Buszon

Mia hungarlingva poemo el la junaĝo

Buszon

Aznap zokogott az ég.

A görnyedt fák néha nyögtek egy picit,

Buszunk ablakán csíkot vontak a könnyek,

S szédülten forgott az álmos kerék.

Egy kórházban tán éppen operáltak,

S míg elnyűtt arccal hörgött a beteg,

A motoszkáló fehér kezekre

Csendben pergett a vörös vasvegyület.

Nem fogtuk egymás kezét.

Üres volt szemed és némán rám meredt,

Régi álmainkból nem tért vissza egy sem,

Csak forgott tovább az álmos kerék.