A magyar mezőgazdaság kritikája - Gyulai Iván

A mezőgazdaságról. Annak, hogy bármilyen ökológiai gazdálkodás legyen itthon, vagy máshol, annak az akadálya az agrobiznisz. Legkevésbé a földművelő számít, hanem azok a gépipari, vegyipari, élelmiszipari, kereskedelmi, újabban befektetői érdekek, amelyek az agorbiznisz vertikumába foglalják a földművest. A földműves itt egy ürügy, azért kell, hogy lehessen valakinek támogatást adni, aki azután kifizeti ezt a vertikum további szereplőinek, akiket közvetlenül a versenyszabályok miatt nem lehet támogatni.

Az olajcsúcs és vele az olaj árának alakulása egy érdekes kérdés. Ugyan az iparszerű mezőgazdálkodás relatíve energiaigényes, de maga a mezőgazdaság elenyésző részét használja fel a teljes primer energiafelhasználásnak. A mezőgazdaság versenyképessége megköveteli a legkevesebb élőmunka felhasználását, az alacsony béreket, és az energiafelhasználás hatékonyságának növelését. Belépésünk után a géptámogatások pontosan ezt szolgálták, nagy teljesítményű gépek kerültek be az országba - bevásároltunk lóerőből - amelyek több kisteljesítményű gépet és természetesen több élőmunkát is helyettesítettek. Négy Zetor helyett egy Fend, négy traktoros helyett egy, 100 liter gázolaj helyett ötven.

Jelenleg - amíg elhisszük, hogy a versenyképesség áldás - a mezőgazdaság az intenzitás növelése felé halad. Ezt támasztja alá a biomassza őrület is, még akkor is, ha nem etanol és dízel készül majd a növényekből, hanem a területeket energetikai célú ültetvények foglalják el. Az energiaár drágulás miatt is a kevesebb energiafelhasználás irányba próbálnak kitörni.

Az éghajlatváltozás még egy érdekes színező elem a történetben. A jelenlegi választ a géntechnológia mentén képzelik el, és ez egy sokak számára ígéretes partner az agrobizniszben, hiszen segítségével ki lehet terjeszteni a biznisz többi ágát is.

Ráadásul veszélyt jelent, hogy a sok okból táplálkozó élelmiszerár drágulás rengeteg befektetőt vonz az ágazatba, akik nemcsak a harmadik világban vásárolnak területeket nyomott áron, de mindenhol, ahol eladó föld van. Ők egyértelműen az ipari mezőgazdaság befektetői, nem a minőséget célozzák, hanem a mennyiséget. A minőséget nyújtó ökológiai gazdálkodásnak nem sok tere van akkor, amikor várhatóan élelmiszerhiány lesz.

Vagyis jelenleg mind az energia árának a növekedése, mind az éghajlatváltozás a magasabb intenzitás felé hajtja az ágazatot, és nincs kétségem, hogy a végső összeomlásig ez így is marad.

A háttérben látom, hogy éledeznek másféle mintázatok is, de ezek csak az összeomlás után lesznek majd olyan helyzetben, hogy kiderüljön, képesek-e majd az akkori körülmények között működni. Ennek nagyon sok feltétele van. Ha az időjárási extremitás olyan nagy, hogy összeomlott miatta az iparszerű gazdálkodás, akkor az alternatívák sem fognak megoldást nyújtani. De ennél is félőbb a társadalom reakciója, mit kezdenek majd az ellátás nélkül maradó tömegek?

Túl sok a kérdőjel és a bizonytalanság, szerintem már régen túl vagyunk azon a ponton, amikor a jövő még kontrollálható volt.

Barátsággal,

Gyulai Iván

Idézet a szerves társadalom levelzőlistáról