A pénz olyan tárgy, amelyet a fejlett munkamegosztásos (áru-) gazdaság szereplői az árucsere általános közvetítőjeként (csereeszközként) elfogadnak. Ezt az állam általában kényszerrel is alátámasztja. Ez az elfogadás és kényszer a pénz fedezete. A pénz értéke abban áll, hogy a piacon árut adnak érte. A pénz értékét tehát bármely a piacon kínált áruban kifejezhetjük (lásd hamburger index).
A gazdaság forgásban tartásához annyi pénz kell hogy jelen legyen a piacon, amennyi - az adott forgási sebesség mellett - az árucseréhez szükséges, tehát amennyi ahhoz kell, hogy a piacra vitt árukat pénzért megvehessék azok, akik - egy korábbi szakaszban - teljesítményük révén pénzhez jutottak, és így árukeresletet támaszthatnak. a gazdaság bővítéséhez pedig olyan vállalkozók pénzszükségletét kell kielégíteni, akik akiktől nagy valószínűséggel várható, hogy a kapott pénz felhasználásával piacképes többletárut, azaz többlet-árukínálatot fognak teremtani. Ha ennyi, és csak ennyi pénzt bocsátanak forgalomba, nem lép fel általános áremelkedés, azaz infláció, sem a gazdaságot megbénító pénzszűke, azaz defláció.
Forrás:
Síklaky István: Létbiztonság és harmónia - Egy zöld fordulat programja - A pénzuralmi rendszer alternatívája
Éghajlat könyvkiadó, Budapest, 2003.