Vass Csaba: Míg élők közt leszel élő...
Hármas könyv a globalizációról
Ökotáj könyvek, 2000
Hely híján nem sorolhatjuk tovább a nemlegitim hatalmakat. Ezért velük kapcsolatban először arra hívjuk fel a figyelmet, hogy bár a modern nemzeti társadalmak hatalomszervezési törekvései között is szerepeltek olyan erőszakszervezetek, amelyek a globalizációs nemlegitim hatalmak előzményeinek tekinthetők, a nem fizikai erőszakszervezetek hatalmi intézményrendszerré történő szervezése és egységes világtársadalmi céloknak alávetett hatalmi működtetése azonban a globalizáció sajátossága.
Másodszor arra utalunk, hogy ezek az erőszakszervezetek mind az emberi azonosságnak, mind a társadalmi valóságnak olyan mélyszerkezeteibe hatolnak le, amelyekig ez idáig egyetlen hatalomnak sem sikerült. E mélyszerkezetek képezik viszont az ember és a társadalom alapvető sajátosságait, így az azokban való önkényes alakítgatás éppen embervoltunk milyenségében idézhet elő senki által sem kívánható változásokat.
Harmadszor pedig - bár ennek a megállapításnak a jelentősége messze elmarad az előző kettőétől - azt jelezzük, hogy a monetáris erőszakra, értelmezési erőszakra és azonosságmeghatározási erőszakra épített hatalmak kettős - modern és globalizációs - értelemben sem legitim intézmények. A nemfizikai erőszakszervezetek nem legitimek a modernizáció értelmében, mert a bankok, befektetési alapok, világpénztőzsdék, világtévék, világmozik, világreklámozók, pártépítési szakértők, családi és baráti közösségeket felváltó csoportosulás-szervezők és az azonosságmeghatározás különböző mechanistái közül egyetlen egynek sem kellett a választópolgárok ítéletére bíznia önmagát. Ezeknek a hatalmaknak a birtokosait és mechanistáit senki sem választotta, s biztosan állítható, hogy nem is választaná meg a sorsát eldöntő határozatok meghozatalára. Globalizációs értelemben nemlegitimmé attól váltak ezek az erőszakszervezetek, hogy a legitimációs viszonyt megfordították. A klasszikus modernizációban a legitimáció alapkérdései azok voltak, hogy hogyan lehet a választópolgároknak hihető ígéreteket tenni a választások előtt, illetve hogy a választások után hogyan lehet a választópolgárokkal elfogadtatni az ígéretek és a valóság eltérését. A globalizációs erőszakszervezetek mindezeket a kérdéseket egyszerűen félresöprik: már nem foglalkoznak sem a hihető ígéretek megkonstruálásával, sem az eltérések elfogadtatásával. Ehelyett, mint azt az iméntiekben vázoltuk, egyfelől az ígéretekhez igazítják a ténylegessel ellentétes nyilvános értelmi valóságot, másfelől a választópolgárok szociális karakterét, azonosságát építik át újra meg újra, úgy, hogy azok a maguk véleményeként vallják: a teljesületlen ígéretek és a diktált értelmi valóság kényszerazonosságuknak való, annak éppen megfelel.
A nemlegitim világállam
A nemlegitim hatalmak önmagukban befejezetlenek, s bár valóságdiktátumok felépítésére és kényszerazonosságok diktálására szervezkednek, e tevékenységük mind ez ideig nem - s remélhetőleg ezután sem - teljesen sikeres. Vannak még, akiket e valóság- és azonosság- termelő hatalmak nem tudtak beszippantani, még őrzik autonómiájukat és szuverenitásukat. A mindenki feletti hatalommal rendelkező intézmények szervezése évezredek óta hőn óhajtott vágya a birodalomépítőknek. Sokszor sikerült is eljutniuk az addig ismert világot dirigáló állami építményig; de mind ez ideig hiányoztak azok az erőszakszervezeteik, amelyek az emberi és társadalmi mélystruktúrák feletti ellenőrzést biztosították volna számukra. Az eddig felsoroltakkal ez mára már készen áll, rendelkezhetnek vele. De nemcsak az eddigi birodalmi fizikai hatalmak, hanem a globalizációs nemlegitim hatalmak is, ellenkező kiegészítésre szorulnak: állami hatókörrel rendelkező jogosítványokra van szükségük. Állami típusú jogosítványok és garanciák nélkül ugyanis ezek a nemlegitim hatalmak, bárha mérhetetlenül erősek, nem rendelkeznének azzal az erővel, amellyel fel tudnák nyitni a nemzeti államok szuverenitásvédő hatalmát - ez a nyitott társadalom globalizációs értelme.
A világállam felsorolt intézményei, beleértve azokat is, amelyeket nemzetközi egyezmények hagytak jóvá, nem rendelkeznek világállami felhatalmazásokkal. Ezek valójában nemzeti, és főként nemzetközi jóváhagyás nélkül, s az alapító okmányaikban meghatározottakkal ellentétesen látják el a globalizációs világtársadalom érdekeit érvényesítő világállami funkciókat. Ennek következtében, akárcsak a nemlegitim hatalmak, a világállam ezen intézményei is illegitimek. Ezeket sem választották, s mint működésük jelzésszerű felvázolásából látható volt, a nemlegitim hatalmi intézményekhez hasonlóan globalizációs módon megfordítják a legitimáció irányát: nem elfogadtatják magukat, hanem alávetetteiket alakítják olyanná, hogy ne tehessenek mást, mint hogy elfogadják a szupranacionális diktátumokat.
Mindezek következtében egyfelől az emberi jogok elveszítették relevanciájukat, s a szupranacionális uralkodó csoportok érdekeit leplező-szolgáló jogosítványokká soványodtak, másfelől a demokráciáról is kiderült, hogy az a globalizáció korában - a szabadversenyes piachoz hasonlóan - csak félrevezető szólam, amely arra szolgál, hogy a globalizációs világtársadalom diktatórikus voltát elfedje a beavatatlanok elől.
Vass Csaba: Míg élők közt leszel élő...