Poemoj,‎ > ‎Lirikaj‎ > ‎

Buszon

Mia hungarlingva poemo el la junaĝo

Buszon

Aznap zokogott az ég.
A görnyedt fák néha nyögtek egy picit,
Buszunk ablakán csíkot vontak a könnyek,
S szédülten forgott az álmos kerék.

Egy kórházban tán éppen operáltak,
S míg elnyűtt arccal hörgött a beteg,
A motoszkáló fehér kezekre
Csendben pergett a vörös vasvegyület.

Nem fogtuk egymás kezét.
Üres volt szemed és némán rám meredt,
Régi álmainkból nem tért vissza egy sem,
Csak forgott tovább az álmos kerék.

Comments