Adva van egy vállalkozó (mondjuk gyáros), aki mind az induló tőkét (az épületek, gépek, stb.biztosításához), mind a forgótőkét (az anyag, energia, bér stb. időről időre való biztosításához) hitelből fedezi, amiért a hitelnyújtónak kamatot kell fizetnie). A vállalkozó a gyárában elkészült termékeket eladja, a befolyó árból fedezi a költségeit és az adót, ami marad, az a haszon (profit). A haszonból kifizeti a hitelnyújtónak a kamatot, és ami marad, az a vállalkozói nyereség. Ez a (kamatot nem tartalmazó) vállalkozói nyereség az az összeg, amellyel a vevők (a piac) elismerik a vállalkozó teljesítményét, tehát éppúgy teljesítmény-ellenérték mint a munkabér. Ezért a bérmunkásokat és a vállalkozókat egyaránt munkából élőknek kell tekintenünk. Ennek megfelelően egy természetes gazdaságnak, amelyben nincs kizsákmányolás, a vállalkozói nyereség is - mint munkával szerzett jövedelem - jogosult eleme. Ezzel szemben a kamat forrása nem a kamatot élvező teljesítménye, hanem az a hatalmi-gazdasági rendszer, amely lehetővé teszi, hogy a személyes szükséglet fölötti vagyonok tulajdonosai teljesítmény teljesítmény nélkül részesüljenek jövedelemben, mégpedig nyilvánvalóan a munkából élők róvására. A kamat forrása tehát a nem tőkéseknek a tőkések általi kizsákmányolása.
Forrás:
Síklaky István: Létbiztonság és harmónia - Egy zöld fordulat programja - A pénzuralmi rendszer alternatívája
Éghajlat könyvkiadó, Budapest, 2003.