Takács Péter: Gondolatok a spirituális gazdaságról
- Az organikus gazdaság 2010
Ahhoz hogy a következőkben használt fogalmakat jól meg lehessen érteni, elıször azt szeretném megmagyarázni, hogy mit is értek organikus szemlélet alatt. Az organikus szemlélet alapja természetesen az ember és az ember mőködése, de nem abban a formában, ahogyan a hétköznapokban megszoktuk, ugyanis nem a külsőségekben megismerhetı jegyek alapján tekintünk rá, ahogyan azt ma mondjuk az anatómia vagy a fiziológia teszi. Az organikus szemlélet az ember belső szférájába úgy néz bele, azt a spirituális szemléletmódot használja, hogy megismeri, ahogyan ebben az organizmusban az egyes dolgok bensőleg átélhetık és átérzi a dolgok mőködésének lényegét, esszenciáját, a folyamatokban rejlı minőségeket. Ez a szemlélet úgy tekint az egyes szervekre, pl. a tüdőre, a szívre, és a többire, mint amelyek a maguk fizikai alakjában és fiziológia folyamataiban csak valami külső kifejeződései, külső megnyilatkozásai valaminek, ami spirituális, ami teljes mértékben összefügg a kozmosszal. Ezt a tudást, ezt az ismeretet persze csak úgy szerezhetjük meg, hogy ha átéljük azt, hogy az ember összenőtt a kozmosszal és a bennünk élő lelki-szellemi nem a sajátunk, hanem egy olyan áramlás, amit a kozmosz belénk, emberekbe sugároz.
Ugyanakkor fontos látni azt is, hogy ez a szemlélet nem egy új gazdasági modell, hanem a gazdasági és pénzügyi folyamatok - szellemi vagy spirituális úton létrejött - imaginatív ősképe. Ennek belátása azért különösen fontos a mai ember számára, mert mi többnyire az intellektuális és modellszerő gondolkodásból levezethetı ábrákkal, képekkel szeretünk inkább dolgozni, amely a spirituális vagy érzékfeletti valóságot csak a modellen kívüli paraméterként tudja kezelni. Ezzel szemben az imaginációban ez is benne rejlik, ezért aztán egy ilyen imaginatív kép egy esszenciája lesz annak, hogy egy egészségesen szervezett gazdaságban milyen folyamatok és milyen szervezetek mőködnek és azok hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Olyan kép ez, mint a növények Goethe által megismert ısképe, ami em egy létezı növény képe, hanem minden létezı növény mőködésének esszenciája.
Goethe nagyon sok virágon vagy növényen újra meg újra megfigyelte a lezajló folyamatokat és az idő múlásával, meditatív állapotban, mint egy belső kép, megjelent benne a növény fejlődésének összes törvényszerűsége. Akkor ı ezt a benne megjelent képet ősnövénynek nevezte el. Azzal az egyéni munkával, amit Goethe csinált, képessé vált arra, hogy egy belső szemmel gyakorlatilag érzékfeletti dolgokat is lásson. Nekünk is ugyanezt kellene csinálnunk a társadalomtudományokban. Az lenne a feladatunk, hogy a külső világban megtörténő eseményeket olyan módon érzékeljük magunkban, hogy ezeknek az eseményeknek a hatására bennünk egy belső kép alakuljon ki. És ha mi is képessé válunk a szociális formákról magunkban egy belső imaginatív képet kialakítani, akkor megérthetjük a társadalmi és gazdasági életnek az intellektuális gondolkodás számára meg nem mutatkozó belső folyamatait és működést, az egészséges gazdasági rendszer működésének alapelveit, törvényszerűségeit. Ez pedig, abban az esetben, ha helyesen csináljuk, pontosan az ellentéte annak, ami az oly előszeretettel gyártott ideológiák esetében történik. Ekkor ugyanis az ember intellektuálisan kigondolt és elsősorban az anyagi, fizikai világ törvényszerűségeire alapozott elméleteket próbál meg az élı valóságra rákényszeríteni. Viszont, ha az ember képes ezen a fenn leírt spirituális megismerési úton haladva felismert működési törvényszerűségeket helyesen megfogalmazni, akkor maga is képessé válik sokféle és egészséges társadalmi és gazdasági formák létrehozatalára. Olyanokra, melyek egymástól ugyan különbözik, de mégis mind valóságosak és igazak. Ebben az esetben megtörténhet az, amit Goethe - amikor a növény megfigyeléseket csinálta - így írt le: „ha képes vagyok megtalálni az ősnövényt, akkor képessé válok arra is, hogy olyan növényeket teremtsek, amilyen növények eddig még nem léteztek, és ezek a növények mégis valóságos növények lesznek vagy valósággá válhatnak”.
Most egy olyan korban élünk, amikor minden közösségnek önmagának kell felismernie azt, hogy az a forma, amit létrehozott az ı számára helyes-e vagy sem. Ma ebben az értelemben mindenkinek beavatottnak kell lennie, mert ma már nincsenek többé guruk, nincsen szellemi elit, akik megmondják, hogy ennek így vagy úgy kell lennie. Ebben a helyzetben pedig tudjuk és érezzük azt is, hogy a jövıben egészen új társadalmi és gazdasági formákat kell létrehoznunk a világban. Ezért a jövőben a közösség minden egyes tagjának kell beavatottá válni szociális értelemben. Ebben a folyamatban segíthet ez az imaginatív őskép, ami az alapja lehet ennek a teremtésnek, miközben teljes szabadságot biztosít nekünk abban, amit nekünk embereknek kell a közeljövőben megtennünk. Tehát az, amit a következőkben röviden bemutatok, semmi esetre sem a modellje a jövı egészséges gazdaságának, csak az alapja, egy összefoglalója az intellektuális gondolkodás számára meg nem mutatkozó belső folyamatoknak és mőködésnek.