehet szükséges. Nem azért, hogy diszkrimináljunk a szolgáltatók között származásuk alapján, hanem hogy megóvhassuk a szociális biztonságot, a természeti erőforrásokat, hogy biztonságban udhassuk a jövő nemzedékek örökségét.
Emberi jogok
A szolgáltatások, különösen a közszolgáltatások piacosítása hátráltathatja az alapvető jogok megvalósulását34. A özszolgáltatások nyújtásában vállalt kormányzati szerep csökkenése, a vízközművek, az egészségügyi és szociális rendszerek privatizációja és liberalizációja új helyzetet jelent a kormányoknak. A példák azt bizonyítják, hogy piacnyitás után azon szolgáltatási területek, melyek nem jövedelmezőek, gyakran elveszítik széleskörű hozzáférhetőségüket a hátrányos helyzetű rétegek számára. A kormányok kötelessége azonban, hogy biztosítsák az alapvető jogok megvalósulását - így a vízhez való hozzáférés jogát, az ingyenes elemi oktatáshoz való jogot, a középiskolai és felsőoktatásban egyenlő eséllyel való részvétel lehetőségét, az alapvető egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz való jogot stb35. Az egyre növekvő hatalmú és azdasági erejű cégek fenti célok érdekében történő megrendszabályozása azonban akadályokba ütközhet a GATS kitételei alapján.36
Nyilvánosság
A fentieken túl az Egyezménnyel kapcsolatban az egyik legnagyobb probléma, hogy a tárgyalások titokban zajlanak, csekély legitimitással, a lakosság és az érdekvédelmi szervezetek kizárásával, egyedül az zleti lobbit bevonva. Hazánk eddig vonakodott nyilvánosságra hozni a hozzá beérkezett piacnyitási követeléseket és vállalásait, holott Ausztrália, Kanada, Új-Zéland, Norvégia és az Egyesült Államok is már megtette ezt.37 A dokumentumok nyilvánosságra hozatala azért is elengedhetetlen, mert többszörösen is bebizonyosodott, olyan stratégiai jelentőségű közszolgáltatásokat is érintenek, mint többek között az oktatás, a közlekedés, az egészségügy és a vízszolgáltatások. A döntéshozatal és a tervezés kizárólag technokratikus szakapparátusokra bízása nem csak antidemokratikus, nem csak a beleszólás lehetőségét vonja meg, hanem az ilyen úton hozott döntések sok esetben vezetnek fenntarthatatlan eredményre. Éppen ezért kap egyre nagyobb hangsúlyt szerte a világban a részvételi alapú tervezés, döntéshozatal, irányítás és menedzsment. A diszkurzív folyamatok, az érintettek bevonása a közszolgáltatásokkal kapcsolatos alapvető döntéshozatalba jelentősen javíthatja a hatékonyságot, és ezzel együtt igazságosabb és környezetkímélőbb megoldásokra is vezethet.38 A GATS egyezmény e pozitív tendenciákkal gyökeresen ellentétes irányba mutat.
Követeléseink
A tárgyalások felfüggesztését, míg átfogó, stratégiai jellegű fenntarthatósági hatástanulmányok nem készülnek; A közszolgáltatások kiemelését a tárgyalások hatásköréből; A fenntarthatóság elveinek megfelelő szakpolitikai intézkedések meghozatalának lehetővé tételét; Társadalmi párbeszédet minden érintett bevonásával és a fenntarthatóság elveinek figyelembevételével! Az érintettek bevonása a közszolgáltatásokkal kapcsolatos alapvető döntéshozatalba jelentősen javíthatja a hatékonyságot, és ezzel együtt igazságosabb és környezetkímélőbb megoldásokra is vezethet
Szerkesztő, kivitelező: Scheiring Gábor Készítette: A Védegylet alternatív gazdaság és www.vedegylet.hu iroda@vedegylet.hu globalizáció munkacsoportja Budapest, 2004. május Programvezető: Scheiring Gábor