Arisztotelész gazdaságbölcselete

Polányi Károly: A nagy átalakulás - Korunk gazdasági és politikai gyökerei

Napvilág Kiadó, Budapest, 2004

Eredeti mű: The great transformation, London, 1946, 85. o.

Arisztotelész a nyereségre termeléssel szemben a felhasználásra termelést tartja a tulajdonképpeni önellátás lényegének. A piacra való pótlólagos termelésnek - mondja - mindaddig nem kell tönkretennie a háztartás önellátását, amíg a hasznot hozó terméket mondjuk a jószágot vagy gabonát, amúgy is megtermelnék a létfenntartásra szolgáló gazdaságban. A fölösleg eladásának nem kell tönkretennie az önellátás alapját. Csak a józan ész zsenije állíthatta, mint ő tette, hogy a nyereség a piacra jellemző indíték, és hogy a pénztényező új elemet hoz helyzetbe; ám mindaddig amíg a piacok és a pénz csak járulékosak egy amúgy önellátó háztartásban, működni tud a saját felhasználásra való termelés elve. (...) ... a felhasználás és a nyereség elve közti különbség a kulcsa annak a teljesen más civilizációnak, amelynek a körvonalait Arisztotelész pontosan előre látta... Arisztotelész amikor határtalan és korlátlan, s "az ember számára nem természetes" elvként kárhoztatta a nyereségért való termelés elvét, a legfontosabb problémát vette célba, nevezetesen a gazdasági indíték elválását minden konkrét társadalmi kapcsolattól, amely pusztán létezésénél fogva korlátozná ezt az indítékot.