Vass Csaba: Míg élők közt leszel élő...
Hármas könyv a globalizációról
Ökotáj könyvek, 2000
A nagyrégiók működése akkor lehet pénzügyi szempontból zavarmentes, ha létezik egy olyan, a szupranacionális régiók hatalomgazdasági költségvetését kalkuláló és bonyolító intézmény is, amelynek a nemzeti államok felett is van hatalmi jogosítványa. Csak ebben az esetben lehetséges ugyanis az, hogy a különféle csapdarendszerekkel és kifosztási mechanizmusokkal (Ilyen a csereértékrontás, az arra épülő, jól ismert hitelcsapda, a kevéssé elemzett kereskedelmi csapda, valamint a szinte nem is említett privatizációs csapda. ) a szupranacionális uralkodó társadalmak kiépítési és üzemeltetési költségeit fedező elvonások és átcsoportosítások hézagmentesen és megkérdőjelezhetetlenül mehessenek végbe. Az ehhez szükséges jogosítvánnyal a Nemzetközi Valutaalap rendelkezik, amelynek alapító okmánya úgy szól, hogy egy országonként megállapított hitelkvóta után a Valutaalap, illetve a Világbank és leányvállalatai jogosultak a nemzeti költségvetést és a nemzeti valutával való gazdálkodást "javaslatokkal" és "ajánlatokkal" meghatározni.
A monetáris világállam
A fiskális világállam azonban csak arra alkalmas, hogy a szupranacionális költségvetést biztosítsa, arra azonban már nem, hogy a monetáris folyamatokra is hatással legyen. Ezeket a funkciókat a zárt bankközi piacot képező, (Ennek létét az egyik világpénzbank vezető tisztviselője fedte fel az olajdollárok kapcsán. Sampson: Bankárok, Kossuth, 1986.) a tiszta hatalompénzként működő világpénz bankjai nem is engednék át. A nemzetközi valutaárfolyamok és a nemzeti valuták fel-, illetve leértékelésével kapcsolatos döntéseket ez a zárt kört képező világpénz-bankhálózat tartja kezében, s ezzel valójában jegybanki funkciókat lát el globális méretekben, a szupranacionális régiók érdekében. E közös érdekek képviselete természetesen nem zárja ki, hogy amikor csak tehetik, e bankok a saját szupranációjuk érdekeinek megfelelően szorítsanak háttérbe más szupranációkat.