Fokoláre mozgalom

A vállalkozó, cégvezető elkötelezi magát, hogy szabad akaratából a tulajdonában lévő cég nyereségét három részre osztja:

– hogy ezzel segítse a súlyos anyagi nehézségekkel küzdő embereket, kezdve azokon, akik a projektet animáló lelkiséget élik

– hogy segítse a képzést, mely kialakítja és fenntartja az „adás kultúráját”, mely nélkül nem lehet megvalósítani a közösségi gazdaságot

– hogy segítse vállalkozása fejlesztését

A pénzügy és a gazdaság világá­nak globalizációja által egyrészt új perspektívák nyílnak, más­részt viszont egy olyan fejlődési modell nyer egyre nagyobb teret, amely a szegények és gazdagok között elmélyíti a különbséget. Ez a különbség végigkíséri az egész emberi történelmet, melyre sokan és sokféle­képpen próbáltak megoldást találni. Ennek elemzésébe nem tudunk be­lemélyedni, de szeretnénk felvázolni azt, hogy erre a világméretű problé­mára hogyan válaszolt Chiara Lubich a „közösségi gazdaság” tervével 1991-ben, amikor São Paulóban járt.

Ott saját szemével látta a szegény­negyedekben élő nép rendkívüli nyo­morát, és többek között ezt mondta:

„A birtoklás kultúráján alapuló fo­gyasztói gazdasággal ellentétben áll a közösségi gazdaság, az adás gazdasága. Nehezen megvalósítható, hősies elképze­lésnek tűnhet. De mégsem az, mert az Isten képére teremtett ember a szeretet­ben, az adásban találja meg saját meg­valósulását. Létezésének legmélyéből fakad ez a késztetés, akár hívő, akár nem. Ez a megállapítás az alapja a közösségi gazdaság világméretű elterje­désébe vetett reményünknek, melyet a tapasztalataink is alátámasztanak.”

Az elmúlt huszonöt évben sok ren­dezvény, konferencia és tanácskozás zajlott több országban is a „közösségi gazdaság” témában, mert aktualitá­sából semmit sem veszített, sőt egyre időszerűbb. Legutóbb Horvátország­ban, Kőrösön (Križevciben) került sor ilyen tanácskozásra. Többek között Luigino Bruni a Milano-Bicocca Egyetem oktatója és a közösségi gazdaság szakértője, valamint Anouk Grevin Nantes-i egyetemi oktató arra a kérdésre válaszoltak, hogy „Mi a közösségi gazdaság ma, hol tartunk és mi a jövője?” Néhány gondolat az elhangzottakból:

„Ahhoz, hogy megértsük, mi is ez, vissza kell térnünk a gyökerekhez, 1991-be, amikor létrejött” – emlékez­tetett Bruni professzor, és kiemelte São Paulo három sajátosságát: a várost övező töviskoszorút (a nyomornegye­dekre gondolt), a szegényeket és a vállalkozókat. „Sőt még régebbre kell visszamennünk – mondta –, egészen 1943-ig, amikor a karizma megszüle­tett. Chiara Lubich és társnői az első fokolárban vendégül látták a szegénye­ket, és a lehető legszebben terítettek meg nekik. Az asztal körül úgy ültek, hogy egy fokolarina, egy szegény, egy fokolarina, egy szegény. Ez az első kép a közösségi gazdaságról, ebben a képben a szegény egy asztalnál ül a többiekkel, és ez az igazi testvériség.”

A jövő kihívásaiból hármat emelt ki Anouk Grevin: „Fontos, hogy adjuk, újra és újra adjuk mindenkinek az egység karizmáját.” Majd hozzáfűzte: „A szegények ma a fiatalok, akik nem találnak munkát.” Továbbá: „Nagyon fontos, hogy másokkal is együttmű­ködjünk, mert Isten a közösségi gazda­ság kezébe az egység karizmáját adta.”

Végezetül aláhúzta, hogy „a történelmi változásokat mindig a kisebbség, a kicsi, de motivált csoportok hajtot­ták végre, így a közösségi gazdaság is, amely egy kis csoport, meg tudja változtatni a világot.”

Többször elhangzott, hogy a közös­ségi gazdaság nem csak „egy tevé­kenység”, hanem „egy folyamat” is. Ez a tanácskozás is „egy folyamat” volt: napról napra épülő közösség közöttünk. Reggelente a „vállalkozók dobókockájával” kezdtünk, a kocka hat oldalán lévő mottók közül azt éltük, amit aznap dobtunk.

Az egyik magyar résztvevő, Fenyvesi Tamás harmadéves mérnökinfor­matikus hallgató azért akart ebben a „folyamatban” részt venni, mert céga­lapításon gondolkodik. „Arra gondol­tam – mondta –, hogy itt Križevciben tanulhatok a tapasztalt cégvezetőktől.” Tamás külön örült, hogy a résztve­vők között voltak magyarul beszélők is. Egy helyi vállalkozónál aludt, ott pedig közelebbről megismerhette az életüket. Amit a találkozóról hazaho­zott: „Korábban is megpróbáltam egy kis létszámú kollégiumban mindenkit bevonni egy-egy fontosabb döntés­be, most megerősítést kaptam, hogy fontos meghallgatnom a másikat, időt szánnom a személyes beszélgetésekre. Nem arról szólt ez a találkozó, hogy hogyan vállalkozzam konkrétan, inkább arról, hogy megismertem a közösségi gazdaság alapvető pilléreit, amiről most hallottam először. Azért tetszett, mert ez jó alternatívája lehet annak, hogy a pénz és a hatalom kísértését el tudjuk kerülni, alapvető­en más célt ad a vállalkozói létemnek, ez egy másik hivatás. Konkrétan azt jelenti számomra, hogy a majdani profitom nem a saját jólétemet, jakuz­zimat szolgálja, hanem a megosztás által a szegényeket.”

http://www.fokolare.hu/tarsadalom/kozossegi-gazdasag