Takács Péter: Gondolatok a spirituális gazdaságról
- Az organikus gazdaság 2010
Eddig munkáim alapján mélységesen meg vagyok győződve arról, hogy a jövőben csak egy olyan társadalmi forma lesz képes arra, hogy az emberiség, a természet és a kozmosz egészséges együttélését biztosítsa, mely megfelel a társadalom spirituális ősképének. Ez pedig a következő három alapelv egyidejű megvalósítását kívánja: szabad szellemi élet, egyenlőségen alapuló jogi és közösségi élet, és testvériségen alapuló gazdasági tevékenység.
Ez egy olyan hármas tagozódású szociális forma ősképe, amely mint a társadalmi berendezkedés lehetséges alternatívája viszonylag új, annak ellenére, hogy a hozzá tartozó minőségeket már 1789 óta ismerjük. Ugyanis a francia forradalom idején hangzott fel először a hármas jelszó: „szabadság, egyenlőség, testvériség”, ez pedig egy olyan spirituális őskép megfogalmazása, ami az egészséges – és így három részből álló – társadalmi berendezkedéstől megkívánt minőségeket tartalmazza. Sajnos a múlt század elejének néhány sikertelen próbálkozásától eltekintve, a mai napig nem tudjuk, hogy hogyan kell ezt a három minőséget megfelelő módon úgy összekötni az emberrel és az emberi közösségekkel, hogy abból valóban egészséges szociális formák alakulhassanak ki. Pedig ha jól végiggondoljuk, akkor szinte magától adódik, hogy a szabadság minőségéből kell az ember és közösségei szellemi életének táplálkoznia, és olyannak kell lennie, hogy mindenki, aki részt vesz benne, az szabadnak érezze magát és szabadon gondolkodhasson. Ez persze azt is jelenti, hogy mindenhol ahol az emberek a saját egyéni képességüket akarják más emberek javára termékennyé tenni, ott a gondolkodás és az ellenvélemények korlátozása és hatalom minden módja és formája a képességek kibontakoztatását fogja rontani és ezáltal a szellemi élet gyengüléséhez fog vezetni.
Hasonlóképpen egyértelműen adódik, hogy az egyenlőség minıségéből kell az embereknek az egymás iránti jogok és kötelességek szabályozását megoldani. Ez azt jelenti, hogy egy emberi közösségben a jogokban, a kötelességekben és az információhoz való jogban is mindenki egyenlő. Miután így a jogi szférában minden ember egyenlő, ezért minden olyan törekvés, amellyel a hatalomból fakadó egyenlőtlenséget, diszkriminációt vagy előjogokat valósítanak meg, vagy akarnak bevezetni, az károsítja a szociális szféra fejlődését. Végül a testvériség minőségéből kell a gazdasági szférát berendezni, ami azt jelenti, hogy a gazdaságban megtermelt áruknak és szolgáltatásoknak a másik ember valódi és reális igényeit kell kielégíteniük. Ez a minőség, amit akkor testvériségnek neveztek, más szavakkal megfogalmazva azt jelenti, hogy nem származhat hasznom olyan dolgokból, amiből másnak kára származik. Egyébként annak a kérdésnek vagy problémának, amit a gazdasági szféra megold, mindig a másik emberrel, az igényeivel kell kapcsolatosnak lennie. Minden olyan esetben, amikor a gazdaságban a többi ember iránti érdeklődés helyébe a saját haszon lesése lép, a gazdasági szféra egészségét károsítjuk meg. Ez pedig egy olyan társadalom képét mutatja, amelynek nincs uralkodó központja, ahol nincs jelen egy koordináló állam, és természetesen nincs egy felülre helyezett uralkodó, szellemi elit sem. Ebben egy olyan társadalomról van szó, amelyben három, relatív autonóm működési terület kölcsönösen egymással együttmőködve tartja fenn az egyensúlyt:
egy önmagát fenntartó és irányító szellemi élet, amely mindenhol, ahol az emberek azért dolgoznak együtt, hogy szellemi képességeiket a társadalom és a többi ember számára gyümölcsöztessék, és amelynek meg kell teremtenie a körülményeket ahhoz, hogy ezeket a képességeket a lehető legproduktívabban kibontakoztathassák;
egy önmagát fenntartó és irányító, de minden szavazóképes polgár által elfogadott jogélet, ami mindenütt megjelenik, ahol az emberek egymással megbeszéléseket, megállapodásokat, játékszabályokat, vagy törvényeket alkotnak, illetőleg szegnek meg, legyen szó akár az együttes szellemi munka megszervezéséről, a társadalmi együttélés formáiról vagy a gazdasági élet működésének szabályozásáról,
egy önmagát fenntartó és irányító gazdasági élet, aminek csak a gyártással, az áruforgalommal és az értékesítéssel van dolga, és a feladata abból áll, hogy kielégítse az emberek igényeit;
Ennek az új szociális formának viszont van még néhány figyelemre méltó tulajdonsága. Egyfelől olyan egyszerű, hogy minden ember könnyen, nehézségek nélkül meg tudja érteni, másfelől az embereknek teljesen szabad kezet enged. Az a kép, amit most röviden felrajzoltam róla, teljesen összhangban van a tudatossá és szabaddá váló emberrel és annak törekvéseivel. Mint az ősképek általában, ez sem rögzít semmiféle normatívákat, nem ad programokat, vagy mindenhol használható struktúrákat és nem sorolja fel a tennivalókat. Mindössze annyit hoz a mai emberek tudomására, hogy egy egészségesen működő társadalmi formának milyen követelményei vannak és a XXI. században már nem lehet akárhogyan cselekedni. Ma minden tettünknek jól meghatározható és mindenki által megismerhető következménye van. Egyszerűbben fogalmazva: a régi gondolkodás szerinti hierarchikus hatalmi modell helyébe, mely a hatalomban lévő személyek egyéni hatalmi élményére épült, egy olyan új tudatosság fog a közeli jövőben az emberekben kialakulni, amelyből kibontakozó társadalmi és szociális formák az önszervező és szabad közösségek önkéntes társulására és az emberek szabadságélményére épülnek.
Forrás: http://www.metaelmelet.hu/pdfek/Takats_Peter_Spiritualis_gazdasag.pdf