Iszonyú dolgok történnek itt, szép hazánkban. Nyakig benne vagyunk már az iskolai évben, és csak most jut eszükbe a szakiknak: az oktatásügyi miniszternek, a mindenhez értő politikusoknak, a nagyszájú döntéshozóknak, hogy kidolgozzák – vagyis előkészítsék – a digitalizált oktatás stratégiáját. Akkor, amikor már 3014 iskolában bevezették a piros forgatókönyv szerinti – vagyis az online-oktatást. 4894 iskolában pedig sárga forgatókönyv szerint oktatnak – vagyis fele-fele arányban a hagyományos módon, tehát zölden vagy pedig online-módszerrel, tehát pirosan tanítanak. Még szerencse, hogy az iskolák nagy részében – 9748 tanintézetben – továbbra is a zöld forgatókönyv van érvényben, vagyis hagyományos módon folyik most is az oktatás. Tanár és diák szemtől-szemben, egymást buzdítva, egymásra figyelve próbálja megosztani, és ha lehet, gyarapítani tudását, bejutni az ismeretek tárházába. Ez az, ami eltűnik, ami megszűnik az online-oktatás során – az együttműködés és a kölcsönösség. A diák számítógépen, számára közömbös tárgyként kapja az ismereteket. És tudjuk jól – ami közömbös, az nem lelkesít senkit, nem sarkall arra, hogy elsajátítsák. Most csupán ennyit, a híres online-oktatásról…
További gond szép hazánkban a román nyelv oktatása más anyanyelvűek számára. Egyes nagyokosok hátrányos megkülönböztetésnek – diszkriminációnak! – tekintik azt, hogy Romániában a magyar nyelvű oktatásban tanulóknak is érettségizniük kell román nyelvből és irodalomból. Vagyis egy tantárggyal több-ből kell vizsgázniuk. Sőt, azt is megkülönböztetésnek tekintik, hogy egy tantárggyal többet kell tanulniuk, mint a román iskolába járó diákoknak. Hát, nem borzasztó! És a nagyokosok, ezért panaszt tettek az Emberi Jogok Európai Bizottságánál – az pedig végül is visszautasította a panaszukat, mert a folyamodványukat zavaros beadványnak tekintette, amelyből hiányzik a megfelelő érvelés. Ugyanis egyáltalán nem tekinthető diszkriminációnak az, ha a magyar diákok is megtanulják az állam nyelvét. És hogy komolyan vegyék, kellőképpen értékeljék ezt a tantárgyat – érettségizniük kell belőle. Nem beszélve arról, hogy jó az, ha többet tanulunk, ha műveltebbek leszünk.
Ezért érdemes felfigyelni arra is, hogy 2013 és 2018 között a magyar és a román diákok ugyanabban az arányban mentek át – vagy buktak meg – az érettségin. És azt sem tekinthetjük véletlennek, hogy Hargita megyében, egy székely megyében például a szülők 97,7 százaléka fontosnak tartja azt, hogy a gyermeke megtanuljon – és valóban tudjon! - társalogni és írni románul. Így jobban érvényesülhet, mint az, aki csak anyanyelvén tud írni, társalogni, kapcsolatot tartani szép hazánkban – és bárhol a világon. Legyen magyar, román vagy bárki.
A kormány most már végre – a tanév közepén – képes arra, hogy ne csak okoskodjék, hanem 150 millió lejt adjon az online-oktatáshoz szükséges felszerelés, tablettek vásárlására. 2800 iskolát bekötött már az internetre, és most további 2200 iskola bekötésével foglalkozik. Ez, mondhatni, a járvány haszna. Persze, jobb lett volna, ha idejében, még a tanév kezdete előtt végezték volna el ezt a munkát. Dehát jobb később, mint soha – nem vagyunk tökéletesek.
Zsehránszky István
Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény-rovat, 2020. október 28.