Buszon
Mia hungarlingva poemo el la junaĝo
Buszon
Aznap zokogott az ég.
A görnyedt fák néha nyögtek egy picit,
Buszunk ablakán csíkot vontak a könnyek,
S szédülten forgott az álmos kerék.
Egy kórházban tán éppen operáltak,
S míg elnyűtt arccal hörgött a beteg,
A motoszkáló fehér kezekre
Csendben pergett a vörös vasvegyület.
Nem fogtuk egymás kezét.
Üres volt szemed és némán rám meredt,
Régi álmainkból nem tért vissza egy sem,
Csak forgott tovább az álmos kerék.