Ritmus nélkül nincs élet

/felismerések matematikától globalizáción át a némafilmig és héber költészetig/

Közös közhely talán, hogy mindenben ott lakozik a ritmus, még abban is, amiben észre sem vesszük. A rend is az, az ünnepek sora is, a mechanikus működésmódok is, az emberi élet ciklusai és a korszakok lüktetése is, a lépések szabályossága vagy a mikromozdulatok észrevétlensége is. Sokkal nehezebb lenne olyasmit megtalálnunk, ami nem ritmus. S érdemes ezért arra a szándékra, törekvésre, rendalkotó tudatosságra is fölfigyelni, amely ezek tudatosításában leli feladatát, vagy olykor a felfedezés örömén túli megnevezés szándékát. Ebbe illeszkedik hát az a törekvés, hogy a budapesti Magyar Természettudományi Társulat Tudománytörténeti Kötetekben adja közre a társulati tudósok munkáiból aktuálisan kiemelhető rövidebb-hosszabb részleteket, olykor pedig sokszereplős konferencia-kiadványként teszi elérhetővé az aktuális tárgykörben keletkező írásokat. Az idei, immár harmadik kötet a Ritmus a tudományok, a technika és az orvoslás körében címet kapott. A szerkesztők, Dr. Forrai Judit és Pók Andrea, gondját viselik annak, hogy a Hagyomány, Értékmentés és Innováció a Tudományok történetében sorozat keretében megjelenő írások a gondolatiság és a tapasztalat mélyebb köreiben legyenek megalapozva.ⁱ

Hat fejezet ritmus. Életciklusok, tudásterületek, metodológiák, szolgáltatások, oktatás, időlépték, változás, normalitás, defektusok, nyelv, versek, emancipáció, beszéd, társadalmi ritmusok, orvosi felfedezések, kísérletek, fiziológia, sport, zeneterápia… – mind-mind a lüktetések, visszatérések, átalakulások, szívműködés, pulzustan, hangterápia, mozgások és ritmusok koordinátái… Mindjárt az első fejezet (persze, a teljes kötetet ismertetni kétes vállalás lenne) mindjárt a talán legtávolabbinak tűnő, de a maga egzaktságában meggyőzően épp interdiszciplináris mivoltában közelebbről is megvilágító témaköröket hozza közelebb a kulcskérdésekhez Ritmus és zene az orvostudományban címen – s itt szerepel addiktológus-pszichiáter a képzeleti álomtevékenység zenei kompozícióra támaszkodásával (Dr. Nagy Mária Magdolna előadása), osztályvezető főorvos a ritmus fontosságával a pszichiátriai rehabilitációban mint „a ritmus hiánya a betegség” tétel példájával (Csere Márta és Dr. Kassai-Farkas Ákos), egyetemi tanár a ritmus mint a Kodály- és Pető módszer közös alkotóeleme kérdéssel (Dr. Forrai Judit), vagy a szív fiziológiás, ritmusos működését szavatoló sinus csomó felfedezés-történetével (Dr. Fazekas Tamás – Fazekas Bence), a régi értékek és az új ismeretek találkozásával a kora újkori japán orvostudományban (Zentai Judit Éva), az értékmentés ritmusának fontosságával a csontsebészetben (Dr. Katona József), s hasonló izgalmas részkérdésekkel. Valóban mindenütt ott a ritmus, a rendszerező és rendteremtő hatás, a szabályozó lüktetés, a hullámok szerepe érzékelés, befogadás, fiziológiásan fontos összhatások és egyensúlyok kérdései.

Egyszóval fölöttébb gazdag 2018-as konferencia anyaga ez, lényegében naponta jut egy oldal, ha valaki egy éven át kitartóan olvassa. S ami a tudásterületi gazdagságot illeti, megeshet, hogy erre szükség is van. Azaz lenne, ha ritmust tudnánk tartani. Életritmust, a gondolkodás, a befogadás, az asszociációk, a tanulás intenzitásának ütemét, ide értve az életvezetés, a hallás, az úszás vagy a vívás, a zenei nevelés, a hangterápiás gyógyítás, a szívműködés frekvenciája, a nyugalom és mozgás esélyeivel kibővülő életvezetés és mentális egyensúly rendjét, a gyógyító képzelet képi és ritmikai modalitásait, a személyiség funkcionalitásának, a hang, harmónia, dallam és egyensúlyok ritmusának segítő, éltető összességét.

„A természet és társadalmi környezet ritmusát és mozgását, annak törvényszerűségeit, történeti felismerések tapasztalatait kívántuk e konferencián vizsgálni. A bioritmustól a populációs szintű ritmusig, a társadalmi jelenségek változásainak mozgásán keresztül különböző ciklusokról, periódusokról, amelyek mindig megújulnak és mozgásban tartják az élővilágot, a Földet és a Világegyetemet egyaránt. A kötet tematikája, interdiszciplináris kiterjesztése fontos lehetőség ad arra, hogy a különböző tudományterületekről meghívott szakemberek legújabb tudománytörténeti kutatásairól kapjunk áttekintést. Az egyes fejezetek a különböző szakterületek széles spektrumát ölelik fel, mint például a matematikai ritmusok oktatási módszereinek történetét, a globalizáción keresztül a némafilm vizuális látványát és aláfestő zenéjének auditív közös ritmusát, a héber és német versek lüktető, hangulatfestő rímeit, a vívást meghatározó összhangot, a fogyatékkal élők élet-ritmus kiesését, vagy pont a ritmikus intendálás alapján működő Pető-módszert, az országot behálózó embert-formáló Kodály-módszert, ugyanakkor a fertőző betegségek előfordulásának ciklikusságát, a cigányság és hajléktalan-ellátás periodikusságát és sorolhatnánk az izgalmasnál izgalmasabb témákat, melyeknek közös origója a ritmus. E sokszínű ritmus-megfogalmazást kívántuk egy csokorba gyűjteni e kötetben. Ritmus nélkül nincs élet, mert a mozgás az élet alapja és a mozgás elválaszthatatlan része a ritmus” – foglalja össze könnyed egységbe a kiadvány-sorozat szerkesztője és a konferencia házigazdája, Prof. Dr. Forrai Judit (7-8. old.).

A kötet egyes írásainak részletezőbb ismertetése nem is ide való lenne, de nem is volna lehetséges. Legalábbis ritmikailag nehézkesen volna komponálható. Kissé távolabbról, a mindenféle világok egyéb ritmusai felől nézve e konferencia és -kötet nem csupán a lét ritmusait taglalja, de méltó gazdagsággal bánik a harmonizálható területek anyagával, a tudomány változási spektrumainak ritmikáival, a rálátás és belátás konstans folyamataival, a tudásterületek kölcsönhatásaiban kimutatható „áthallásokkal”, interakciókkal, kérdések és válaszok ütemes megfogalmazódásainak dinamikáival. Mint vaskos könyvnek, szükségképpen van hibája és erénye is – számos. Hibája például a tagolás „aritmikus” mivolta, az orvostudományból két fejezet is van, de más fejezetekben elhelyezett orvosi-egészségtudományi tematika „ellenpontozott” helyzete is fellelhető, vagy az egy szekción belüli (Társadalomtudomány és ritmus) olyan tematikus „ütembeosztás”, mint a görög azonosságtudat állomásai (Schiller Vera előadása) az öntöttvasművesség fejlődésének képleteivel (Csibi Kinga témaköre) és a roma emancipációs/asszimilációs periódusok új- és legújabbkori változatai (Kovácsné Kelemen Judit megközelítésében) egymás után sorjázva, melyek között ha strukturálisan lehetnének is bizonyos „interferenciák”, ténylegesen mégsem alakulnak ki, vagy éppenséggel nem (mind) társadalomtudományiak. A másik hiba-faktor ennél felszínesebb, talán leginkább az anyagbőségből, a sodrás áradó frekvenciáiból fakadó következmény: a kötetben megmaradt számos elütés, nyomdai hiba, szövegkompozíciós aritmia. De ennek ellenoldalán a közvetített tudás tömege áll, melynek elemeit már öt sorban felsorolni képtelenség lenne… Valójában azt kell higgyük, maga a ritmus gazdagsága, a ritmikai szerkezetek, fázisok, hatások, együttállások, tempógazdagság és ciklusokban bőven ömlő mozgásállandóság adja, hogy a kötet szinte egészében is láttatja az életvezetési élmény ciklusait, értelmezési, felfogási, történeti idői, kompozicionális és más további ciklusok, szakaszok, fázisok egymásra következésének, egymásra épülésének, s magának a gondolkodási-tapasztalati érzékenységek egymásra rétegződésének ritmusait. Bonyolult ritmusképleteket, mint példaképpen a zeneterápiás gyakorlatban a „saját ritmus” megtalálásának, a kiszámíthatóságnak, beszédnek, mozdulatoknak, dinamikáknak technikáival (Csere Márta zeneterapeutikai előadásában), vagy a mozgáselemek strukturált programokba illeszkedésének, motivációs vagy pedagógiai rendszerekbe tagolásának kérdéseivel összefüggően (mint Forrai Judit művészet- és életreform-tematikájában a Kodály- és a Pető-módszer esetében) éppúgy megvan ez a „ritmikus intendálás, feladatsorozat és strukturált program” a mikrovilág és makrovilág dimenziói között, mint a régi értékek és az új ismeretek kora-újkori japán orvostudományi kontextusaiban (Zentai Judit Éva témakörében), vagy az „értékmentés, ritmus a csontsebészetben” tárgykör esetében (Dr. Katona József tárgyválasztásában). Az olyan ritmus-komponensek, mint az antik pulzustan görög vagy kínai forrásokban megjelenő nevezéktani és diagnosztikai tüneményei (Zimonyi Ákos klasszika-filológiai előadásában), az emberi cselekvések ökonómiájával a társadalmi életvezetés indusztriális szakaszában társadalmi idő-beosztási és szinkronizációs hatásfaktorrá változó szerkezeti késztetések konvergenciái, avagy a fogalmak mozgásának és szakaszolásának univerzális trendjeiből fakadó értelmezési lehetőségek rendszere (Kiss Endre témakörében), vagy az afáziás beszéd kompozíciós elemeinek perspektívái Kurtág György egy irodalomtörténeti, nyelvelméleti, filozófiai és vallástudományi perspektívába helyezett kompozicionális válaszát taglalva a szó és beszéd atópiás folyamataiban (Németh Eszter tudásterületéről idézve) mind-mind a ritmusra tagolt emberi létmódok és jelenségek tudásterületi tükrében mutatkozó jelenségeit tudták kiemelni.

Megannyi további példával lehetne illusztrálni, miféle ritmusok, aritmikák és afáziák felé kalandozik el a tudományos tapasztalat, de ennek ilyetén „kihangosítása” már a kötetben rejlő tényleges zeneiség rovására menne. Ennek ütemeit érzékelni, összefüggéseiben a rendszert átlátni amúgy is az olvasó dolga lesz. De jó dolog ez amúgy, s nem kínos, nem kényelmetlen, mondhatnám: inkább ritmikus gyakorlat. A kötet a befogadás összhangjához a harmonikus teljesség-kínálatot szolgáltatja, s ekként értéke egyúttal életvezetésünk ritmikájához is illeszkedik. A tudásterületek ritmikai összhangja, a tempó élvezete, az ütemezés kompozíciós felépítése már a mindenkori olvasónak marad meg élményként…

A. Gergely András

i A Magyar Természettudományi Társulat Tudománytörténeti Kötetei III. Kiadja a Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 2020., 364 oldal