A napjainkban is szinte észrevétlenül zajló tudati fejlődés következtében a közeli jövőben egy új morális képesség fog az emberekben kialakulni. Ennek segítségével az emberek képessé válnak közösségeiken belül olyan cselekedetek végrehajtására, melyek az ő egyéni meglátásaik szerint helyesek és szükségesek, de közben a többi embert nem károsítják, annak szabadságát nem korlátozzák. Ezért határozottan állítom, hogy bármennyire is utópisztikusnak tűnik, egy az emberből fakadó és egészségesen kialakított társadalomban és az abban gyökerező gazdasági életben a jövőben lehetőség lesz arra, hogy az ember gondolatait, érzéseit és akaratát oly módon alakítsa át, hogy ezáltal újfajta szociális képessége alakuljon ki. Ez az új képessége pedig alkalmassá teszi a gazdasági élet következőkben leírt módon való működtetésére.
Ha a gazdaságot meg akarjuk gyógyítani, ha beteg folyamatain változtatni akarunk - márpedig a jövıben csak ez az egyetlen alternatíva áll elıttünk -, akkor ez csak úgy fog sikerülni, ha képesek leszünk újfajta gazdasági társulások, asszociációk megalakítására. Ezek a jövőben megalakuló társulások a gazdasági élet olyan új közösségeivé válnak majd, amelyek megfelelnek az elkövetkezı idők igényeinek és a gazdaság spirituális ősképének. Ezáltal egy olyan fejlődés alapjai, kiindulópontjai ehetnek, amely visszavezeti a gazdasági életet annak eredeti feladatához: a reális, emberi igények kielégítéséhez, és mindezt olyan módon, hogy az emberek közösen, együttesen vállalnak felelősséget az igények kielégítéséhez szükséges valamennyi folyamatért.
Itt olyan, a jövőbeli emberi tudatossági szint követelményeinek is megfelelő kis Társulásokról, asszociációkról van szó, akik közösen üzemeltetnek egy adott termék előállításához szükséges üzemet illetve közösen szállítanak az általuk megtermelt áruból a közösséghez tartozó boltoknak. Maga a közösség így a termelők és a kereskedők mellett kiegészül azokkal a vevőkkel is, akik ebben a régióban rendszeresen vásárolnak ezekből a termékekből, ill. a közösséghez tartozó boltokban vásárolnak. A közösség találkozói és a közösség tagjainak mindennapos beszélgetései során a vevők elmondják igényeiket a minőség, mennyiség és választék kérdéseiről, amit a kereskedők és gyártók meghallgatnak, és ezáltal hamarosan kialakul az a fajta önkéntes együttműködés, aminek alapján a termelő számára megfelelő információ áll a rendelkezésre termelésének alakításához, a kereskedő számára pedig elegendő információ áll rendelkezésre az igényekre és a készletekre vonatkozóan. Ez a forma a vevő számára pedig átlátható és kontrolálható folyamatokból származó áru leszállítását teszi lehetővé.
Maga a folyamat aztán elvezethet oda, hogy a vevő, felismerve az igény kielégítéséhez szükséges folyamatokat, adott esetben csökkentheti vagy akár teljesen lemondhatja igényét. Mindezt azért, mert tudatossá válva úgy dönt, hogy bizonyos folyamatokat nem akar táplálni, például nem akar feleslegesen energiát elhasználni és/vagy értelmetlen szállítással nem akarja a környezetet szennyezni. A kereskednek ebben a rendszerben az a feladata, hogy összhangot, valamint megfelelő kommunikációs lehetőséget biztosítson a vevő és a termelő között. Ezzel az információk szabad áramlását hozza létre, illetve az igény és az ajánlat közötti eltérést csökkenti. Minél több információt tud adni az egyik fél a másiknak problémáiról, gondjairól és terveiről, annál jobb lesz az együttműködés. Természetesen az ilyen közösségi formához az is hozzátartozik, hogy ha az egyik bajban van, akkor a másik megpróbál segíteni rajta. Mert minden egyeztetés ellenére történhetnek váratlan események. Az ily módon a társulásaihoz tartozó fogyasztók felismerik, hogy az igények kielégítésének szabadsága a termelésben való felelősségvállalással jár együtt, amint az ember bizonyos igény kielégítéséhez szükséges termék vagy szolgáltatás megvásárlását határozza el.
Ha a termelők, kereskedők és a felhasználók között az új tudatosságnak megfelelő közösségi formák kialakulnak, akkor ez pozitív hatással lesz az árakra is. Az örökös ellentét, hogy a vevő mindig olcsón akar vásárolni, a termelő pedig mindig drágán eladni, feloldódik. A társulások tagjaiban a folyamatok közeli ismerete olyan belátást hoz létre, ami a két, eddig elválasztott világ közeledését fogja hozni. Ha ugyanis a vevők megismerik a termelési folyamatokat és a termelőt is, akkor már nem egy névtelen termékkel állnak szemben, hanem megtanulják értékelni az embert is, aki előállította azt. Ez pedig esetenként azt is hozhatja, hogy a tudatos vevő hajlandó többet fizetni, mint amennyit korábban az áru értéke alapján fizetett volna. A termelő azonos módon megtudja, hogy munkája értelmes volt-e, és eszerint alakíthatja terveit.
A társulásoknak igen fontos feladatuk lesz a munkatársaknak kifizetett jövedelem meghatározásában is. Ugyanis a jövedelmeknek mindig valamilyen viszonyban, valamilyen arányban kell állniuk az egész körfolyamatban áramló pénz mennyiségével. Amiből az is következik, hogy egy vállalkozás egyedül igazán nem is tudná meghatározni, hogy milyen jövedelem szinteket állítson be. Ezért – a központi akarat és hatalom hiányában – a megfelelő és egészséges jövedelemszintek beállításához társulásokra, asszociációkra és az abban zajló kommunikációra van szükség.
A társulások léte szorosan összefügg a tulajdonjog kérdésével is. Ugyanis ha spirituálisan tekintünk a gazdaságra, akkor egy vállalkozást úgy kell látnunk, mint a kozmosz részét, a globális és az egész világegyetemet magába foglaló termelési egység egy kis darabját. Ebből pedig két dolog is következik, az egyik az, hogy egy vállalkozás, mint a kozmosz és a világegyetem egy kis része, nem lehet sem magán,sem pedig állami tulajdonban, miként nem lehetnek magán tulajdonban a termelő eszközök sem. Ezeknek a jövőben csak egyfajta közösségi tulajdona képzelhető el, és valószínűleg ezek a társulások fognak, mint tulajdonosok megjelenni és működni. Ez egyébként nem is olyan földtől elrugaszkodott és lehetetlen ötlet, mint azt sokan elsőre gondolják, különösen azok, akik a szocialista és kommunista idők közösségi tulajdonával kapcsolatban szereztek rossz tapasztalatokat. Ez a jövőbeli közösségi tulajdon, mint a társulások által gyakorolt tulajdonjog, ugyanis egészen más. Persze azért ma is ismerünk ehhez hasonló és jól működő tulajdoni formákat, mert pl. Németországban működik egy Treuhand rendszer, ami a jövőbeli asszociatív tulajdoni formákhoz ma a legjobban hasonlít. Ez egy olyan szervezet, amelyikben megbízunk, és amikor átadjuk a vagyonunkat neki, azért, hogy attól kezdve ő kezelje, akkor ő úgy funkcionál, mintha ő lenne a tulajdonosa ennek az üzemnek. De természetesen nem adhatja el, vagy nem örökölheti, hanem csak folyamatosan arról gondoskodik, hogy azt működtesse. Feladata, hogy ha az, akire rábízta, aki eddig „használta” az üzemet és ezt már nem akarja tovább csinálni, akkor keressen egy másik használót, aki majd tovább fogja üzemelteti.
A másik dolog, amivel a társulások léte szorosan összefügg az, hogy a nagy globális, sőt az egész kozmoszt is magába foglaló rendszer megismerése egy kis rész, egy vállalkozás számára komoly nehézségekbe ütközik. Ezért ebben a teljesen globalizálódott gazdaságban, ami a jövőben még fokozottabban így lesz, a társulások azért is nélkülözhetetlenek lesznek, hogy az ott kapott információk alapján a vállalkozások el tudják magukat helyezni a világgazdaságban. Teljesen hasonló a helyzet a spirituális gazdaságban a termőfölddel is, ugyanis ennek sem lehet egyetlen ember a tulajdonosa. Ezt a szabályt egyébként az emberek már régóta ismerik, elég csak a földtulajdon és használat ősi törvényeire gondolni. A jövőben ezek fognak ismét megjelenni és általánossá válni. Mert miként a termelő eszközöket, a földet is használhatja egy ember, és mindaddig, amíg rendesen megnöveli, amíg oda viszi az állatait és dolgozik rajta az a ı rendelkezésére áll. Erre az időre a közösség az ő rendelkezésére bocsátja a termőföldet. De csak addig, amíg azon dolgozik. Ha meghal, vagy megöregszik, vagy valami miatt nem akarja tovább megművelni a földet, akkor a közösség, mint az előbb említett Treuhand egy ipari üzemnél, új használót keres és az új jelentkező használatába adja a közösségi tulajdonú földterületet, anélkül, hogy ez az ember tulajdonossá válna.
Végül igen fontos szerepük lesz a társulásoknak a profit, a vállalkozási tevékenység végzése során keletkezett nyereség kezelésében és elosztásában. Ugyanis a spirituális gazdaságban a nyereségnek, mint gazdasági hajtóerőnek nincsen semmi értelme. Persze egy sikeres vállalkozás itt is termelhet profitot, de ebben az esetben, ha többletpénz jönne létre, akkor ez mindig az társulásokhoz, az asszociatív bankokhoz folyik be, és ez nem a vállalkozó vagy a vezérigazgató zsákmánya, hanem a társulás tulajdona. A társulások döntenek arról, hogy mi történik az így keletkezett pénzzel, hogyan osztják fel a tárulás vállalkozásai között, és mindig azoknak adnak, akiknek kevesebb pénzük van, mint amennyi a céljaik megvalósításához szükséges lenne. Mivel a profit a jövőben nem lesz magántulajdon, ezért aztán a profit már nem lesz többé gazdasági hajtóerő sem.
Amennyiben ez megvalósul, akkor a mai kor három alapvető problémája, egyszerűen csak azáltal, hogy a gazdaságban az emberek társulásokat, asszociatív bankokat hoznak létre, gyakorlatilag megszűnik. Megszűnnek a munkabér, és a munka után szerzett jövedelem mai problémái, megszűnnek a vállalkozások és termelőeszközök tulajdonjogából adódó problémák és igazságtalanságok, ill. a múlté lesz a profit privatizációja és a profit, mint gazdasági hajtóerő. Megszűnnek, mert ebben a tudati állapotban, amiben az ember egy új spirituális gazdasági rendszert működtet, ezeknek a ma problémát okozó dolgoknak egyszerűen már nem lesz értelme többé.
Természetesen nem lehet sémákat, formákat adni arra, hogyan néz ki majd egy ilyen társulás, közösség és az ezekből kialakuló gazdasági élet. A felvázolt kép, amint azt az elején igyekeztem kiemelni, ugyanis nem egy modell, csak az egészségesen működő gazdaság törvényszerűségeinek eszenciája. Ezeket röviden összefoglalva most mindössze abban reménykedem, hogy a tisztelt olvasó megérzi: az emberek tudatosan vállalt együttműködésére és közösségalkotó erejére kell támaszkodni a jövőben a gazdasági életben is, aminek természetesen mindenhol más és más formája lehet. Ha aztán lassan egyre több helyen alakulnak ilyen társulások és egyre több ember ébred fel alvó állapotából, akkor tudatos, együttműködő és egymásért felelős partnerek fognak a gazdasági élet színpadán is találkozni, és ezáltal a gazdaság a jövőben a tudatosan vállalt igények kielégítésének színterévé válik. Ez pedig elvezet oda, hogy az emberek felismerik, hogy az egyik ember a másik nélkül nem juthat előre, hogy társulásaikban, közösségeiken belül csakis a természetes különbségek felismerése és elfogadása vezethet el egy olyan egészséges együttműködéshez, ami a gazdasági élet ma ismert és megoldásra váró problémáit a jövőben ki tudja küszöbölni.
Egyáltalán lehetséges egy ilyen gazdasági rendszer, amiben ezek az ideák megvalósulhatnak? Határozottan állítom, hogy igen, és nem is olyan nehéz elképzelni. Elég, ha egyszerűen az élő szervezetek működésére gondolunk, mert amint az élő organizmus minden sejtje és szerve – egyszerűen a kozmosz által belénk sugárzott spirituális törvények alapján – pontosan tudja, hogy mi a feladata és miként kell együttműködnie a többiekkel, anélkül, hogy erre bárhonnan is utasítást vagy parancsot kapna, pontosan ilyen módon kapcsolódnak majd egymáshoz a jövő emberei és közösségeik is. A jövőben minden ember, miután ismét összekapcsolódott a kozmosszal, tudni fogja, hogy mi is az a cselekedet, mely — miközben közössége javára van — nem okoz kárt másoknak. A tudatosságnak ezen a szintjén az embereknek nincsen szükségük felsőbb utasításokra, parancsokra, mert bennük egy olyan új morális képesség alakul ki, amely a ma még szinte nélkülözhetetlennek hitt külső kényszer szükségét a jövőben feleslegessé és a spirituális alapokon működő organikus gazdaság megvalósulását realitássá teszi.