A piac és a termelés szervezete
Polányi Károly: A nagy átalakulás - Korunk gazdasági és politikai gyökerei
Napvilág Kiadó, Budapest, 2004
Eredeti mű: The great transformation, London, 1946
a 16. fejezetből idézett részek rövidített, szerkesztett változatban
A piaci mechanizmus korlátozatlan működésétől még magukat a kapitalista üzleti vállalkozásokat is óvni kellett. A védelmet az a mód tette szükségessé, ahogyan a pénzkínálatot megszervezték egy piaci rendszerben. A modern központi banktevékenység valójában a védelemnyújtás céljából kifejlesztett eszköz volt, amely nélkül a piac tönkre tette volna a saját gyermekeit, az üzleti vállalkozások minden fajtáját. Végül azonban a védelemnek ez a formája járult hozzá a legközvetlenebb módon a nemzetközi rendszer bukásához.
Míg az nyilvánvaló, milyen veszedelmek fenyegeti a földet és a munkaerőt a piac vad forgatagában, az már nem olyan könnyen érthető, hogy milyen veszély fenyegeti az üzleti vállalkozásokat a monetáris rendszer részéről. Míg hosszú távon az értékesítési árak változásának nem okvetlenül kell befolyásolniuk a nyereségeket, mert a költségek párhuzamosan nőnek vagy csökkennek, rövid távon ez nem igaz, mert a szerződésben rögzített árak változása előtt el kell telnie valamennyi időnek. Ezek közé tartozik a munkaerő ára, amelyet természetesen sok más árral együtt szerződésben rögzítenek. Ezért ha az árszínvonal hosszabb időn keresztül esik, az üzletet a csőd veszélye fenyegeti.
Így már érthető, miért összeegyeztethetetlen az ipari termeléssel egy olyan árupénzrendszer, amilyet a piaci mechanizmus külső beavatkozás nélkül hajlamos létrehozni. A gyakorlatban az árupénz általában arany vagy ezüst, amelynek növelhető ugyan a mennyisége, de rövid időn belül azonban nem sokkal. Ám a termelés és a kereskedelem expanziójának, ha nem kíséri a pénz mennyiségének növekedése, az árszínvonal csökkenéséhez kell vezetnie. A 17. századi kereskedőközösségeknek állandó és súlyos panasza volt a pénzszűke. Korán kifejlesztették a papírpénzt, hogy megóvják a kereskedelmet a deflációtól. A mesterséges pénz közvetítő eszköze nélkül semmiféle piacgazdaság nem volt lehetséges.
A valódi nehézség a stabil valutaárfolyamok szükségességével és az aranystandard ezt követő bevezetésével keletkezett, nagyjából a napóleoni háborúk idején. A stabil devizák alapvető jelentőségűek lettek az angol gazdaság puszta létezéséhez; London a bővülő világkereskedelem központja lett. Ám az árupénzen kívül semmi sem felelhetett meg erre a célra, azért mert a papírpénz külföldön nem tud forogni. Ezért került előtérbe az aranystandard - ez az elfogadott neve a nemzetközi árupénzrendszernek.
Hazai célokra azonban a fémpénz nem alkalmas, hiszen áru, és mennyisége nem növelhető tetszőlegesen. Papírpénz hiányában az üzletet vagy meg kell kurtítani, vagy jóval alacsonyabb áron kell folytatni, s ez pangást és munkanélküliséget idéz elő. Legegyszerűbb formában a probléma a következő volt: az árupénz alapvetően fontos volt a külkereskedelem, a papírpénz a belkereskedelem létezéséhez. De mennyiben felelt meg e két pénz egymásnak? A XIX. századi körülmények között a külkereskedelemnek és az aranystandardnak elvitathatatlan elsőbbsége volt a belkereskedelemmel szemben. Az aranystandard működése megkövetelte a hazai árak csökkentését, valahányszor értékcsökkenés fenyegette a valutaárfolyamot. A defláció hitelmegszorításokon keresztül zajlik, amiből az következik, hogy az árupénz működése zavarta a hitelrendszer működését. Ez állandó veszélyt jelentett az üzletre nézve.
A jegybanki tevékenység nagyban enyhítette a hitelpénz hiányát. Azzal, hogy a hitelkínálatot minden országban központosították, elkerülhető lett az üzlet és a foglalkoztatottság teljes szétzilálódása defláció idején. A bank normális funkcionálásakor éppúgy tompította az aranykivonások közvetlen hatásait a bankjegyforgalomra, mint a bankjegyek csökkenő forgalmának közvetlen hatásait az üzletre. Rövid lejáratú kölcsönök hidalhatták át a rövid távú aranyveszteségek okozta hiányt, és tették teljesen szükségtelenné a hitelkorlátozásokat. De még amikor elkerülhetetlen volt a hitelkorlátozás, a banki akciónak lökhárító hatása volt: a banki kamatláb emelése és a nyíltpiaci műveletek szétterítették a a korlátozások hatásait az egész közösségre, míg a korlátozások terhét a legerősebb vállakra tolták át.
Képzeljük el azt a válságos helyzetet, amikor egyoldalúan kifizetéseket utalnak át egyik országból a másikba - amit okozhat az, hogy a hazai élelmiszer kereslet külföldi eredetű élelmiszererek felé tolódik el. Azt az aranyat, amelyet a behozott élelmiszerért most külföldre kell fizetségként küldeni, egyébként belföldi kifizetésekre használnák, és hiánya miatt csökkenniük kell a hazai eladásoknak, ennek következtében pedig esniük kell az áraknak.
A jegybanki tevékenység az aranystandard automatizmusát puszta látszattá fokozta le. Központilag kezelt valutát jelentett, manipulációval helyettesítették a hitelkínálat önszabályozó mechanizmusát.