Egykor versbe foglalt emlék, szinte fohász, majdnem annyi, mint a nagymama friss sütetű kenyerének téveszthetetlen illata… De nemcsak annyi, mert részvényjegy is, ipari ágazat is, a monarchia-kori magyar ipar fellendülési időszaka, a városfejlődés egyik motorja, mondhatnánk gőzmotorja volt ez az őrző vagy megőrzött múlt. Kölyök- és serdülő-koromban még vagy négy-öt malom, bontásra váró ipari üzemcsarnok falai között bandáztam csavargó kölyöktársaimmal, Füvészkert helyett ez volt a mi találkahelyünk a pesti rakparton… Gőzmalom, dunai kikötő, fatelep és sóder-lerakat, romladozó raktárépület, vaspántok, csúszdák, gép-roncsok, rozsdaövezeti örökség… – már akkor is a múlté, azóta meg már a régmúlté.
A közelmúlt mindenkori bánata, hogy pocsékba megy az is, ami érték maradhatott volna. A régmúlt azonban ébreszti a nosztalgiát, élteti az érdeklődést, serkenti a dokumentálást, a megőrizve megszüntetés megértését is. Ilyen könyv, egyszerre ízléses, érdekes, szakmai és tanulságos Klement Judit: Gőzmalmok a Duna partján című munkája, melyet még ha könyvkiadói kínálat-listában látok, sem bizonyosan fedezem föl a kiválasztandók között. Az „Iparkodó Budapest” sorozatcím alatt a Holnap Kiadónál napvilágot látott könyv dunai látképei, bombasztikus épületek, kémények, vágányok (később háborús romok, hűlt helyek…) fotói vagy kikötött uszályok sorai még nem szükségképpen indítanának továbblapozásra. Sőt, a könyvcím elvben nem is ígér többet, mint egy ipartörténeti szakterület alkalmi impresszióját, melyhez talán keveseknek van leküzdhetetlen kötődésük. Még a kötetvégi lajstromok, forrásközlés, táblázatok sem inspirálóbbak a felszínes tájékozódó számára. Az alcím viszont pontosít: A budapesti malomipar a 19-20. században, csakhogy „A gabonától a lisztig” vagy a „Milyen is volt a budapesti malomipar?” fejezetek még a belelapozáshoz elegendőek csupán. A képek (ábrák, táblázatok, források) mellékletei, a malomlexikon, a „Munkarend” vagy „A magyar liszt a nagyvilágban” fejezet ugyancsak valamely speciális optikai érdeklődésre, kíváncsiságra vallana… De olvassunk bele itt-meg-ott…!
Elcsudálkoztam azon, amin rajtakaptam magam, hogy a tényleges érdeklődést nem a „Születő nagyváros” fejezet leíró történeti blokkja, vagy „Az egyesített főváros” lapjai vonzzák. Még csak nem is a befektetési jegyek, alapító okiratok, részvénymásolatok válogatása. Hanem a vállalkozástörténet, a cégek, alapítók, menedzserek köre, decens portrék igazgatótanácsi vagy országgyűlési képviselő urakról (Haggenmacher Henrik és Róbert, Krausz Lajos, Wahrmann Mór és Sándor, Flesch Arnold, Jálics András Ferenc, Lánczy Leó, Kornfeld Zsigmond, Bacher Emil, Kollerich Pál s még sok tucatnyi mások részvételéről), vagyis „A gőzmalmok társadalma” fejezet szereplőiről, a munkások, a sztrájkok, az életmód, a munkarend, a mindennapi élet vigalma fölé tornyosuló nyűgök, feszengések, érdekküzdelmek társadalomtörténete tükrében megjelenő Élet. Klement Judit korábbi munkái, egyetemi tanári tevékenysége is a társadalomtörténet művelésébe, s ennek körében a szakmai részkérdések aprólékos kutatásába kalauzolnak (vállalat- és ipartörténetek, agrárválság, piaci folyamatok és szereplőik, kereskedelmi kapcsolatok, kereskedelmi fellendülések és válságok, kapcsolathistória és ágazati függésrendek, továbbá az írásos forrásértékek kultúratörténete), melyekben akár a tőkeképződés, akár a piacformálás, a beruházások, a haszonelméletek vagy tőzsdepiaci ügyletek is folytonosan úgy jelennek meg, mint kapcsolat- és családtörténetek, hálózatok és törekvések társadalmi terei, Újpest vagy Lipótváros, Viziváros vagy Óbuda-Újlak, Lágymányos, Ferencváros vagy Józsefváros népeinek életvilágai. Itt is ez a fő „csemege”, azt hiszem, legalább számomra ezek részletekbe menő szemléi a felszínes fotókról ismert, de belső világaikat mégsem csupaszul megvalló egyéniségekről. Kiérdemesült előkelőségek, decens mágnások, nemzetközi hálózatot kiépítő vállalkozók, ipartörténeti korszakot teremtő ügyvivők, jogászok és pénzpiaci kísérletezők, kockáztatók és kijárók, uracsok és megnemesedett udvari emberek, fél országrészeket gabonapiaci vagy beszállítói téren irányítani képes merészek. Sikereik, fejlesztési reményeik, egykori „innovációik” lettek a magyar ipartörténet újkori históriájává, a magyar piac térségi-európai versenyképességének helyszíneivé, a városok és a főváros kiemelt fejlesztési zónájává, a polgári fejlődés egész évszázadának hőskorszakává. S ezen mint iparági beruházási színtéren volt egyike a „látványpékségi” alapoknak a gőzmalom, a Duna partján települt fél városrésznyi (összesen tizenkilenc jelesebb és több megszűnt, tönkrement, elpusztult kisebb) malomvilág is, melynek óriási gazdaságtörténeti hatása nehezen elfeledhető társadalomtörténeti háttérrel egészülhetett ki az értelmező pillantása révén.
Ugyanis a kötet világosan tükrözi a magyar társadalomtörténészek Bácskai Vera, Granasztói György és kollégáik, tanítványaik (Benda Gyula, Ö. Kovács József, Bódy Zsombor, Czoch Gábor és mások) társadalom- és történettudományok köreit a gazdaságba, kereskedelembe, társadalmi csoportozatok mikrotörténetébe illesztő felfogás-modellnek azt az érvényességét, amely az ELTE Atelier műhelyének, majd doktoriskolájának kialakulási folyamata teremtett meg. Klement Judit is e műhelymunka folytatója, könyve pedig még tisztábban jelzi, hogy mostanság már egyáltalán nincs hitele a pusztán „nagy folyamatok nagy tanulságaival”, egyetemes aspektusok érvényesítésével elköteleződő szakkutatónak, ha nem jelöli ki a maga szűkebb, konkrétabb, mélyebb ismeretanyagának, tudás-terepének határait, ha nem végez empirikus kutatást vagy tapasztalati ráébredést serkentő felfedező aktivitást, buzgalmat, értékforgalmazást – vagyis ha nem mélyül el tematikus kutatásokban és tárja fel hosszas aprómunkájának kibányászott értékeit. A „gőzmalmok színtere” (különösen akkor, ha szinte kivétel nélkül a múlté lettek immár) nem könnyű terep, de gazdag szövegbánya, és Klement Judit jártas az efféle társadalmi világokban, ami szépecskén meg is jelenik munkája moderáltan illusztrált, értékes mellékletekkel bővített, látványos eredményén. Az „Iparkodó Budapest” sorozat nemcsak e több éves kutatómunka eredményét, Halmos Károly, Czoch Gábor és Kövér György serkentő intenciói nyomán a dualizmus korának és a magyar iparfejlődésnek, „a nagy vállalkozások korának” is lenyomatává lett első kötetét reprezentálja, hanem a magyar, német, zsidó befektetők, vállalkozók, tőkések, bankárok egy olyan komplex törekvését is, melyben nem pusztán a forgalmi érték vagy a jogi feltételek együttese, külpiaci vagy részvényesi aktivitás, igazgatótanácsi tagság vagy felügyelőbizottsági szakértelem a mérvadó kérdés, hanem mélyen és sokrétűen az ember helyzete és iparkodásai játszanak megnevezhető főszerepet. A Klement Judit által bemutatott gőzmalmok egész historikuma, fejlődés- vagy hanyatlás-története egyben a „malom-társadalom” és a malomipar, a fővárosi ellátás, a nemzetközi piac, a szállítás és a feldolgozás, a mezőgazdasági fejlesztések és ágazati érdekek egész széles ívén fontossággal bíró ipartörténeti komplexumot megjelenítik az értő szó és az illusztrált történelem harmonikus feltárása révén. A Duna-menti gőzmalmok fővárosi története a megszűnt, eltűnt intézmények és ipari ágazatok (no meg a technikatörténeti ékességként még működő Concordia-malom múzeumi tevékenysége és forráskincsei) a gőzerővel beindult sikerképesség, s emellett az „emberi erőforrások” egyedi történetei is, melyekben érdekkapcsolatok és üzleti érzék, ágazati fejlesztések programossága, személyiségek és családok életvilágai, a szociális fejlődés mintegy másfél évszázados komplex társadalmi világa kap életteli tónust. Munkája révén a hazai társadalomtörténeti kutatás egy izgalmas, érdekes, látványos ágazata került így a történeti ismeretek polcára…! S ez még csupán a sorozat kezdő kötete!