Belezöldülünk? Zöldek az EU-ról
- A magyar EU csatlakozás várható hatásai a hazai demokratikus jogokra, jólétre és környezetvédelemre
VI. Válaszúton a hazai agrár- és földbirtokpolitika
Fenntartható mezőgazdasági termelés és vidékfejlesztés avagy bérmunkára alapozott nagyüzemi termelés?
Kajner Péter, Védegylet, Magyar Környezetgazdaságtani Központ (MAKK) Alapítvány
Az a szemlélet, amely a mezőgazdaságot pusztán árutermelő ágazatnak tekinti, mára egyértelműen tarthatatlanná vált. Az ipar mintájára megszervezett, élelmiszertermelésre és alapanyagtermelésre koncentráló mezőgazdaság az elmúlt közel két évszázad során, de különösen az elmúlt néhány évtizedben gyorsuló ütemben fogyasztotta saját létalapjait, rombolta a természeti környezetet és komoly társadalmi válságokat hozott létre a világ szinte minden táján.
Az iparszerű mezőgazdaság jellemzője, hogy energiaintenzív, nagy mesterséges, ipari eredetű anyag- és energiafelhasználás révén termel. Lényegében a természeti és emberi erőforrások ipari erőforrásokkal való kicserélésére törekszik mind teljesebb mértékben. A termelés megszervezésében kizárólagos szempont a (pénzügyi) hatékonyság, termelékenység növelése. A mérethatékonyság gazdasági követelményének engedelmeskedve koncentrációra és centralizációra törekszik, a folyamatok minél teljesebb körű irányíthatósága érdekében a természetes adottságokat nagymértékben átalakítja (monokultúrás, nagyméretű táblák). Amezőgazdaság ipari logika alapján történő megszervezése rövid távon látványos eredményeket produkál, de ezt azon az áron teszi, hogy a keletkező problémákat időben és térben máshova helyezi, illetve a társadalmon belül másokra hárítja. Ez a termelési rend a termőtalaj pusztulását (szikesedés, erózió, savanyodás, sivatagosodás stb.), az élővilág változatosságának csökkenését, gyomosodást, a vizek, a talaj és a levegő szennyezését okozza, mindemellett az előállított élelmiszerek a növényvédőszerek (azaz mérgek), a műtrágyák, a hormonkezelt állatok, a génkezelt növények és állatok miatt komoly egészségügyi kockázatot ishordoznak. Nem lehet elfeledkezni ugyanakkor, hogy a terméseredménynövekedés olyan formában is visszaüt, hogy az előállított élelmiszerek élvezeti és beltartalmi értéke jelentősen csökken. Az emberi munka kiváltása gépekkel és ipari eredetű anyagokkal azt eredményezi, hogy a nagyüzemi termelés miatt egyre kevesebb ember képes a földből megélni, a nagyüzemekben foglalkoztatottak már nem szerves tudású gazdák, hanem „mezőgazdasági segédmunkásként”
kénytelenek dolgozni. A mezőgazdaságból kiszorulók pedig vagy munka nélkül maradnak vagy más iparágban, esetleg városokban próbálnak elhelyezkedni, így újabb helyeken is a szociális feszültség növekedését okozza az iparszerű mezőgazdaság térhódítása.
Az iparszerű mezőgazdasági gyakorlatot fel kell váltania a többfunkciós agrármodellnek, amely a környezeti, társadalmi, regionális és foglalkoztatási célokat a termelési célokkal azonos súllyal kezeli. A vidéki térségek és a vidék társadalma megmaradásának kulcskérdése a fenntartható mezőgazdasági földhasználati és gazdálkodási rendszerek alkalmazása, a tájgazdálkodás. Ez a gazdálkodás során a tér gazdasági, környezeti és társadalmi, regionális funkcióit is figyelembe veszi, ahhoz alkalmazkodva alakítja ki a földhasználat módját (ami
nem feltétlenül élelmiszertermelés). Módszereiben a lehető legnagyobb mértékben alkalmazkodik a táj adottságaihoz, a helyi erőforrásokra, munkaerõre és közösségre támaszkodik, a külső anyag- és energiabevitelt igyekszik minimalizálni. Ez elképzelhetetlen nagybirtokok mellett, hiszen utóbbiak éppen a táji adottságoktól elvonatkoztatva homogenizálják a teret a méretgazdaságosság és a géphasználat technológiai igényeinek kielégítése érdekében. A környezet- és tájgazdálkodás emellett a termelőt és a fogyasztót is igyekszik egymáshoz
közelebb hozni, ezzel a költségeket és a szállítás okozta szennyezést is csökkenti. E rendszer elvárásaihoz leginkább a családi gazdaság modellje illeszkedik, amely a táj adottságaihoz illeszkedő, de gazdasági szempontból is életképes mezőgazdasági üzemet jelent.